Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
A - Ade Matild - Adel Ignácz - Adler - Adler - Adler András - Adler Anna - Adler D. - Adler Emil - Adler Imre - Adler János - Adler Mór
Ade—Adler Ade Matild, festőnő, szül. 1877-ben Sárbogárdon (Fejér megye). Tanulmányait Münchenben végezte s főleg illusztrálással foglalkozik. A Nemzeti Szalon grafikai kiállításain többször szerepelt. Állandó tartózkodási helye München. A Gyűjtő, 1913. 6—8. sz. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 147. 1. Adel Ignácz, festő a XVIII. század második felében. Egy, a pozsonyi »Vitám et sangvinem!« jelenetet ábrázoló kis sepia festményét a Tört. Képcsarnok grafikai gyűjteménye leírja. Jelzése: »Ign. Adel fee. 1778.« Alul nyolcz sorban német vers. Adler, festő. A XIX. század elején Szegeden élt. A »Magyar Kurír« tudósítása szerint 1817-ben kényelmes otthonában népes házi bált rendezett, amelyre családjához nem tartozó vendégeket is meghívott, s amely alkalommal a szegedi kórház javára 112 forintot gyűjtöttek össze. Magyar Kurír, 1817. 43. szám. — Reizner János: Szeged története. Szeged, 1899. II. k. 22. 1. Adler, faszobrász a múlt század 40-es éveiben Pozsonyban. 1847-ben a pozsonyi »Pannónia« cz. német lap hívta fel rá a műpártolók figyelmét. E lap közleményéből tudjuk, hogy A. ekkor még fiatalember volt, a ki bár nem rég foglalkozott a fafaragással, máris csinos tálakat, lánczokat és arczképeket készített. »Később Golling úr megbízásából egy keresztről levételt faragott ki, melynek csinos kivitele közcsodálatot gerjesztett.« A művész 1847-ben a pozsonyi Hofer Andrásféle emléket díszítette faragványaival. A »Pannónia« melegen karolta fel a fiatal naturalista szobrász ügyét s továbbképzése czéljából a maecenások jóakaratú pártfogásába ajánlotta, hogy milyen eredménnyel tette ezt, arról azonban nincsenek adatok. Honderű. 1847. I. 219. 1. — Pannónia. 1847. 28. szám. (Andreas Hofer in Holzgeschnitzt). Adler András, festő, szül. 1782 nov. 30-án Pozsonyban, megh. 1850 táján valószínűleg Egerben. 1840 körül Egerben mint gyógyszerész működött. Nagy kedvvel foglalkozott a füvészettel s a század elején a legügyesebb magyar virágfestők közé tartozott. Irodalmilag is tevékenykedett, s »Enumeratio plantarum Matrensium« ez. alatt egy kézirati munkája van a M. N. Múzeumban. Bugát és Flór: Magyarországi orvosrend, 1840. —Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek. Századok. 1874. 26. 1. — Pallas Lexikon. I. k. 91. 1. — Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből. Budapest, 1901. 8. 1. — Szinnyei József: Magyar írók. I. 69. h. — P. Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. 117. 1. Adler Anna, festőnő Pozsonyban. Virág-, csendélet- és tájképeivel többször szerepelt a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület tárlatain. A Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület kiállításainak tárgymutatói. 1901—1903. Adler D., éremvéső Pozsonyban. Győrik Márton lyceumi tanár terve alapján 1906-ban készítette a pozsonyi ág. ev. lyceum jubiláris emlékérmét. Tőle való Heiller Károly volt pozsonyi székesegyházi plébános és kanonok vert érme, továbbá azok az érmek, amelyeket a pozsonyi középiskolák tornaversenyein osztogatnak. Gohl Ödön: Magyar iskolák érmei. Numizmatikai Közlöny, 1909. 91, 92. 1. — V. az: Magyar egyházi emlékérmek. Numizmatikai Közlöny. 1911. 89. 1. — V. 0. 1907. 15. 1. Adler Emil, építész, 1. Ágoston E. Adler Imre, keramikus, 1. Odler I. Adler János, festő. 1848-ban nyert polgárjogot Szegeden. Életrajzi adatai és művei ismeretlenek. A szegedi polgárok lajstroma. Reizner János kézirata. Somogyi könyvtár, Szeged. Adler Mór, festő, szül. 1826 május 24-én Ó-Budán, megh. 1902 okt. 12-én Budapesten. Gondos nevelésben részesült, s mikor az elemi iskolákat elvégezte, szülei a pesti gymnasiumba adták. A festészet iránt való hajlam igen korán megnyilatkozván benne, egyidejűleg a Weiszenberg-féle rajziskolában taníttatták. Itt csakhamar feltűnt, s ezután, bármennyire ellenezték szülei, nem akart többé lemondani a művészi pályáról. Állhatatos ellenállásának megvolt az eredménye, s 1842- ben szüleinek szerény támogatásával Bécsbe ment, s beiratkozott a képzőművészeti akadémiára, hol Gsellhofer, Kupelwieser és Ender voltak tanárai. Bécsben három évet töltött s a második évben az alakrajzból megnyerte a Gundel-féle díjat. Közben arczképfestésből, később pedig Jacobovics dr., a bécsi közkórház orvosa számára készített pathologiai képeinek jövedelméből tartotta fenn magát. Különösen az utóbbi munkával kényelmes megélhetést biztosíthatott volna magának, mihelyt azonban tehette, otthagyta Bécset, s Münchenbe sietett, hol az akadémiának majdnem egy évig növendéke volt. Müncheni tanárai Zimmermann és Schnorr von Carolsfeld voltak. 1846-ban már Párisban volt, hol szorgalmasan tanult az akadémián Horace Vernet és Paul Delaroche osztályában, 1847—1848-ban pedig Drolling tanár magániskolájában. Néhány hónapi munkálkodás után Párisban elnyerte a műteremdíjat s egész sor arczkép megrendelést kapott. Ez a körülmény igen kedvezővé tette helyzetét a franczia fővárosban, honnan 1848 nyarán egy magyar barátja tanácsára nehéz szívvel ugyan, de visszatért Pestre. Itt teljes visszavonultságban egyedül a festészetnek élt. A szabadságharcz viharai nyomtalanul szállottak el feje fölött, s később sem vett részt a társadalmi és művészeti mozgalmakban. Az 50-es évek kiállításain arcz- és 5