Levéltári Szemle, 73. (2023)
Levéltári Szemle, 73. (2023) 1. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon II. A szabályrendeletektől a törvényi szintű szabályozásig
Haraszti Viktor felül lehetséges irattári selejtezések” nyolc napon belül történő megkezdését és négy hónapon belüli végrehajtását. A selejtezési munkák előrehaladásáról, a kiselejtezett papírmennyiségről az Anyag- és Árhivatalnak havonta kellett jelentést tenni. Az Országos Levéltár három héttel a határozat megjelenése után annak lehetséges következményeitől tartva - eredménytelenül - tiltakozást nyújtott be a VKM-hez.88 Az Országos Levéltár tényleges jogkör hiányában annyit tehetett, hogy figyelemfelhívásként és segítségképpen a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Törvényhatósága által készített, 1948. január 9-én jóváhagyott selejtezési szabályzatot és a községek részére készített útmutatót a többi megye alispánjának elküldte, azzal a kéréssel, hogy a selejtezések ellenőrzését bízzák a vármegye főlevéltárnokaira, továbbá kérte annak elrendelését is, hogy a selejtezés elvégzéséről és a felmerülő kérdésekről az Országos Levéltárat tájékoztassák.89 A törvényhatósági jogú és a megyei városok polgármesterei részére a fővárosi levéltár által összeállított útmutatót küldték meg. A selejtezés alapvetően az 1867-1937 közt keletkezett iratokat érintette, az útmutatók szerint 1867 előtti iratok selejtezése nem volt lehetséges. A szakmai anyag jogi háttér hiányában alapvetően kéréseket fogalmazott meg. A selejtezések teljes tételekre irányultak és a visszamaradó iratanyag esetében sem volt egyértelmű elvárás annak levéltárba adása, ami a községek esetében - illetékesség hiányában - fel sem merült. A papírgyűjtési akció az állami szerveknél nem vezethetett kellő eredményre, mivel a Gazdasági Főtanács 286/1948. G.F. számú határozata minden 20 munkavállalónál többet foglalkoztató magánvállalkozásnál papirostakarékossági megbízott kijelölését írta elő. A megbízott feladata volt „a törvényes kereteken belül és szükséghez képest ezen felül is lehetséges irattári selejtezések” haladéktalan végrehajtásának négy hónapon belüli megvalósítása. A jogszabály lehetővé tette az amúgy is - jogszabályi háttértámogatás hiányában - gyenge lábon álló iratmegőrzési idők áttekintését és „szükséghez képesti” felülvizsgálatát. Utóbbi fogalmát a határozat nem fejti ki, de nyilvánvaló, hogy a mennyiségi mutatók teljesítését értették alatta, amit a megőrzési idők csökkentésével kívántak elérni. A szervek a mennyiségi elvárásokat bizonyosan nem a jogbiztosító értékkel rendelkező iratokból elégítették ki, hanem a korábbi évekből fennmaradt, de számukra ügyviteli szempontból értéktelen iratokkal, melyeknek másfajta pl. történeti értéke lehetett. Sajnálatos módon a határozatot hozókat nem érintette meg a múlt öröksége. A selejtezési kampányt az Anyag- és Árhivatalban létrehozott bizottság fogta össze, amely a végrehajtás ellenőrzésére repülőbizottságokat küldhetett ki. A kiselejtezett iratokért kapott pénzbeli ellenérték a vállalatok szakszervezeti jóléti alapjainak javára volt elszámolható, illetve ösztönzésképp az összeg 2/3-át a selejtezést végrehajtó dolgozók között a kiselejtezett mennyiség (kg) arányában kellett elosztani. Ez a „motiválás” többször előfordult a korszakban, még az 1980-as években is. A levéltár sem értesítést, sem véleményezési jogot nem kapott a selejtezésekkel kapcsolatban. 88 Borsa, 1954: 32. 89 Tájékoztató szétküldése a vármegyéknek az iratselejtezés tárgyában, 50/1948. O. sz. (11/1948. alapszám) MNL OL V.7.a. 18 Levéltári Szemle 73.évf.