Magyar Lexikon 13. Nogat-Planetarium (Budapest, 1883)

P - Petit - Petit - Petitio - Petit-Bourg - Petite-Pierre - Petites-escoles - Petiti-fegyver - Petition of Rights - Petitio principii - Petit-maitre - Petit-Romain - Petitum - Petesháza - Petneháza - Petnik - Petőfalva - Petőfi Sándor

Petőfi­ ségére, a mészároskodásra akarta fogni. Midőn ez nem sikerült Ostfiasszonyfára vitték Vasmegyébe Kemenesaljára, hol Salkovics Péter mérnök lakott. Itt ismer­kedett meg Orlay-Petrics Somával, kihez később oly benső barátság kötötte és ki­nek P. katona korbeli képmását köszön­hetjük. A vakáczió elteltével az 1839—40. tanévnek kezdetén szeptember hónapban Petőfi Sopronba ment Orlayval azon ha­tározott szándékkal, hogy beáll katoná­nak. Megérkezése után másnap reggel korán a kaszárnyába ment, s még az­nap nap mint Gollner ezredbeli katona, „zöld­­hajtókás sárgapitykés“ ruhában köszön­tött be barátaihoz. A telet Sopronban töl­tötte, hol többnyire a lyceumi tanulók­kal társalkodott, s az őrségen majdnem mindig versekkel firkálta tele a faköpö­nyeget. Ugyanekkor ismerkedett meg Pákh Alberttel is, a­ki folyton ellátva őt magyar könyvekkel, P. lopva olvas­gatta azokat a kaszárnyában. Tavaszszal az ezred útra kelt, de nem mint P. re­ménytette Tyrolba, hanem Horvátországba, Károlyvárosra, hol épen akkor hadi gya­korlatok folytak. Az úti fáradalmak be­teggé tették P.-t és arra kényszerítet­­ték, hogy kórházba menjen. Ekkori vi­gasztalója már a költészet volt és dok­tor Stoemer ezredorvos, ki nemcsak köny­veket adott neki olvasás végett, hanem megkedvelvén a katonaságtól is megszaba­dította. Búcsút véve a katonaságtól, Grácz­­ból hazafelé indult útjába ejtve Sopront, hol gondolta, hogy Orlayval találkozik, de Orlay ekkor Pápán volt, s P. Pápára sietett, hol egy ügyvédnél mint íródeák nyert alkalmazást s Orlay lakótársa volt. Majd Tarczy Lajos közbenjárásával mig Selmeczről megkapta bizonyítványát, ideig­lenes tanulónak vették fel a collegiumba. Itt midőn egyszer egy mogorva és több ízben boszantott tanára előadásán kato­naruhában jelent meg, annyira meggyűlt a baja, hogy Pápáról távoznia kellett s Pozsonyba ment, hol színésznek akart beállani, de mivel ott akkor színi előadá­sok nem tartottak, Győrbe, innen pe­dig szüleihez Duna-Vecsére. Szüleinél két hónapot töltött, azután Pestre, in­nen pedig Ozorára (Veszprém megye) ment, hol színésznek állott, s három hó­napi keserves szinészkedést állván ki végre sok bolyongás után ismét Pápára vetődött. Itt Tarczy beszerezte Horváth ügyvéd leánya mellé nevelőnek, s e munkás részt vett az önképzőkörben, melynek u. név. „érdműkönyvében“ Petrovics név alatt több költeménye jelent meg. Legben­sőbb viszonyban volt Pápán létekor Jó­kaival és Orlayval, kikkel együtt lakott, tanárai közül pedig Tarczyval állott leg­bizalmasabb lábon. Pápán középszerű ta­nuló volt; leginkább érdekelték őt a tör­téneti művek, hazája s a külföld költé­szete. Pápáról a vizsgák befejeztével jú­lius végén Orlayval Komáromban Jókait látogatták meg, honnan P. Pestre, majd Duna-Vecsére ment szüleihez; innen egy hét múlva Pesten keresztül Orlayval Me­­zőberénybe, Orlaynak szüleihez. Berény­­ből az iskolai előadások megkezdése előtt Debreczenben termett első ízben Orlayval, hogy a Csokonai sírját megnézhesse. In­nen (utoljára) Pápára, végre Fehérvárra ment, hol darab ideig színészkedve Kecs­kemétre költözött. Még most is mindig a színészi pálya volt folytonos eszményképe, ezért rajongott, s e vágy hozta őt 1843. május hóban, Pozsonyba, remélvén hogy szinészszé lehet, s hogy az irodalmi fér­fiakkal megismerkedhetik, de itt nagy nyomorúságban élt, s „Országgyűlési tu­dósítások“ írásával tartotta fen magát, s megismerkedett Lisznyai, Berecz, Degré, Vachott Sándor s más írókkal, s ugyan­csak Pozsonyból irta első polémiáját is Garay ellen, kinek 4 verset adott oda, hogy azokat Andor diák név alatt kö­zölje a Regélőben, hogy megtudja P., mit szól a versekhez Bajza, mint lap­szemle író. Garay azon vers alá kitette a P. nevét, mire P. egy közleményt írt Garayról, melyet Bajza megváltoztatva adott ki. Innen rövid időre Pestre ment, hol „Robin Hood“ és a „Koros hölgy“ cz. re­gényeket fordította, s kevés időre meg­látogatva Orlayt Mező-Berényben, Debre­­czen felé vette útját s a Komlósy szín­társulatához szegődött. 1843/44 telét Deb­reczenben töltötte nagy nyomorban, mely telét „Egy terem Debreczenben“ czímű költeményével örökítette meg. Debreczen­­­­ből Pestnek vette útját, s a Tisza ára­­i­dásai miatt Egernek és Tokajnak kell­vén kanyarodnia. Egerben meglátogatta­­ Tárkányi Bélát, hol Tárkányi és a nő- 551 Petőfi

Next