Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
C - Castiglione, Giovanni Benedetto - Catena, Vincenzo di Biagio - Cathédrale - Cattaneo, Danese - Caucig, Franz - Caumont, Arcisse de - Cavalcanti, Andrea di Lazarro - Cavalcaselle, Giovanni Battista - Cavalli, Gian Marco - Cavallini, Pietro
Castiglione 183 Cavallini már nagyarányú volt s így az egyes darabok művészeti értéke igen különböző. A díszítés többnyire tájkép, mely az edények széleit szabadon hagyja s ezen amorettes girlandok láthatók. A színezés nem elég fényes, aranyozás gyakori. A festők közül a Grue-ek és Gentile-k váltak ki, a darabokat nevükkel vagy kezdőbetűikkel jelezték. CASTIGLIONE (ejtsd:kasztillyóne), Giovanni Benedetto, melléknevén :,il Grechettogénuai festő, * Genua 1616, Mantua 1670. Bassano mellett egyike a legjobb olasz állatfestőknek. Vallásos és mitológiai tárgyú képeit legtöbbször az állatok kedvéért festi: Noé a bárkába ereszti az állatokat (Firenze Uffizi, Drezda, Bécs), Jákob és Lábán leányai (Génua, Pal, Bianco), Szerecsen tevével, tájképben, Háziállatok (München), Vadcsendélet (Róma, Doria képt.). Oltárképei jobbára génuai templomokban: Pásztorok imádása (Sta Lucia). Egyik legszebb munkája Szt Jakab lovon a mórok ellen vonul (San Giac. Maggiore). Élete végén (1670) a mantuai herceg Mantuába hívja udvari festőnek, hol kevéssel utóbb meghal. Mitológiai képei: Bacchanálok, szatírjelenetek (Torino), Circe és Medea (Firenze, Uffizi). Mint karcolóművész egyike a legjelentékenyebbeknek a XVII. sz.-ban Olaszországban, különösen merész fényhatásainál fogva (Menekülés Egyiptomba, Az angyal hírül adja a pásztoroknak Krisztus születését stb.). CATENA tkp. Vincenzo di Biagio, velencei festő, Velence 1470 körül, 1531 után. Giov. Bellini követője, későbbi munkáin Giorgione hatása. Világos, áttetsző színezés jellemzi. Fő munkája: Szt. Krisztina (1520, Velence, S. M. Mater Domini). Egyéb munkái: Leonardo Loredan doge a Madonna előtt (1510 körül, Velence, Doge-palota). A Szent család (félalakok, korai munka, Bpest, Szépia. Múz.). Noli me tangere (Milánó, Brera). Neki tulajdoníthatók még: Madonna a gyermekkel. Kér. Jánossal és Szt. Jeromossal (félalakok tájképben, Velence, Akadémia). Mária Szt. Péter és Helénával (félalakok fekete alapon), Szt. Anna ölében Mária a gyermekkel, tájképben (mindkettő Drezda), Madonna a gyermekkel és 4 szenttel (félalakok, fekete alapon, Berlin). Harcos a gyermek Krisztust imádva (London), Madonna Szt. Ferenccel, egy szent nővel és donátorral (Bpest. Szépm. Múz ). Kitűnőek arcképei: Fugger Raimund (Berlin), Velencei szenátor (Bécs. Kunsthist. Mus.), Fiatal ember (London), Fónagy. CATHÉDRALE, à la, a könyvkötőművészetnek rövidéletű, a XIX. sz 30-as éveiben felmerült romantikus stíluskísérlete, mely Hugo Viktor ,.Notre-Dame de Paris“-jának hatása alatt bőrkötésű könyvfedelek kéziaranyozású díszítését a csúcsíves építészet formaelemeiből illesztette össze. CATTANEO, Danese (1509—1573), olasz szobrász és költő. Rómában Jacopo Sansovino tanítványa. Velencében először a Biblioteca homlokzata számára farag figurális díszeket és elkészíti a Loggetta finom domborművét (Venus születése), majd számos szobrot alkot Velence különböző templomai, kandallókat a Doge-palota és egy Apolló-kutat a Zecca számára. Jelentékenyebbek képmásai, így Pietro Bembo bíboros és Ries. Contarini portréi, ezeknek síremlékén a páduai Santóban. Veronában Girolamo Fracastoro szobrát alkotta, római tógában ábrázolva a híres orvost és költőt. C. költői műveinek kéziratát két kötetben a római Chigi-könyvtár őrzi. CAUCIG, Franz, osztrák festő. * Görz 1762, 1* Bécs 1828. Bécsben és Olaszországban tanult, 1820. a bécsi akadémia igazgatója lett. A bécsi österr. Galeriéban Salamon ítéletét ábrázoló képe. CAUMONT (ejtsd: kömön), Arcisse de, francia archeológus (1802—1873), a francia középkor archeológiájának egyik úttörője. Alapvető klasszikus műve: Abécédaire ou rudiment d’archéologie több kiadásban jelent meg és rendkívüli hatást gyakorolt. CAVALCANTI, Andrea di Lazarro, 1. Buggiano. CAVALCASELLE, Giovanni Battista, 1. Crowe. CAVALLI, Gian Marco (1454?—1513 után), mantuai bronzöntő-szobrász, aki Hallban (Tirol) is működött. Mantegna és B. Batt. Spagnoli költő bronzból való fejei (az előbbi a mester sírján a mantuai S. Andreában, a másik a berlini Friedrich-múzeumban), C.-t mint élesen jellemző portrétistát mutatják be. CAVALLINI, Pietro, római festő és mozaikművész, működött 1273—1330 között, Róma középkori művészetének legnagyobb mestere. Róma a XI. sz.tól kezdve újra folyton emelkedő szerepet játszott az olasz művészetben s a XIII. sz. végén pompás, erőteljes virágzást ér el, mely Torriti, Rusuti és C. mozaikművészetében fejeződik ki legszebben. E művészet inkább betetőzés, mint kezdeményezés, bár a három mesterhez két firenzei művész is csatlakozik, Cimabue és Giotto, akik azután hazatérve, a trecento és az újkori művészet megindítói lesznek. A rómaiak is részt vesznek az új stílus kiépítésében, illetőleg előkészítik azt. C. mozaikjaiban teljes mértékben kifejezésre jut a modelláló fényárnyékellentét, a színek fúziója a lineáris stilizálás teljes félretétele-