Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)

D - Davida Leó dr. - Dax Albert dr. - Deák-Ébner Lajos - Deák Gyula

socsik és első tanársegéd működött. 1924-ben nevezték ki miniszteri osztálytanácsossá. Számos cikke és értekezése jelent meg kü­lönböző szaklapokban. A sport terén ismert a neve mint a BEAC egykori olympiai súly­­dobó bajnokáé. A világháborúban mint fő­orvos vett részt és több kitüntetést szerzett. Davida Leó dr. miniszteri osztálytanácsos. Született Kolozsváron, 1887-ben. Középiskolái­nak elvégzése után a Ferenc József tudomány­­egyetem jogi és államtudományi karának hall­gatója volt és 1910-ben avatták államtudomá­nyi doktorrá. Működését a földművelésügyi minisztériumban kezdte meg és a vámpoliti­kai osztályon nyert beosztást. Fokozatos elő­rehaladás után miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1924-ben a Növényvédelmi és Nö­vényforgalmi Iroda igazgatóhelyettesi teendői­vel bízták meg. Részt vett a világháborúban, tartalékos tüzérfőhadnagyi rangban szerelt le és több kitüntetésben részesült­ . Dax Albert dr., közkórházi főorvos. Buda­pesten született, 1877-ben. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte és 1901-ben Kolozsvárott orvosdoktorrá avat­ták. Oklevelének megszer­zése után a XX. helyőr­ségi kórházban, később mint asszisztens, a kolozs­vári szemészeti klinikán működött. 1903-tól 1905-ig műtőkurzuson vett részt, majd Makara Lajos sebé­szeti klinikáján dolgozott. 1905-ben az Uj Szent Já­­nos-kórházba került mint segédorvos. 1906-ban ugyanott alorvos lett. Hosszabb külföldi tanulmányútja után újra az Uj Szent János-kórház kötelékébe lépett és 1910-ben a főpolgármester a Röntgen-labo­ratórium vezetőjévé nevezte ki. 1928 óta az intézet kinevezett főorvosa. A világháború alatt részben a Vöröskereszt tábori kórhá­zában, részben különböző hadikórházakban mint sebész főorvos és röntgenológus teljesí­tett szolgálatot. Számos bel- és külföldi or­vosegyesületnek tagja. MÁV orvosi tanács­adó. A Magyar Röntgen Társaság alelnöke. Deák-Ébner Lajos, festőművész. Budapes­ten született, 1850-ben. Középiskoláit Buda­pesten végezte, majd öt éven át a müncheni Akadémián Strehuber tanítványa volt. Ké­sőbb Párisban nyitott mű­termet, majd hosszabb ideig Olasz- és Spanyol­­országban tartózkodott. 1873-ban volt első kiállí­tása Párisban. 1887-ben a kultuszminisztérium megmegbizására hazajött és a Női Festőiskola ta­nára lett. 1910-ben nyug­díjba ment s azóta kizáró­lag művészetének él. 1891-ben Antwerpenben Vásári jelenet cimü képe nagy aranyérmet, 1895-ben Münchenben. Aratók cimü képe aranyérmet nyert. Freskói közül megemlítjük a királyi vár, a Szent István Bazilika, a ti­hanyi apátsági templom, a Műcsarnok hom­lokzatának freskóit stb. Tagja a Képzőművé­szeti Egyesületnek, a Párisi Művészeti Egye­sületnek, az Akvarell- és Pasztellfestők Egye­sületének, a Benczúr Társaságnak és a Céh­belieknek. Figurális kompozícióin a mozgás lendülete harmonikus színezéssel és reális életszemlélettel párosul. Zsánerképei mozgal­masak és a népélet témáiból vannak merítve. A magyar piktúra nesztora és a fiatal festő­nemzedék atyamestere. A modern magyar művészgeneráció sok jeles tagja büszkén vallja őt mesterének. Deák Gyula­, polg. iskolai felügyelő, áll. polg. leány-, nőipariskolai és női kereskedelmi szaktant, igazgató. Döbröközön született 1872-ben. Képesítése: polg. isk. tanári és a műegyetemről közgazda­ságtudományi oklevél. Működött Máramaros­­szigeten, Resicabányán, Ungvárott és Budapesten. 1921 óta Újpesten műkö­dik. Tanári működésén kívül élén irodalmi műkö­dést fejt ki, — már fia­talabb éveiben újságírás­sal foglalkozott, egy esz­tendeig szerkesztette a Máramarosi Híradót, öt évig a Resicai Lapokat és 14 évig az Ung­ot. A Budapesti Hírlapnak és a Magyar Távirati Irodának is éveken át volt tudósí­tója. Tevékeny részt vett a városi és várme­gyei társadalmi és kulturális életben. Ung­várott a városi képviselőtestületnek 13 éven át tagja volt, ugyancsak tagja volt Ung-, később Szabolcs vármegyék törvényható­sági bizottságának és Ungvárott ezen bi­zottság legfontosabb albizottságainak. Ung­­váron megszervezte a vármegyei Múzeumot, titkára volt a Gyöngyösi Irodalmi Társaság­nak és az Ungvármegyei Közművelődési Egyesületnek. Szerkesztője volt az Irodalmi Társaság Évkönyveinek, amelyekben m­gi vonatkozású történeti és irodalmi tanulmá­nyai jelentek meg. A különböző napi, heti és szaklapokban megjelent cikkei száma mint­egy ezerre tehető. A cseh megszállás miatt el kellett hagynia Ungvárt és Budapestre menekült és mintegy fél­évig Pest vármegye királyi tanfelügye­lőségénél, másfél évig pedig a kultusz­minisztériumban volt előadó. 1921 óta pol­gári iskolai felügyelő. Hét kötet polgári is­kolai tankönyvet irt Clementis Zsigmonddal. Az Ifjúsági Kézikönyvtárt Rákosy Zoltán­nal együtt szerkeszti. Külföldi tanulmány­útjai során csaknem egész Nyugat-Európát beutazta. Hazai és külföldi utazásairól több könyvet is irt. Az Orsz. Polg. Isk. Tanár-

Next