Egyetemes Magyar Encyclopaedia 4. Asaba-Azzolino, Á-Ázsiai társaságok (Pest, 1862)
Á - Állatköri fény - Állatok - Állatorvosi rendőrség
905 ÁLLATORVOSI RENDŐRSÉG. 906 Az állatorvosi rendőrségnek tehát feladata bennünket oly szabályokra oktatni, melyeknek életbeléptetésük és szigorú kezelésük által mindazt elhárítani, mi a járványos és ragályos betegségek által az emberek és állatok egészségének kárt okozhatna. Az állatorvosi rendőrséget a politikai és az ezekhez tartozó egészségügyi hatóságok kezelik. Mint szakférfiak e czélra alkalmazva vannak : a közvetlenül a m. kir. helytartótanácsnak alárendelt országos állatorvos, továbbá a megyei, városi és községi állatorvosok. A kiütött betegségek természetéről felmerült kételyek eloszlatására, szóval: a kétes betegségek constantirozására igénybe vétetik a pesti m. kir. állatgyógyintézet tanszemélyzete is s ilyenkor a helyszinére kiküldést nyernek a tanárok valamint oly esetekben is, midőn a betegség nagy mérvben uralt az országban s az országos állatorvos vagy nem győzi vagy nincsen kéznél. Hasonló esetben az állatgyógyintézeti igazgatóság ajánlatára magukz állatorvosok is nyernek napi díj és úti költségek megtérítése mellett kiküldetéseket. Az állatgyógy-rendőrségi szabályok vagy átalánosak és minden állati járványoknál, legalább nagyobb részüknél, alkalmazandók ; vagy csupán egyes, név szerint nagyon ragályos betegségeknél van helyük; vagy a betegségek folyamának különségeihez képest egyes változásokat szenvednek. Mi itt a járványok kinyomozása és gyógyítása körül megtartandó s e részben követendő átalános elővigyázatokat és ide vonatkozó szabályokat fogjuk tárgyalni ; az egyes betegségeknél követendő állatorvosi rendőri szabályokat az illető betegségek leírása és ismertetésével fogjuk előadni. Az állati járványbetegségek elhárítása, kitörése és tovább terjedésének meggátlása történik . a) Megfelelő életrendi eljárás által, minden, bár látszólag csekély megbetegülésre figyelés és minden fertőztetési veszély gondos elkerülése által. Oly mezei gazda, ki állatait és azoknak egészséges állapotbani mivoltát pontosan ismeri és szorgalmasan utánok lát, betegüléseket is hamar megismerendi. Mennél jókorább ismertetik meg a betegség, mennél korábban kerestetik segély valamely tanult állatorvosnál, annál könnyebben s valószínűbben is fog gyógyittathatni. A mezei gazda közönségesen csak akkor tartja marháját betegnek, ha többé egyátalán nem eszik. De a csupán e tüneményre figyelés igen számos marhába került, mert hosszas betegségeknél az állatok, különösen a szarvasmarhák, még egészen jól esznek, holott pedig belső életműveikben már orvosolhatlan változások vannak kifejlődve. Ezért szükséges, hogy a marhabirtokosok állataiknak viseletében, járásában, állásában és fekvésében való minden változásra,bőrük,szőrük vagy gyapjajuk minőségére,az orr és száj fakhártyájának kinézésére figyelemmel legyenek fügyeljenek: vájjon a lélekzés közönséges, csöndes módon történik, vagy sebesen, felötlőleg és sóhajtás kiséretében-e? áll-e gyakran köhögés elé ? vájjon az állat mohón vagy lassan, mintegy kelletlen fal, vagy az eledel és ital lenyelésénél nyelési nehézségek mutatkoznak, vagy szintén ezen anyagok az orron és szájon visszajöhetnek-e ? hogyan megy a kérődzés , mily mennyiségben megy a vizelet és a bélsár, mineműek ezek? nincsenek-e köztük idegen vegyülékek? adnak-e a fejős állatok rendes mennyiségű tejet s ez természetes vagy attól eltérő minőséget mutat-e ? Az állatok reszketése, szőrük fölborzadása, füleiknek, szarvuk tövének, végtagjaik alsó részének, orruk és szájok takhártyájának hidegsége, a melegségnek a test fölszinén s a látható takhártyákon erre következett öregbedésével,a szarvasmarhák orrczimpájának szárazsága, valamint a test mélységének ,gyakrabb változása lázas betegség létezésére mutat, mely rendesen állatgyógyász segélynyújtását igényli. Dolgozó állatoknál a paták és körmök gyakori megvizsgálása is szükséges, hogy némely változásokat, kivált az elsőkön, mindjárt keletkeztekkor észrevegyünk, s kifejlődésöknek, miáltal ily állatok sokszor rendkívül megcsökkennek, még idejekorán gátat vethessünk. Lovaknál e fölött még az orrlyukakból való folyadéknak beállását, a nyeldeklejárásbani daganatok képződését,valamint a böröm gümők és fekélyek támadását sem kell csekélybe venni, mert az elsők nem ritkán takony, az utóbbiak pedig bőrféreg jelenlétére mutatnak, mely mindenik igen ragadós és veszélyes betegség. b) A baromorvosokra való felügyelet által. Annak meggátlása végett, hogy ragályos betegségben levő egyes állatok által a fertőzés különféle irányokban lábra ne kapjon s valóságos vészre alkalom ne nyujtassék, a baromvásárokra különös figyelem fordítandó, mert ezeken külön tájakról való állatok összejönnek s onnét ismét különféle irányban hajtatnak el. Minélfogva a baromnak egészségi állapota, mind vásárokra bocsáttatása előtt igen gondosan, s ha lehet szakértő egyén által megvizsgálandó, mind a vásár alatt szemmel tartandó. De ha a környékben dögvész uralkodik s a baromvásárok betiltása hatályba nem lép, úgy egy darabot sem szabad azokra bocsátani, mely a helyi elöljáróságtól kiadott igazolványnyal ellátva nincs, melyben az eladandó állat külseje leirva és ha egész falba hajtatnék, az azt képző állatok számának kitéve, egyszersmind megjegyezve kell lenni, miszerint azon helyeken, honnan azok jönnek, a házi álllatok közt ragályos betegségek nem uralkodnak, és hogy ezen állatok elhajtásukkor egészségesek voltak. Ha a vásárrahajtás közben egy vagy több darab eladatott, ez az illető helybeli elöljáróság által az egészségi bizonyitványon megjegyzendő. Oly állatok, melyek hasonló igazolványnyal el nem látvák, valamint oly falkák, melyeknek darabszáma az igazolványnyal nem egyez, gyanúsaknak tekintendők, s mig csak állatgyógyászilag meg nem vizsgáltattak s igy egészségeseknek nem találtattak, a vásárpiaczra nem bocsátandók. Arra is telhetőleg törekedni kell, hogy a vásár