A magyar nyelv értelmező szótára 2. E-GY (Budapest, 1960)

F - fenegyerek - fenék

fenezőzjenek az egész pályázatot! Том. — 43 (Bosszús felszólításban.) Eridj a (fészkes) A.be! —Vidd a ribe! — 44 (biz) (Belenyugvás, ráhagyás kifejezésében.]) Egye ~, nem bánom. Hagyom az egészet é­lbe, úgyis mindegy. Mind­egy ~ V. egy ~, mindegy. — 45 (Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifeje­zésében.) Hiszi a (fészkes) ~! Tudja a ~! Bánja a ~! [Jössz?] — megyek! v. megy a [Megteszi a kedvedért?] — ! v. fészkes­ért! [Jó?] — Jó a ~, aki megeszi. [Kell?] — Kell a rének! [Hozd ide azt a széket!] — Hát a ~ mire való?!, én ugyan nem. □ Fenének kellett, amit adtak És az se, amit megtagadtak. Ady Oldatot készített... — Használt? — Fenét, — szólt Vili. — ... Olyan randa íze van. Ко. [A gyerek] pap lesz. — Fenét pap, fiskális. Mó. — 46 Rago­­zatlan kérdő névm­sal v. kérdő hsz-val (a kérdés indulatos, érzelmileg színezettebb voltának jelölésére v. nyomósítására). Mi a ~? Ki a ~ túrta föl a szekrényemet? Hogy a ~be csináljam? Hogy a *Lbe ne haragudnám? Hova a ~be tetted a kalapácsot? Hol a ~ben jár már megint? Honnan a A-ból vegyek pénzt? Mi a finnek mentél oda? Mi a A-t akarsz? □ Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek? Pét. Mi a fenének jöttem én ide . . . Mó. — 47 (Megütközés, csodálkozás kifeje­zésére.) No ~­­, na ne mondd, ezt nem hittem volna, csakugyan? II. mn -ébb 1. (elav) Ádáz, szilaj, dühödt. □ Testeiket máglyán égette meg a fene Káldor. VÖR. A legénység hátrál, szétfutkos előle, Mintha porkapáló fene bika jőne. Ab. || a. (nép, biz, rosszalló, de gyak. elismerő) Félelmet, rettegést keltő, elszánt, erőszakos. ~ egy ember. □ Jaj de fene legény lettem . . .! NÉPK. Fene gyerek ez a Sándor, itt nem is szól semmit, hanem leverbuválja az országot s . . . kalendáriumot szerkeszt. Ar. Fene asz­­szony maga, nőném. Ma. 2. (biz) (Bosszúságot, haragot, utálatot v. effélét kifejező jelzőként:) átkozott. Ez a ~ fogfájás nem hagyott aludni. □ Marhat a fájdalom, a fene kín, Én tűrni fogok. Pét. Mely város vall polgárának . . .?­­ S e fene vizen át velünk mi végre jössz?­­ A. 3. (biz) (Fokozó jelzőként, a nagyság, kiválóság kifejezésére). □ Ez ám a fene úszó! Szájába veszi a kardját, és úgy ússza át a folyót, akármilyen széles is. G­­. I A. 4. (biz) (Nyomósításként, a nagy és a sok szó után.) Nagy ~ ház. Olyan nagy ~ gom­bokat varratott a kabátjára, hogy . . . Mi lesz ennek a nagy ~ barátságnak a vége? □ Bende a hongyűlés éventi ülései ellen Tiltakozék, kérdvén: minek azt a sok /** törvényt? Ab. III. (hsz-ként) (mn v. hat előtt, fokozás­ként) (nép, hsz, kissé durva) Szerfölött nagy mértékben v. fokban ; szörnyen, rettenetesen ; nagyon. ~ hideg ez a szoba. ~ nagy házak vannak Pesten. ~ sok pénze van. ~ nagy legény. ~ jó dolga van. ~ jól áll neki ez a kalap. ~ messze van a falu. · A katonai pálya Fene sík [c­síkos], Pét. Ej, de fene csúf idő!­­ A­ Fene büdös tud lenni a birka­bőrruha. Mó. Sz. (durva) ha a ~ At eszik is, akármi történik is, mindenáron; ld. még dolog. Öi 1. ~este; 2. farkas ; lép —; rák fenéz(ik); fenegyerek fn (bsz) Olyan ember, aki mindenféle módon — olykor esztelenségeket is elkövetve — meg akarja mutatni, hogy ő többet mer, mint mások; meghökkentően vakmerő. Adja, játssza a ~et. Tetszik neki, hogy ~nek tartják. □ Fene­gyerek volt az a kun László,­­ Magyar­­ország egykori királya! Pét. Hejh asszonyom, mikor ön még Vilma volt s mikor én még fenegyerek voltam! Eöth. fenegyerekeskedik, fenegyerekség. fenek [e] mn feneket [e-e-e], feneke [e-e-e] (főleg egysz-ban) 1. Edény V. üreges tárgy alsó része, lapja, alja. A hajó, a hordó, a láda, a pohár feneke; ~ig, egészen, az utolsó cseppig ; ~ig hajtja, (ki)issza a poharat; ~ig —► üríti poharát; ~ig üríti a szenvedések poharát v. az örömök kelyhét. Kilyukadt a lábas feneke. Van még a láda fenekén. Új feneket csináltat a teknőnek. □ Anélkül, hogy kocintott volna valakivel, fenekéig ürítette poharát. Gárd. Le lehetett nyitni ... a fióknak a fenekét, mert dupla feneke volt. Mó. 2. Amely mélységnek, rendsz. vízzel bo­rított mélyedésnek legalsó része, szintje, legmélye, alja. A kút, a sír, a szakadék, a tenger feneke. A hajó feneket ér. □ Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,­­ Tespedt tavat mely fenékig zavar? Ady Hősei Száz égzengő rohamnak Egy büdös árok fenekén rohadnak. J U. Odáig értünk ily beszélgetéssel,­­ ahol az új völgy látszik már a hídról,­­ de fenékig nem látsz, csak ködbe nézel. N a.-D an. II a. (ritk) Mélyen fekvő hely, amely helyi­ségnek legmélyebben levő része. A -*■ po­kol fenekére kíván vkit. □ Fogjátok el ... ! I Börtön fenekére a tolakodót! Ar.­Goethe Ma láttam én a holtakat,­­ a régen régen voltakat­­ ... a hullakamra fenekén. |­­. II b. (Szín, rég) A díszlettel határolt szín­padi térnek a nézőtértől legtávolabb eső része, ill. a díszletnek e részén elhelyezett kijárata(i). El a bal v. jobb ~en. (átv, tréf, gúny) távozik a bal ~en, mindenkinek a megelégedésére­­. || c. (átv) aminek leg­rejtettebb, legtitkoltabb része, lelkének, szívének, gondolatának legmélye, zuga. □ Lel­­kednek fenekére látok. Vas Megmagyarázom neked, hogy fenékig beleláss a gondolataimba. JÓK. 49*

Next