Közgazdasági Eciklopédia 2. Eagle-Ivernois (Budapest, 1929)
H
731 Heyn — Hill Dezember 1825, London, 1858 ; Le monde russe et la révolution. Mémoires (1840—47. Paris, 1862 ; Aus den Memoiren eines Russen Hamburg, 1855, 4 k. Irodalom. Földes B., Die Hauptströmungen der sozialistischen Gedankenwelt, Berlin, 1923, 268. I. — Golovin e, J., Der russische Nihilismus, Meine Beziehungen zu Herzen und Bakunin, Leipzig, 1880. — Sperber, O., Die sozialpolitischen Ideen Alexander Herzens, Leipzig, 1894. — Z o c c o l i, Die Anarchie, Leipzig, 1909. — J o 11 o s, G., Alexander Herzens sozialpolitische Ideen, Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft. ^ Heyn, Otto, (1860—1920), német közgazdasági író, a cserejelenségek és különösen a pénzelmélet területén fejtett ki irodalmi munkásságot. «Theorie des wirtschaftlichen Werts» (Berlin, 1899) és «Irrtümer auf dem Gebiete des Geldwesens» (Berlin, 1900) c. munkáiban már Knappot megelőzően hangoztatja azt a nominalista felfogást, hogy a pénz anyagának nem kell okvetlenül értékesnek lennie, hogy hivatását betölthesse, mert — miként az aranypénznek aranyértéke mellett van önálló pénzértéke is — éppen úgy a papírpénznek is megvan ez az anyagától független értéke a fizető- és vásárlóerejében. «Geld, Währung, Valuta» (Berlin, 1919) c. tanulmányában a mennyiségi elméletet képvisel és az aranytartaléknak az állam részéről való felhalmozását a még uralkodó metallista felfogásra való tekintettel feltétlenül kívánatosnak tartja. Nevezetesebb munkái még : Papierwährung mit Goldreserve für den Auslandsverkehr, Berlin, 1894. — Erfordernisse des Geldes, Leipzig, 1912. — Die Noteninflation als Krankheitserscheinung unseres Wirtschaftslebens (Forderungen der Zeit, 5.) München, 1921. Hieronymi Károly, (1836—1911), államférfi. Műegyetemi tanulmányainak elvégzése után egy ideig Máramarosban mérnökösködött, 1861- ben a megye főmérnökévé választották, a kiegyezés után a közlekedésügyi minisztérium szolgálatába lépett s mint helyettes államtitkár, 1882-ben hivatalát az osztrák-magyar államvasúttársaság vezérigazgatói állásával cserélte fel. 1875 óta szabadelvű országgyűlési képviselő, 1892-ben a legfőbb állami számvevőszék elnöke, de még abban az évben Wekerle kabinetjében belügyminiszter. Tisza István 1903. és Khuen-Héderváry 1910. évi kormányában a kereskedelmi tárcát vállalta. A közlekedésügyi minisztérium újjászervezése és a közigazgatásunk megreformálása érdekében kifejtett munkásságán kívül nagy közgazdasági érdemei is vannak. Különösen a vízszabályozás és az árvízmentesítés, továbbá az útépítés és a vasútügy terén fejtett ki maradandó értékű gazdaságpolitikai tevékenységet, irodalmi munkássága is leginkább e tárgykörből merített. így : A kőutak építéséről és fenntartásáról, Pest, 1864. A közmunkaügyek állami igazgatása Franciaországban, Bp., 1874; A budapesti Dunaszakasz szabályozásáról, Bp., 1880; A magyar vasutak pénzügyi jövője, Nemzetgazdasági Szemle,1874. 1. sz. Hildebrand, Bruno, (1812—1878), a közgazdaságtan történeti-etikai irányának egyik megalapítója, előbb a marburgi, majd — amikor politikai okokból 1850-ben tanszékétől megfosztották, — a zürichi, később a berni egyetemeken s végül 1861-től a jénai egyetemen a közgazdaságtan tanára. Egy évvel később megalapítja a «Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik» folyóiratot s kiadója is marad haláláig. Svájci tartózkodása alatt megszervezte az első kantoni statisztikai hivatalt s 1864-től a kezdeményezésére létesített thüringiai állami statisztikai hivatalnak volt a vezetője. «Die Nationalökonomie der Gegenwart und Zukunft» című (Frankfurt a/M. 1848) befejezetlenül maradt munkájában azt a feladatot tűzte ki, hogy a klasszikus közgazdaságtant a nemzetek gazdasági fejlődéstörvényeinek a tudományává alakítsa át olyanformán mint ahogy az összehasonlító nyelvészet műveli a nyelvtudományokat. A nemzetek gazdálkodásának három korszakát különbözteti meg: a termény-, a pénz- és a hitelgazdaság korszakát, mely utóbbit mint a jövő gazdasági korszak jellemző sajátságát jelöli meg. Könyvalakban megjelent munkái közül nevezetesebbek : Xenophontis et Aristotelis de oeconomia publica doctrinae illustratae, Marburg, 1845. ■— Beiträge zur Statistik des Kantons Bern, Bern, 1860. — De antiquissimae agri romani distributionis fide, Jena, 1862. — Statistik Thüringens, Jena, 1867—1878. Irodalom. Kautz, J., Die geschichtliche Entwickelung der National-Oekonomik und ihrer Literatur, Wien, 1860. — Gide, Ch. et R i s t, Ch., Hisloire des doctrines économiques, 6. kiad., Paris, 1926. — Conrad, Bruno Hildebrand (Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik, Jena, 1878.. 30. kJ. Islferdinis, Rudolf, (1877—), szocialista író. Bécsben született, eredetileg orvos, 1907-ben Berlinben a szociáldemokraták pártiskolájának közgazdasági előadója. Később a Vorwärts, majd a Freiheit szerkesztője, a Marx-Studien kiadója (Wien, 1904—22, 4. k.), 1904-től a német szocialista párt hivatalos kiadásában megjelenő Die Gesellschaft folyóirat szerkesztője, 1922- ben a genovai konferencián szakértő, 1923- ban, majd 1928—1929 végéig birodalmi pénzügyminiszter. Főmunkája: «Das Finanzkapital» (1910, 2. kiadás 1920) Oppenheimer szerint, eltekintve az orosz Rosa Luxemburg «Akkumulation des Kapitals» című munkájától, csaknem az egyetlen, amely a marxizmust Németországban elméletileg továbbfejlesztette (1. Oppenheimer, Fr., Der heutige Stand der Theorie des Sozialismus in Deutschland, a Die Wirtschaftstheorie der Gegenwartban; Wien, 1928. 4. k. 305. 1.). Hilferding a revizionizmussal szembehelyezkedve, az orthodox marxizmus elvei alapján különösen a banktőkének a kapitalista termelés szervezetére való hatását tanulmányozza s a marxizmus pénz- és bankelméletét építi tovább. Hill, Rowland, (1795—1879), az angol postaügy reformátora, eredetileg tanító volt. 1837- ben «Post Office Reform : its importance and practicability» címen röpíratot adott ki, amelyben a postai kezeléssel járó költségeket elemezve kimutatta, hogy a levelek száma a szállítással járó költségekre oly csekély befolyással van, hogy a távolsági díjfokozatok veszteség nélkül megszüntethetők — ha a levéldíjakat a legalacsonyabb tételben, egy pennyben, állapítják meg s ezáltal a levelek számát szaporítják, mert annál kisebb lesz az egy levélre eső szállítási költség hányada. A bonyolult, drága és soktételű levéltarifa helyébe m unciáig a 732