Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1985-03-01 / 2. szám

Веке László DUCHAMP, ALTORJAI, ISTEN, HALÁL, ÁLDOZAT"" Van néhány ember a világon, akit magamhoz nagyon közel érzek, még akkor is, ha személyesen nem ismerem. Jindrich Chalupecky közé­jük tartozik. Valószínűleg azért, mert hasonló feladatot vállalt — nehe­zebb körülmények között — Prágában, mint én Budapesten. Fantaszti­kusnak tartom, hogy reakciói olyan frissek, mintha 40 évvel fiatalabb lenne (olvastam néhány éve a Kunstforumban egy rövid nyilatkozatát, melyben a pornográfiával vádolt Lynda Benglist veszi védelmébe); a mai művészet olyan sorskérdéseit elemzi, amit sokan kimondani sem mernek (Art and Sacrifice, in: flash art .80—81, 1978).­ Úgy tudom, ké­szen áll Duchamp-monográfiája, mely az általam ismert előzetes közle­ményeiből ítélve (Opus International 49, 1974, Studio International Jan—Feb. 1975) rendkívül jelentős munka lehet. Mivel Duchamp szá­momra a modern művészet legfontosabb alakja (akinek jelentőségével ma talán egyedül Joseph Beuys vetekedhet), róla írok Jindrich Cha­­lupeckynek néhány szubjektív gondolatot: ne tudományos értekezésnek tekintse, hanem tisztelgő magánlevélnek. Fogadja szeretettel — remélem, hogy még személyesen is hallhatom válaszát. SS­A legvégső kérdés Duchamp-mal kapcsolatban, ami évek óta foglal­koztat: viszonya Istennel. Olyan kérdés, amire természetesen nem ad­ható egyértelmű válasz, mégsem tekinthető értelmetlennek. Pierre Ca­­banne írja interjúkötetében, hogy egyetlen kérdés váltott ki Duchamp­­ból élénk reakciót: hisz-e Istenben (Marcel Duchamp: Ingenieur du temps perdu. Entretiens avec Pierre Cabanne. Paris 1977. 10.). Du­champ ezt válaszolta: * * Készült 1979-ben egy Jindrich Chalupecky-emlékkönyv számára, mely mindössze néhány (vagy egy?) kéziratos példányban jelent meg Prágában a kiváló cseh kritikus és Duchamp-szakértő 70. születésnapjára. 324

Next