Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Geison - Gelder, Aert de - Gellée, Claude - Gellért Géza - Gémes Gindert, Péter - Gémes Gindert, Péterné, Bükkerti Mariska - Gemma
Gemma lekkel együtt eljut a szépség és munkai tökéletesség legmagasabb fokáig, melyet Nagy Sándor uralkodása alatt ér el. Harmonikus, tiszta, egyszerű elrendezés, nyugodt, szép mozgású alakok, természetes, keresetlen és szobrászatilag hatásos állásban, pontos, jellegzetes, de soha sem aprólékos rajz és a kövek csiszolása ezeket a munkákat a legjobb görög plasztikák közé sorozzák. Ezen a színvonalon marad a görög G.-művészet a Kr. e. II.sz.-ig. Ónix, achát, karneol voltak a legkedveltebb kövek. Az ábrázolás tárgya igen változót II. Ptolemaeus és neje.tos, fejek és Hellenisztikus gemma, egész alakok, a mitológiából vett kisebb jelenetek mellett, melyeket gyakran híres szoborcsoportok után metszettek, igen sok képmás készül. Úgymint az egész római művészet, a gemmametszés is három forrásra vezethető vissza. Ezek: az etruszk, a görög és a keleti kultúra. Ez a három hatóerő más és más korban jut túlsúlyra. A római királyság alatt az etruszk, a köztársaság alatt a görög s a császárság korában inkább a keleti hatások érvényesülnek. Miután a két első művészet, midőn a rómaiak átvették, már nem volt fejlődőképes, a korai római G.-k bár idegen, de meglehetősen tiszta stílusban vannak tartva, de viszont, miután teljesen az előképekhez alkalmazkodnak, egész a Kr. e. II. sz.-ig nem maradt ránk hiteles római G. Ehhez járul még a rómaiaknak egészen a köztársaság utolsó ideéig megállapítható puritánsága, a luxus és pompa hiánya. Csak midőn Pompejus Mithridates kincsével számos G.-t hoz Rómába, lesznek igen keresettek a vésett kövek. A császárság korában a G.-k szeretete bámulatos arányokat ölt. Nemcsak mint gyűrűt és ékszert hordják, hanem a ruhákat is díszítik vele és díszedényekbe befoglalva alkalmazzák. Különösen a görög köveket kedvelték és rengeteg összeget fizettek értük, ha kiváló mester nevével voltak jelezve. Hamisítványok sem voltak ritkák. Az udvar érdeklődése nagy teljesítményekre sarkalta a művészeket, ilyenek a G. Augustea, a G. Tiberiana (1. o.) és még számos nagyméretű mozgalmas ábrázolás, melyek bármily nagy elismerést érdemelnek, művészileg mégsem állanak az egészen egyszerű görög vagy renaissance G. felett. A rómaiak eredetiséget csak az egyszerűség feláldozásával tudtak elérni. A kisebb római köveknek is többnyire igen jó a technikája, de a görög bájt és formatisztaságot nem érik utól. Rómában kereszténytárgyú G.-k nem készültek, ami elvétve előfordul, az igen alacsony művészeti fokon áll. Bizáncnak jutott a feladat, hogy az új eszmékhez az új formanyelvet megteremtse, de ezt nem tudta művészileg megoldani. A túlzott pompaszeretet, a keleti szokások szolgai utánzása és az arra való törekvés, hogy a régi uralom fényét túlragyogják, teljesen kiküszöbölte a Rómában még kedvelt görög formákat. Egy pár bátortalan kísérlet még az új Istent szakáll nélkül, fiatalszépen tünteti fel, de hamarosan győz a keleti, zsidó felfogás. Legjobban ártott a művészetnek, hogy az alkotásokat az anyag értéke szerint becsülték elsősorban, így lassan a szellemi törekvések megbénulnak. A művészek szolgailag másolják a megmerevedett sematikus keleti formákat, az őszinteség és vele a szépség lassan egészen eltűnnek. Technikailag még jók a munkák. A szentek alakjai és tettei adják majdnem kizárólagosan a témát. Hogy a középkorban Bizáncon kívül hol és milyen arányban volt a vésett kövek készítése elterjedve, pontosan megállapítani nem lehet. Maradtak ugyan ránk G.-k ebből a korból, melyek más kézre vallanak, de számuk oly kevés, hogy következtetések levonására alkalmatlanok. Miután Bizánc ezer éven keresztül úgyszólván kizárólag űzte a G.-metszést, a XV. sz.-ban olasz földön a régi művészet új virágzásnak indul. A törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt és az ott működő művészek nagy része Itáliába menekült. Már előzőleg az ásatások a figyelmet a Piermaria da Pescia: Intaglio. 371Gemma