Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)

B - Balog N. Imre dr. - Baltay Aladár dr. - Baltazár Dezső dr. - Balthazár Győző - Bán Tibor

Számos építészeti tervpályázaton díjat nyert, így legutóbb az Erzsébet-sugárút torkolatára i kiírt pályázaton a negyedik dí­jat. Irodalmi dolgozatai műszaki szaklapokban és külön röpiiratokban jelentek meg. A komédiásnő e., 50 aranyat nyert egyfelvonásos vígjátékát nagy sikerrel adták elő úgy Budapesten, mint vidéken. Balog N. Imre dr., ügyvéd. Nagylakon szü­letett, 1873-ban. Középiskoláit Szegeden, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 1899-ben ügyvédi oklevelet nyert. A világ­háború alatt katonai szolgálatot teljesített és számos hadi­ kitüntetést kapott Fiatalabb korában mint újságíró is működött, a régi Nemzeti Újság, a Budapest­i­ Tagblatt, a Magyar Hírlap stb. munkatársa volt. Meg­alapította és szerkesztette a munka Szemléje c. lapot. Több lírai kötete is megjelent. Mint ügyvéd általános praxist folytat. Speciáli­san kriminális ügyekkel foglalkozik. Jogta­nácsosa számos , nagyipari vállalkozásnak, tagja a Lipótvárosi Kaszinónak és számos kari. és társadalmi egyesületnek. Baltay Aladár dr., vitéz. Született Balta­vár községben 1890-ben. Középiskolai tanulmá­nyainak befejezése után a budapesti tudo­mányegyetem hallgatója volt, ahol jogtudo­mányi doktorátust szer­----- —e­zett. Működését a m. kir. posta szolgálatában kezd­te meg. r­észt vett a világ­háborúban és mint tarta­lékos főhadnagy szerelt le. Hősies magatartásáért a III. osztályú Vaskorona­­renddel, az ezüst és a bronz Signum Lau­­dis-szal, a Károly csapat­­kereszttel és a sebesülési éremmel tüntették ki. 1926-ben a kormányzó vitézzé avatta. Mű­ködését a posta kötelékében jelenleg mint postatitkár folytatja. Baltazár Dezső dr., tiszántúli református püspök, a felsőház tagja. 1871 nov. 15-én született, Hajdúböszörményben. A közép­iskoláit és a theológiát Debrecenben, további theológiai tanulmányait Heidelbergben, míg a jo­got Budapesten és Berlin­­ben végezte. Különleges stúdiumokat folytatott az egyházi jog, továbbá a héber, latin és görög nyelv köréből. Tanulmány­­útjai során megfordult Ausztriában, Romániában, Olasz-, Német-, Francia-, Angol- és Oroszországban, továbbá Svájcban és Amerikában. Tanulmányai elvégzése után egy ideig hitoktató volt Budapesten, majd két éven át a kultuszminisztériumban dolgo­zott, mint fogalmazó. 1900-ban a hajdúszo­boszlói református gyülekezet lelkészévé vá­lasztotta meg. Nagy irodalmi működése és kiváló szónoki képessége hamarosan ismertté tette nevét. 1911-ben már a tiszántúli egyház­­kerület püspökévé és Debrecen lelkészévé vá­lasztották meg. Rendkívül agilis szelleme a református egyházi és társadalmi életnek csaknem minden vonatkozásában éreztette ha­tását. Alapítója és ma is elnöke az Országos Református Lelkész Egyesületnek. Főrendi­házi beszédei annak idején nagy hatást kel­tettek. A háború alatt a református tábori lelkészet felügyelő püspöke volt s e minőségé­ben végigjárta a román, orosz és szerb harc­teret. Nagyszámú egyházi, egyházjogi és po­litikai cikkén kívül nagyobb önálló munkái is jelentek meg. Balthazar Győző, MÁV felügyelő. Született Szarvason, 1850-ben, meghalt 1899-ben. Déva­­ványai Halassy Nellyt vette feleségül. Kö­zépiskolai tanulmányainak elvégzése után egyetemi tanulmányokat folytatott, majd gyógysze­részi és mérnöki oklevelet nyert. Tanulmányainak el­végzése után az akkori közlekedésügyi miniszté­rium műszaki osztályán nyert alkalmazást. Ha­zánk sok középületét és hídját vizsgálta felül, töb­bek között a kömlődi hi­dat és a fiumei védgátat. Az utóbbit Pécsi miniszter megbízásából B. vette át. Az emlé­kezetes szegedi árvíz után a védgát is el­lenőrzése mellett készült el. Tolnay Lajos MÁV elnökigazgató meghívására a vasirt szolgálatába lépett. Több elismerésben része­sült. A régi Kossuth-pártnak legharcosabb tagjai közé tartozott. Irodalmi munkássága főleg franciából magyar nyelvre való fordí­tásokban nyilvánult meg és a kereskedelmi minisztériumnak is állandó fordítója volt. Bán Tibor, festőművész, rajztanár, mű­egyetemi adjunktus. Dunaszentgyörgyön szü­letett, 1894 jan. 4-én. A Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte, majd a Mű­egyetem rajzi tanszékére került, mint tanársegéd. „Műteremsarok“ c. olaj­­festményével 1921-ben a Nemzeti Szalonban a Riegler díjat nyerte meg. Ugyanott 1926 őszén kol­lektív kiállítást rende­zett. Nevezetesebb művei „Fekvő akt“, „A winsper­­gi asszonyok“, Révész J. püspök arcképe (Kecskemét), „Tavasz“ (freskó). Ismételten tett tanulmányutakat Német- és Olaszországban. Több ízben dol­gozott a nagybányai és a szentendrei mű­vésztelepen. Az ornamentális stílusoknak az

Next