Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)
C - Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai 546 mozsárban megtörik és durva tésztává idomítják, gyakran finom czukrot és fűszert is adnak bele; a meggyúrt tésztát azután formákba teszik s hirtelen kihütik, hogy szilárddá változzék. Rendes formája a táblaalak. A spanyolok — Amerika fölfedezésekor — megismerkedvén ott a csokoládé itallal, elterjesztették azt Európában is. De voltaképen Carletti florenzi ember ismertette készítési módját. Jelenleg alig van nevezetesebb hely, hol ne készitnék. Legjobb csokoládégyárak vannak Párisban, Lyonban, Bayonneban, Génuában, Neuschatelben, Turinban, Milánóban, Berlinben, Drezdában, Lipcsében, Kölnben. Gyógycsokoládé, csak a kakaóbabnák egyszerű megpörköléséből és czukorból áll; a gyermekeknek való különösen, kiknek a fűszer ártalmukra van. Legtöbbnyire gyógyalkatrészek is vegyíttetnek bele. Ilyen fajta a Francziaországban divatos chocolat analeptique. A cs.-t csemegének, nyalánkságnak használják, készitnek belőle különböző tésztás étkeket fánkot, eremet, sőt szivarkákat is, de leginkább higítva, melegítve élvezik. A cs. igen tápláló, betegségből lábbadozóknak, sápkórosoknak igen egészséges. Megkülönböztetik a vizes és tejes cs.-t is, amint készítésekor tejet vagy vizet használnak; a boros cs. izgat. A cs. készítési módját különösen Herman Párisban igyekezett javitni s ma már rendkívül finomat lehet kapni. Csokonai Vitéz Mihály, magyar költő, szül. 1773. nov. 17-én Debreczenben, hol atyja seborvos volt. Gondos nevelésben részesült és miután Budai Ferencznél és Budai Ézsaiásnál magánoktatást nyert és a gimnáziumot a debreczeni kollégiumban bevégező, a bölcsészeti, történelmi és hittudományokat ugyanott hallgatta. Nagy kedvvel foglalkozott a természettudományokkal és idegen nyelvekkel. Ezek mellett korán kezdett verseket írni, előbb id. Kovács József befolyása alatt Gyöngyösi módja szerint, míg később egész lelkesedéssel Kazinczy irányához csatlakozott. Első nagyobb kísérlete az akkori politikai viszonyokra vonatkozó gúnyverse : „Békaegérharcz“ Blumauer modorában; ezt követő, „Tempefői“ czímű első vígjátéka. Azonkívül több remekíróból, de különösen Matastasióból fordított, kinek dallamos nyelve nem csekély befolyással birt kifejlődésére. 1793-ban a „Magyar Hírmondóban“ 1794-ben az „Urániában“ jelent meg több verse, de névtelenül. A szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is, még akkor nem lépett ki a nagy közönség elé. 1794-ben segédtanító lett, később csekély fegyelmi vétség miatt elmozdittatott, sőt a kollégiumból kizáratott. Elkeseredett kedélylyel, melyet előfizetési felhívásának sikertelensége még növelt, lemondott az írói pályáról, Sárospatakra ment jogot tanulni, de csakhamar ráunt a jogászi pályára, Pozsonyba ment, hova őt a nádor választó országgyűlés vonza. Ott meginditá a „Diétái magyar Múzsa“ czimű lapot, melyet az országgyűlés végéig folytatott. Azután Komáromba ment, hol az 1797. ápr. 26-iki felkelő gyűlés alkalmából két hévvel irt költeményt tett közzé „A nemes Magyarországnak felülésére“. Komáromban szerette meg Vajda Júliát, kit Lillához czimzett szerelmi dalaiban énekelt meg. Viszonya a leánynak férjhez adásával megszakadván, Cs. a csurgói ref. gimnáziumnál nyert alkalmazást. Itt készültek „Virgil Georgicái“, „Dorottya“ gunyoros eposza, három vigjátéka: „Gerson du Malheureux“, „Az özvegy Karnyóné s két Szeleburdiak“, „A kultúra“, miket tanítványai által játszatott el. 1800-ban, öt évi távollét után hazatért anyjához, hol több éven át szoros visszavonultságban kizárólag az irodalomnak szentelő napjait. Különösen „Árpádról“ akart hőskölteményt írni és összegyűjtött munkáit kiadni, melyre nagy számmal érkeztek be az előfizetések. Munkáinak czenzeáltatása s kinyomatása végett majd Váradon, S.-patakon, Komáromban, Pesten találjuk őt, de a czenzuránál annyi akadályai és késedelmei támadtak, hogy Kleistián, Dorottyáján és néhány alkalmi darabján kívül semmi sem volt a közönség kezében, midőn gondok, füstbe ment tervek s gyengélkedés által elkeserítve, pár év után tüdősorvadás folytán 1805. jan. 20-án meghalt 32 éves korában. Életében külön megjelent munkái a következők: „Serkentés a nemes magyarokhoz a mostani országgyűlés- Csokonai