Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Abib lás, melyen át a nap bevilágít, és a levegő kis be járhat; góth ablakok, csúcsíves ablakok; (szer.) ablakon hányják be neki, nem is tudja, honnan és hogyan boldogul; (km.) kinek Isten akarja, az ablakon is beveti; á. é. szemüreg, szem; (bibi.) meghomályosodnak az ablakon kinézők; 2) átlátszó vékony anyaggal, rendesen üveglemezzel felszerelt készlet, mely a leírt nyílást bezárja; belső ablak, külső v. téli ablak; innen a. é. téli ablak tréfásan szemüveget is jelent, amennyiben, ha a szemet ablaknak veszszük, a szemüveg a külső ablakot képezi; (szel.) tudom, nem teszi ablakába, nem teszi olyan helyre, hol más is láthatja; olyan írásról használtatik, melyben vkit keményen lehordtunk; (km.) ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput sziveden. Ablak-adó, fn. az ablakok száma szerint kivetett épület-adó. -alj, fn. (ép.) a könyökfal alsó része. Innen, Ablakalji, mn. -atlan, mn. és id. ablakkal fel nem szerelt. Innen Ablakatlanul, id. •bél,, -béllés, fn. (ép.) az ablaknyilás oldalaiba illesztett deszkalemezek, melyekhez az ablakrámák sarkvasai szögeztetnek, -borda, fn. (ép.) az ablakrámát két egyenlő részre osztó keresztfa. Ablakcsa, fn. (kies.) kisded ablak. Innen, Ablakcsás, mn. Ablakderék, 1. Ablakközfal. Ablak fa, fn.(ép.) 1) ablaktoknak való fa; 2) az ablakbél közepén függőlegesen álló deszkalemez, mely a betett ablakszárnyakat összetartja; (szer.) sem ki, sem be, mint az ablakfa. -fal, fn. 1) az ablakmélyedés oldalfala; 2) két ablak közötti fal. -fej ,fn. (ép.) az ablaktok felsőrésze, -fél, fn.(ép.) az ablaktok függélyes két oldala. Ablakba, fn. 1) az egész ablaktáblának egyegy külön rámába foglalt osztálya; 2) az ablaknak ide s oda tolható fióktáblája. Ablakfiók, fn. 1) a. m. ablakfia; 2) az ablakdeszka alá a könyökfalba alkalmazott, kis betolható fiók. Ablakfogantó, fn. a kinyitott ablakszárny megakasztására szolgáló kampós vasrudacska; -forditó, fn. az ablakrámákat az ablakfához szorító forgatható vaskallantyú. -jog, fn. (ttad.) jog épületének vmely részén ablakot vágathatni, -kapocs, fn. horgos kapocs a belső ablakszárnyak kiakasztására, -karika, fn. kerék alakú ablakfiók. -kereszt, fn. az ablakfával keresztet képező rudacska. -kosár, fn. az ablakba illesztett, kifelé domboruló vas v. farácsozat, -könyöklő, fn. (ép.) a könyökfal felső s az ablaknyilás alsó része, melyre az ablakon kinéző könyököl, -közfal, fn. (ép.) két ablak közötti fal. Ablaklevelek, tb. fn. a. m. ablakszárnyak. Ablak mélyedés, fn. az ablaknyilás belszögleteitől a könyökfalig való tér; -nyílás, fn. (ép.) az ablaktokok beillesztésére vágott, hagyott nyílás. Ablakocska, 1. Ablakosa. Ablak ólom, fn.az ablak üveglemezeit egymáshoz szorító lapos ólom pálcácska. -csipő, fn. (msz.) az ablakólom elmetszésére szolgáló ollóalakú eszköz,húzó, fn. (msz.) az ablakólmot nyújtó gépecske. Ablakolt, mn. ablakkal ellátott. Ablakon, 1. Ablakólom. Ablak orom, fn. (ép.) közvetlen az ablak fölé alkalmazott különféle alakú cifrázat. Ablakos, fn. tt.