Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.
A Guberniumot a 17. század végén, Erdélynek a Habsburg Birodalomba való betagolásakor hozták létre. A 18. század folyamán ez a kormányzótanács feladatát ellátó szerv egyre inkább kiépült, ezzel párhuzamosan azonban az Erdélyi Udvari Kancellária — az eredeti elképzelésekkel ellentétben — mintegy fölöttes hatóságként működött. A Gubernium nemcsak igazgatási, hanem bíráskodási feladatokat is ellátott. A 18. század közepétől a Gubernium is megindult a szakosított hivatal felé való fejlődés útján, hogy aztán Mária Terézia és //. József alatt nagy ügyintézési reformra kerüljön sor. Ezt követően azonban egészen 1848-ig a struktúra megmerevedett. 1790-től a Gubernium Kolozsvárra tette át a székhelyét. 1849-ben mind a magyar kormány, mind a Habsburg-kormányzat feloszlatta a Főkormányszéket, helyette az újonnan megszervezett katonai és polgári kormányzóság (Militär- und Civilgouvernement) vette át az ügyek intézését. Az Októberi Diploma kiadása után először az Erdélyi Udvari Kancelláriát, majd 1861 áprilisától a Főkormányszéket is visszaállították. A növekvő bürokráciát jelzi azonban, hogy az ügyforgalom ekkor már duplája volt az 1840-es évekének.5 A Gubernium keretében 1867-ben 11 előadói osztály működött, és az ügyiratok száma meghaladta a 40 ezret.6 Ennek a szervnek az elnöki teendőit kellett tehát Péchy Manónak ellátnia. A Főkormányszék fenntartásának kérdésében (is) megoszlott a magyar politikai elit véleménye. A radikálisabbak a Főkormányszék azonnali felszámolását szerették volna, hogy az unió visszafordíthatatlan legyen. A többség azonban úgy vélte, hogy előnyösebb Erdély számára, ha egy központi hatóságon keresztül képviseltetik érdekeiket, és ez megkönnyíti a közigazgatás hatékonyabb működését is, de ezt igényli a birtokviszonyok rendezetlensége is. Egy ideig még bizonytalanság uralkodott, de a Főkormányszék féltékenyen őrködött hatásköre fölött. 1867 nyarán például figyelmeztették a háromszéki főkirálybírót, hogy miután a Főkormányszék „fennállása és törvényszerű hatásköre" törvényekben van rögzítve és ezt a magyar kormány sem helyezte hatályon kívül, „ezután mindennemű hivatalos felterjesztéseit a királyi főkormányszék útján szíveskedjék megtenni és létetni. " Az illető főkirálybíró szabadkozott, hogy ő minden befolyását felhasználta a képviselő bizottmány ellenében „egy a magyar kir. főkormányszék mellőzésére célba vett indítvány meghiúsítására. " Péchy maga egy emlékiratban fejtette ki nézeteit, amelyet a minisztertanács 1867. október elején tárgyalt. Ebben Péchy — aki maga is jelen volt a minisztertanácsban — szintén a Főkormányszék ideiglenes fenntartása mellett érvelt: „mindaddig míg Erdély vasút által az ország kormányzati központjával összekötve nem lesz, a rendes kormányzati érdekek megkívánják az erdélyi beligazgatásra nézve a kormányszéknek, habár módosított alakbani fennállását. Továbbá a birtokrendezésnek gyorsabb keresztülvitele és mindenekfelett a nemzetiségi mozgalmak ellenőrzése, végre a törvényhatóságok feletti szorosabb ellenőrködés 5 TRÓCSÁNYI ZSOLT: Bevezetés. In: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Budapest, 1973. 5-28. 6 A következő előadói osztályok működtek: 1. kebli és személyes, illetve országos korodai és tébolydai ügyek, 2. közjogi és közigazgatási, 3. katonai, 4. rendőri, 5. építészeti, illetve közmunka és közlekedési, 6. úrbéri és országos gazdászati, 7. pénzügyi, 8. vallási és közoktatási, 9. egészségügyi osztály, 10. a római katolikus bizottmány, 11. majorsági vagy allodiális ügyek, illetve kereskedelmi és iparügyek. Ld. MOL Az abszolutizmus és egyesítés korának erdélyi közigazgatási levéltára. F 270 Erdélyi Királyi Biztosság. Elnöki iratok, 1868/1182. " Uo. 1867/480. " Uo. 1867/299. " Uo. 1867/352.