Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 2. szám - Műhelymunkák - Brunner Attila: Levéltári segédlet mint adatbázis Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési ügyiratainak elemzése

Levéltári segédlet mint adatbázis azonosítani, ennek alapján pedig a jegyzékből kiderül, található-e hozzá irat. Gyakori eset, hogy a ház nem az engedélyezett terv alapján épült (több esetben oly mértékben eltér, hogy a rajz alapján az épület nem is azonosítható), így az építészeti emlék és a terv­rajz között egyedül a címadat teremt kapcsolatot. A kiskunfélegyházi jegyzék feltünteti az építészt (sok esetben a tervező is szignálta a rajzokat a kivitelezők mellett), a terv tí­pusát (helyszínrajz, alaprajz, metszet, homlokzat), valamint külön oszlopban tünteti fel a korabeli helyet és a mai utca- vagy közterületnevet, és az ügyirat száma mellett külön szerepelteti a tervrajzon található dátumot is (amely nem mindig egyezik az ügyirat év­számával, sőt egy ügyiraton belül több különböző évben készült engedélyezési rajzok is lehetnek). A jegyzéknek különösen ez utóbbi tulajdonsága hasznos nagyon, mert nem­csak ügyiratszinten összegezve készíthető kimutatás az évek alapján, hanem, mivel egy ügyirat - a segédletet évek szerint átrendezve - több évnél is szerepelhet, valóságosabb képet nyújt az adott évben folyt eljárásokról, mintha csak az eljárás végével egy évekkel későbbi alapszámra letett ügyirat egészét vennénk figyelembe, mint a körösi (és a pécsi) adatbázis esetében. A két jegyzék eltérő adatszerkezete miatt saját szempontjaim szerint dolgoztam fel azokat, egyes kategóriákat egyesítettem, majd adattisztításra került sor, hogy a jegyzé­kek tartalma alkalmas legyen az összehasonlításra.13 Még annak tudatában is elvégeztem ezt a munkát, hogy mindkét iratanyagban voltak selejtezések, tehát eleve nem mutathat­ják a valós építőtevékenységet (nem szólva az engedély nélküli munkákról, amelyekről értelemszerűen nem tanúskodhat iratanyag), így bármiféle kimutatás csak és kizárólag az ügyiratok számára vonatkoztatva lesz érvényes. (Tartalmazni fogja továbbá az enge­délyezett, de esetleg meg nem valósult építkezések számát is. Ezek arányát nem lehet­séges megbecsülni, de vélhetőleg elhanyagolható.) Az esetlegességek ellenére is követ­keztetni lehet azonban az arányokra és a tendenciákra, amelyet az adatbázisból készített vizualizációk, diagramok is segítenek. Az egyes ügyiratokat aszerint kategorizáltam, hogy köz- vagy magánépítkezésre vo­natkoznak-e. Középítkezésnek az önkormányzati, vármegyei vagy állami költségvetésből finanszírozott épületek létrehozását tekintettem, épülettípustól függetlenül (közigazga­tási, igazságszolgáltatási, oktatási, vallási célú és infrastrukturális beruházások). A sze­mélyi-családi vagyonból, polgári egyesületi tőkéből épült házakat magánberuházásnak tekintettem, még ha közcélú funkcióra épültek is (például takarékpénztárak, üzletházak és egyesületi székházak; az ilyen épületek eleve többfunkciósnak épültek, rendszerint 13 A feldolgozás egyik mintáját Pilkhoffer Mónika Pécsről készült munkája jelentette. Pilkhoffer, 2004: 86-122. Ettől azonban a helybeli forrásadottságok és ezek összehasonlíthatóvá tétele miatt több ponton eltértem, így Pilkhofferrel ellentétben nem tértem ki a teljes városhálózatra, a lakóházaknál az emeletek, fürdőszobák számának alakulására, a kirakatokra és istállókra, amelyek Pécs ese­tében önálló kategóriát alkotnak. Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési irataiban azonban alig találhatók meg. Nem tértem ki a házbérjövedelmekre sem. Az elemzések során egy, Pécs esetében nem használt elemet, a helyben kibocsátott építőiparosok működési engedélyeit is bevontam a vizs­gálatba, amelyekről Nagykőrös és Kiskunfélegyháza, valamint Csongrád esetében már közzétettem a feldolgozott adatsorokat. Brunner, 2020. 2023/2. -27-47. 31

Next