-t. az ablakrámákba az üveglemezeket beillesztő iparos; mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak. ablakkal ellátott. Ablakoszlop, fn. a nagyobb ablakoknál az ablakfa helyét pótló oszlopféle fal. Ablakoz, A) cs. ablakokkal felszerel; — B) k. az ablakon keresztül vkivel tetszeleg, -at, fn. (ép.) vmely épületen levő ablakok oszlete; csúcsíves ablakozat. Ablak-pánt, fn. az ablakrámák szögleteit öszszetartó vaspánt. -párna, 1. Ablakvánkos. Ablakpénz, 1. Ablakadó. Ablak-rács, fn. az ablakokra alkalmazott fa-, v.vasrudacskákból készült rács. -ráma, fn. az ablak üveglemezeit magában foglaló keret, -redőny, -redőzet, fn. nyáron át a téli ablak helyét elfoglaló, apró, vékony deszkalemezekből készült le s feltolható mn. -rézs, fn. (ép.) halántékosság, mely által az ablaknyilás oldalfalán a merőleges iránytól eltérnek. (Fensterschmiege, Spalette). -rostély, 1. Ablakrács. Ablaksarkvas, fn. az ablakrámákat tartó sarkvas. -sarok, fn. 1) az ablakrámáknak az ablakfal felé eső szögletei; 2) 1. Ablaksarkvas. -szárny, fn. az ablakbéllésbe foglalt vaspeckeken forgó ablakráma üveggel felszerelve, -szegély, fn. (ép.) az ablaknyilás oldala, -szeműld, fn. (ép.) az ablaknyilás fölé kivülre alkalmazott párkány, -szerű, mn. ablakféle, alakú, -tábla, fn. 1) az ablakrámának a borda által elkülönzött s üveggel ellátott egy-egy része; 2) az ablaknyilás elé függélyesen alkalmazott, sarkokon forgó deszkakészlet." -talán, I. Ablakatlan. Ablak-talp, fn. (ép.) az ablaktok alsó része, -tok, fn. (ép.) az ablaknyilásba alkalmazott, s az ablakbélt kerítő köv. fakészlet, -ütköző, fn. (ép.) az ablakszegélyből 3—4 hüvelyknyi széles belső kiugrás. -üveg,fn.l) ablakokra való vékony üveglemez; 2) ablakrámába foglalt üveglemez, -vánkos, fn. az ablakkönyöklére alkalmazott hosszúdad vánkos, -vas, fn. 1) az ólmos ablakok üveglemezeinek megerősítésére szolgáló vasrudacska; 2) egyes ablakpánt v. sarkvas, -vasalat, fn. az ablakokra szükséges lakatos munkák oszlete. -zár, fn. az ablakrámák becsukására szolgáló zár. Ablakzat, 1. Ablakozat. *Allegény, fn. tojás és darából készült, kirántott, zsíros tészta a levesbe. 1. Hablegény. *Asmolyog, k. eszelősködik, bolondoskodik. *Abolyog, k. 1. Amolyog. *Abra, fn. (figura), vonalokból álló rajz, körrajz, mértani ábra, gépábra. Ábrahámfa, fn. (nt.) a naptéri tök alatt mocsáros helyeken tenyésző növény (Vitex agnus castus.) Abrak, fn. 1) ételadag, hogy mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből. (Pesti). 2) szemes takarmány a házi állatok, különösen lovak tartására; (km.) éhes csikó abrakkal álmodik; a vén ló is megröhögi az abrakot; legjobb ostor az abrak; abrakját hordozó lónak nem törik fel a háta, mert mindég fogy; az abrak piszkálja alfelét; igen jó dolga van, azért nem fér a bőrébe; ökör szántja az abrakot, a ló eszi meg; á. é. szíjjártó abraka, ostor; 3) * árpakása-eledel. Abrakatlan, mn. abrakkal nem tartott, abrakot nem evett. Innen, Abrakatlanul, id. Abr