Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1985-03-01 / 2. szám

Sebők Zoltán ÚJ MONOGRÁFIA MARCHEL DUCHAMP-RÓL Marcel Duchamp-ról viszonylag sokan írtak ki­, de ha figyelembe vesz­­szük, hogy ő a háború utáni friss művészeti törekvések legjelentősebb előfutára, leszögezhetjük, hogy mégsem elegen. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy munkássága anny­ira szerteágazó, hogy komplett feldolgozása az egyik legnehezebb huszadik századi művészettörténeti feladat. Aki átfogóan akarja értelmezni, annak a modern festészeten kívül értenie kell a klasszikus perspektíva összetett problematikájához, jártasnak kell lennie az okkult tudományokban, az archaikus mitológiá­ban, igen magas szinten kell ismernie a század eleji tudományos ered­ményeket, jó, ha tud sakkozni, és ajánlatos, hogy könnyedén mozogjon a modern fotó- és filmelméleti kérdésekben. Mindez nagyon ritkán egyesül egyetlen művészettörténészben, ezért noha Duchamp tevékeny­ségének egyes részterületeiről számos remek tanulmány született, az életmű komplex értelmezését eddig egyetlen művészettörténész, a milá­nói Arturo Schwarz végezte el. Óriási Duchamp-monográfiája olyan magas szintű szellemi teljesítmény, hogy messze a többi értelmezési kí­sérlet fölött áll, és mindenképpen a modern művészettörténet-írás egyik csúcsteljesítményének számít. A főleg fotó-szakértőként ismert Herbert Molderings friss­ Duchamp­­monográfiája a szerző szándékánál és a kötet terjedelménél fogva is csak Schwarz művének árnyékában kaphat helyet. Molderings már a bevezetőben tudtunkra adja, hogy meg sem próbálja Duchamp komplett életművét értelmezni, s mint az később kiderült, a pszichoanalitikus módszert és a titkos tudományok szempontját is mellőzi. Ezzel meg­fosztja könyvét mindattól, ami Schwarz monográfiájának kiemelkedő érdeme. Duchamp művészete szinte teljesen függetlenedik életétől és a súlyos, rendkívül izgató igazságokat tartalmazó archaikus és ezoterikus hagyományoktól. Ezek helyett két egyenrangú háttér vezérli Molderings * * Herbert Molderings: Marcel Duchamp. Qumran Verlag, Frankfurt am Main—Párizs, 1983.

Next