Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1985-03-01 / 2. szám
MARCEL DUCHAMP Arturo Schwarz FIATAL FÉRFI ÉS NŐ TAVASSZAL . . . Valóban, itt sokkal inkább, mint másutt, elsősorban a primordiális Androgin újrateremtésének szükségességéről van szó, akinek minden hagyománya bennünket tart fenn, valamint inkarnációjának szükségességéről, minden kívánatos és kézzelfogható felett, rajtunk keresztül. Andre Breton Egy mindig új, mindig más személyiség, az ellentmondásukban összetévesztett nemek iránti szerelem támad fel szüntelen vágyaim beteljesüléséből. A birtoklás minden gondolata természetszerűleg idegen tőle. Paul Eluard A Fiatal férfi és nő tavasszal 1911 elején készült; ez a festmény Duchamp első olyan munkája, amely egyértelműen szakít korábbi impresszionista, fauvista és cézanne-ista kísérleteivel. Ugyancsak az első, amelyen nem érezhető mások hatása — azoké a festőké, akikre rá-rápillantott korábban: Toulouse-Lautrec, Porain, Gauguin, Redon, Matisse, és tulajdon fivére, Villon. S végezetül, itt találkozunk először a Nagy Üveg alaptémájával. Hajtanunk kell arra a feltételezésre, hogy valami fontos esemény történhetett 1911-ben, olyan, aminek hatására virágba szökkent Duchamp személyisége, s felgyorsult a benne zajló individuációs folyamat. (§1) Maga Duchampis megérezhette, hogy ennek a festménynek a mélyebb motivációi előmozdították személyiséggé válását, mert néhány hónappal később nagyobb méretben is meg akarta festeni ugyanezt a témát. Igen, de ama bizonyos erős érzelmi benyomás, amelynek hatására megszületett a Fiatal férfi és nő tavasszal, valószínűleg sokat vesztett erejéből, vagy talán föl sem idéződön újra; tény, hogy Duchamp elégedetlen volt a második változattal, s befejezetlenül félretette. Három év múltán vette elő csak a vásznat, s ráfestette a „Stoppage”-ok hálózatát (1914). A Fiatal férfi és nő tavasszal tüzetesebb vizsgálata arra a megálló- 274