A magyar nyelv értelmező szótára 2. E-GY (Budapest, 1960)
F - fiatalkorú - fiatalodik - fiatalos - fiatalság - fiatalúr - fiaveréb - fiaztató - fibrin - fibula - ficam - ficamít - ficánkol
fiatalkorú 807ficánkol 3. ts (tárgy nélkül is) (Ruházati cikk, hajviselet stb.) úgy hat, hogy vki fiatalosabbnak látszik a valóságnál. Ez a hajviselet mindenkit ~. Ez a szín ~. □ Ezek a kevély, kérkedő, bogláros, sujtásos, vitézkötéses, tomport verő kardok . . . fiatalítanak. JÓK. 4. ts Fiatalabbnak mond vkit a valóságosnál. ~ja magát. Ne ~sd a lányodat, nincs még szüksége rá! Ik: meg~. fiatalítás; fiatalítható; fiatalító ; fiatalított; fiatalkorú mn és fa (jogi, hiv) Kiskorú (személy). ~ vádlott. ~ak bírósága: gyermekek v. kiskorúak által elkövetett bűncselekmények ügyében tárgyaló és ítélkező bíróság . gyermekbíróság. ~akkal barátkozik. fiatalkorúság. fiatalodik in ige -tam, -ott, -jék (-jón) Egyre fiatalabbnak látszik, ill. érzi magát. Nézd, hogy ~ik ez az ember! || a. (-t rágós mértékhat-val) Vmennyit ~ik. érzése v. a látszat szerint a megjelölt mértékben fiatalabbá válik. A vakációban tíz évet ~ott. Ik. meg~. fiatalodás, fiatalodó, fiatalos mn és fn I. mn -an, -abb 1. Külsőleg fiatalnak látszó, üde, friss, könnyed mozgású (személy). □ Egy fiatalos papot vettem erősebb szemügyre. Tol. 2. Ilyen személyre jellemző, rá valló magatartás, tulajdonság. ~ hév, kedély, külső, megjelenés, mozgás, viselkedés. □ Szürke hajú és szürke szakállú, de fiatalosan eleven ember. Gábd. Hatvankilencéves kora ellenére fiatalos buzgósággal végezte főigazgatói teendőit. Kuncz II a. Ilyen személyre vallórésze a testnek). alak, arc, termet. Ez a nő volt a legcsinosabb a partiban. Fiatalos fasorra volt, szőke haja és bátor szeme. H u. 3. Fiatalhoz illő {divat, ruhaviselet). ~ frizura, ruha. 4. (átv, ritk) ~ az idő: hideg, csípős idő van. II. rnt, -ok, -a (Érd) Fiatal ültetésű erdő. □ Szeret átlátogatni az őz a vágásból a fiatalosba. Bábs. fiatalosodik; fiatalosság. fiatalsági m -ot, -a (csak egysz-ban) 1. A fiatal mn-vel kifejezett tulajdonság , akinek fiatal volta, jellege. ~o miatt nem lehetett felvenni, alkalmazni. ~a és gyakorlatlansága ellenére jól megállta a helyét. Kora ellenére megőrizte ~át. 2. Fiatal (6) kor, ifjúkor, ifjúság. ~om óta itt élek. ~a már rég elmúlt. □ Mint az aranykornak boldog századja, virágzó ! Képe, szelíd tündér Fiatalság! visszanevetsz rám. Bérzs. Nem lehet cserbenhagyni egy asszonyt, amikor második fiatalságát éli... Krúdy 3. Fiatalemberek és lányok csoportja v. összessége : ifjúság. A mai ~, a szocialista ~. □ Mindenben hű utánzója. . . volt a francia arany fiatalságnak. JÓK. Szerette a fiatalságot, a zajt és a fényt. В A. К. ~ — bolondság: el kell nézni, ha a fiatalok olykor meggondolatlanok, komolytalanok. fiatalúr [l-й] m (szoc .) (Főleg alkalmazottak v. parasztemberek részéről történő megnevezésben, megszólításban : felserdült fiú, felnőtt fiatalember a nemesi v. polgári családban. ~, kérem .... Hazajött mára □ Tudom én, mondja . . . , hogy a fiatalurat érdekli, miként értem meg a száz esztendőt. Gell. || a. (tréf, gúny) (Lekicsinylő, fölényes megszólításként). Na ~, most mi lesz? fiaveréb fn (nép) Veréb kicsinye, meztelen v.tokos fiatal veréb, verébfióka. A fiaverebet elkapta a macska. □ Ha az egész esztendei aratást mind elvesztette is, ha úgy maradt is, mint a fáról leesett fiaveréb, másik esztendőben megint csak kikel az új vetés. JÓK. fiaztató fat, -ja (nép) Ketrec jól elkülönített helye, ahol a háziállat (kutya, macska, nyúl, sertés) világra hozza kicsinyeit. fibrin fn -í, -je [e] V. -e [e] (csak egyszban) (Bioi) A vér megalvadásakor kiváló fehérje, fibula fn . . lát. . . fája 1. (Tört) (Régi korokban) ruha összetartására, összetűzésére, összekapcsolására gyak. ékszerszerűen díszített tű, csat, kapocs. Az ásatáskor két szépet találtak. 2. (Bonc) Az alsó lábszárnak a sípcsont mögött levő vékonyabbik csontja: szárkapocscsont. fibulás. ficam motta Az ízületekben találkozó csontoknak külső, erőszakos hatásra történő kiugrása, helyükből való kimozdulása. □ A borbély, aki helyre tette a lábát, azt mondta, hogy ez veszedelmes ficam. JÓK. Ő: boka~. csípő ~. ficamsíts ige -ott, -son; -ni v. -ani (ritk, Írod) Kificamít (1). □ Az emberek véreztek, elcsúsztak a síkos járdán, kezüket törték, lábukat ficamították. Ко. Ik: ki~. ficamítás; ficamító; ficamított, ficánkolni ige -t, -jón (hangi) 1. (-t rágós mértékhat -val is) (Gyermek, fiatal nagyobb állat, főleg ló, szabad, boldog jókedvében) testét v. végtagjait játszi elevenséggel, vidámsággal ide-oda hányja; féktelen, szertelen mozdulatokat végez. Neki annyit, nem tudlak felöltöztetni. A tavaszi napfényben a kis kecske esetlenül ~. □ Egy 52*