Levéltári Szemle, 73. (2023)
Levéltári Szemle, 73. (2023) 2. szám - Műhelymunkák - Brunner Attila: Levéltári segédlet mint adatbázis Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési ügyiratainak elemzése
Levéltári segédlet mint adatbázis azonosítani, ennek alapján pedig a jegyzékből kiderül, található-e hozzá irat. Gyakori eset, hogy a ház nem az engedélyezett terv alapján épült (több esetben oly mértékben eltér, hogy a rajz alapján az épület nem is azonosítható), így az építészeti emlék és a tervrajz között egyedül a címadat teremt kapcsolatot. A kiskunfélegyházi jegyzék feltünteti az építészt (sok esetben a tervező is szignálta a rajzokat a kivitelezők mellett), a terv típusát (helyszínrajz, alaprajz, metszet, homlokzat), valamint külön oszlopban tünteti fel a korabeli helyet és a mai utca- vagy közterületnevet, és az ügyirat száma mellett külön szerepelteti a tervrajzon található dátumot is (amely nem mindig egyezik az ügyirat évszámával, sőt egy ügyiraton belül több különböző évben készült engedélyezési rajzok is lehetnek). A jegyzéknek különösen ez utóbbi tulajdonsága hasznos nagyon, mert nemcsak ügyiratszinten összegezve készíthető kimutatás az évek alapján, hanem, mivel egy ügyirat - a segédletet évek szerint átrendezve - több évnél is szerepelhet, valóságosabb képet nyújt az adott évben folyt eljárásokról, mintha csak az eljárás végével egy évekkel későbbi alapszámra letett ügyirat egészét vennénk figyelembe, mint a körösi (és a pécsi) adatbázis esetében. A két jegyzék eltérő adatszerkezete miatt saját szempontjaim szerint dolgoztam fel azokat, egyes kategóriákat egyesítettem, majd adattisztításra került sor, hogy a jegyzékek tartalma alkalmas legyen az összehasonlításra.13 Még annak tudatában is elvégeztem ezt a munkát, hogy mindkét iratanyagban voltak selejtezések, tehát eleve nem mutathatják a valós építőtevékenységet (nem szólva az engedély nélküli munkákról, amelyekről értelemszerűen nem tanúskodhat iratanyag), így bármiféle kimutatás csak és kizárólag az ügyiratok számára vonatkoztatva lesz érvényes. (Tartalmazni fogja továbbá az engedélyezett, de esetleg meg nem valósult építkezések számát is. Ezek arányát nem lehetséges megbecsülni, de vélhetőleg elhanyagolható.) Az esetlegességek ellenére is következtetni lehet azonban az arányokra és a tendenciákra, amelyet az adatbázisból készített vizualizációk, diagramok is segítenek. Az egyes ügyiratokat aszerint kategorizáltam, hogy köz- vagy magánépítkezésre vonatkoznak-e. Középítkezésnek az önkormányzati, vármegyei vagy állami költségvetésből finanszírozott épületek létrehozását tekintettem, épülettípustól függetlenül (közigazgatási, igazságszolgáltatási, oktatási, vallási célú és infrastrukturális beruházások). A személyi-családi vagyonból, polgári egyesületi tőkéből épült házakat magánberuházásnak tekintettem, még ha közcélú funkcióra épültek is (például takarékpénztárak, üzletházak és egyesületi székházak; az ilyen épületek eleve többfunkciósnak épültek, rendszerint 13 A feldolgozás egyik mintáját Pilkhoffer Mónika Pécsről készült munkája jelentette. Pilkhoffer, 2004: 86-122. Ettől azonban a helybeli forrásadottságok és ezek összehasonlíthatóvá tétele miatt több ponton eltértem, így Pilkhofferrel ellentétben nem tértem ki a teljes városhálózatra, a lakóházaknál az emeletek, fürdőszobák számának alakulására, a kirakatokra és istállókra, amelyek Pécs esetében önálló kategóriát alkotnak. Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési irataiban azonban alig találhatók meg. Nem tértem ki a házbérjövedelmekre sem. Az elemzések során egy, Pécs esetében nem használt elemet, a helyben kibocsátott építőiparosok működési engedélyeit is bevontam a vizsgálatba, amelyekről Nagykőrös és Kiskunfélegyháza, valamint Csongrád esetében már közzétettem a feldolgozott adatsorokat. Brunner, 2020. 2023/2. -27-47. 31