Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
K - Kánoni kor (aetas canonica) - Kánoni könyvek - Kanonizáció, l. Szenttéavatás - Kánonjog - Kanonok (canonicus)
Kánoni kor 486 ménnyel együtt. Ezek a régi K.-gyüjtemények, mint az egyházi jogtörténet forrásai, nagyon értékesek. L. Codex Juris Canonici. B. Ben 3. Szertartástani értelemben K. (actio, secretum), a szentmise szertartásában a „Sanctus“-tól áldozásig terjedő legfontosabb rész, mely alatt az áldozati cselekmény (actio) végbemegy. A pap mindig csendesen (secreto) végzi. A mise többi része változó, de a K. szövege Nagy sz. Gergely pápa óta (1604) változatlan. A keleti Egyházban a K.-nak megfelel az anafora. A K. gondolatmenete minden szertartásban közös és szövegének túlnyomó része megvan az első 3 század görög és latin egyházi íróinál. Mai alakja teljesen készen volt már az V. században. A IX. századig a K. amisekönyv végére került, a XI. századtól a misekönyv közepén található. A K. középpontjában áll azátváltozás. A K. történetével sok katolikus (i Baumstark,Gáliról, Cagin, 1|Funk) és protestáns (Bishop, Bunsen, Drews) tudós foglalkozott. L. Miseáldozat. — Petro: A szentmise története, Budapest 1931. G—e G. 4. K. az egyházi zenében. 1. Többszólamúság. 5. A keleti Egyház szertartásában a 3 isteni személyt dicsérő és 9 sorozatból álló énekcsoport. Minden sorozat 5 énekből áll és csak a legelső éneket (cippióc, füzér) éneklik. Híres K.-szerzők voltak Krétai sz. András, Damaszkuszi sz. János és a Iszudíták. Kánoni kor (aetas canonica), általában a nagyobb egyházi rendek fölvételéhez megkívánt életkor. A trienti zsinat alapján az új Egyh. Tvk. az alszerpapsághoz egyéb követelményeken felül, betöltött 21. évet, a szerpapsághoz betöltött 22. évet, az áldozópapsághoz betöltött 24. évet és a püspöki rendhez betöltött 30. évet követel meg (976., 331. kán.). K.-t ír még elő az új Egyh. Tvk. a szerzetesi fogadalmakhoz (ideigleneshez 16., örökkétartóhoz 21. év), az apácák gyóntatóinak (40. év), a házassághoz (férfinél 16., nőnél 14. év), a keresztszülői tisztséghez (14. év), a bérmáláshoz (latin szertartásúaknál 7. év) és a böjthöz (7—60. év). Kánoni könyvek, a. m. szentírási könyvek, vagyis azok, melyeket Istentől való sugalmazottságuk miatt a közönséges (profán és Hapokrif) könyvektől elkülönítő jegyzékbe („Hkánon") foglaltak. Mint jelző, már Origenesnél szerepel, mint az összes szent könyvek összefoglaló neve a IV. századtól általános. Hogy csakis ezek a könyvek tartoznak a K. közé, azt apostoli eredetű hagyomány őrizte meg. Az ószövetségi K.-et illetőleg az apostolok aHetvenes fordításnak kánonját használták, melyben az alább felsorolt „deuterokanonikus" könyvek s részek is megvannak: Tót., Jud., Bölcs., Sir., Bar. és Jer. levele, Mák. I, II, Dán. 3, 24—90; 13—14. rész. Az újszövetségi K.-et illetőleg 1. Kánon, Proto- és deuterokanonikus könyvek, Apokrifok, H. K. Kanonizáció, 1. Szenttéavatás, Kánonjog, aCodex Juris Canonici óta az 11 egyházjoggal azonos fogalom. Egyesek azonban még most is a Codexben felölelt jogot K.-nak s az egész egyházi eredetű jogalkotást egyházjognak nevezik. A Codex előtt sokan K.-on a Corpus Juris Canoniciben foglalt joganyagot s egyházjogon az azon kívül alkotott egyházi törvényeket is értették. Ismét mások szerint helytelenül a K. az egyházi eredetű, míg az egyházjog az egyházi és az Egyházra, illetőleg a felekezetekre vonatkozó állami jog. T. V. Kanonok (canonicus), akáptalan tagja. A püspöki székhelyen lakó papok az ősegyházban általában közös életet éltek. Sz. Ágoston (396), majd sz. HChrodegang metzi püspök (+776) szerkesztett számukra új szabályzatot, amely a középkorban az egész nyugati Egyházban elterjedt. Az e szabályzat előírásai (kánonai) szerint élő papok a „kánoni papok" (clerici canonici). Ők vezették a székesegyházi iskolát és gondozták a székesegyházat. Innen nevük ma is: olvasó-, éneklő-, mester-, őr-K. Az eredeti közös élet a X. századtól a magánvagyon miatt lassan bomlásnak indult és a K.-ok kezdtek külön élni, majd a káptalan vagyonát is különválasztották a püspökétől. Ez a káptalani birtok lett a K.-ok jövedelmének forrása; jövedelmén a szabályzatban megállapított kulcs szerint osztoznak. Ma az üresedésben levő K.-i „méltóságokat" (prépost-, olvasó-, éneklő-, őr-K.) a Szentszék, a többi K.-i helyeket a megyéspüspök tölti be. Az így kinevezett K.-nak eskütétele és szabályszerű beiktatása után helye (stalluma) van a Hkórusban, szava a tanácskozásokon, joga a káptalani jövedelemhez, K.-i ruhához, címekhez és jelvényekhez stb. Kötelességei: a helybenlakás (residentia) évi 3 havi szabadsággal, a skóruson (közös dzsolozsma, konventmise) és a tanácskozásokon való részvétel, egyes püspöki ténykedéseknél való segédkezés és a külön káptalani munkakörök (pl. egyházmegyei tanfelügyelőség) ellátása. A valóságos K.-okon kívül a püspök a káptalan meghallgatásával „ritkán és nagy körültekintéssel" címzetes K.-okat is nevezhet ki (C. ad honorem vagy honorarii). Ezeket megilleti a K.-i cím, stallum és jelvények, de sem szavuk, sem jövedelmük nincs („c. in herbis"). — A zágrábi nagyprépost a mindenkori Horánai perjel is és így főrendiházi tag volt. A nagyváradi egyházmegyében 4 irodalmi K.ság (stallum litterarium) is van az irodalom művelésében kiváló egyházi férfiak részére. A görög egyházban a K. neve: archipresbyter (nagyprépost), archidiakonus (főesperes), primicerius (éneklő-K.) és ecclesiarcha (őr-K.), amelyek a latin Egyház valóságos kanonoki „méltóságai“-nak felelnek meg. Kanonok