Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
S - Stosch, Philipp - Stoss, Veit - Stöckl Péter - Stöhr Márton - Strang, William - Stranover (Stranovius), művészcsalád
Stosch 477Stranover tanulmányai után atyjához csatlakozva, vallásos képeket festett (Bajmóc, Privigye, Sopron, Szombathely), kifestette a muzslai templomot, üvegfestményeket készített atyjáéhoz hasonló felfogással. — S. Kálmán, építész, * Sopron 1858. Atyjánál és a bécsi képzőművészeti akadémián végezte tanulmányait. Atyja irányítása mellett számos magyar műemlék fölvételét készítette el. A garamszentbenedeki apátsági templomnak id. S. Ferenc által történt restaurálásakor az építés vezetője volt s nagy része volt a templom belső restaurálásában. — S. Pál, festő és grafikus, * Sopron 1892 szept. 1. Bécsben és Budapesten tanult. 1925 óta Sopronban főképen utcarészleteket és architektúrán tájképeket fest s grafikával is foglalkozik. STOSCH, Philipp báró, német gyűjtő, * Küstrin 1691, * Firenze 1757. Az antik művészet történetének tanulmányozására nagy befolyással volt kivált metszett kövekből álló gyűjteménye, amelynek katalógusát Winckelmann írta meg (Firenze, 1760). A gyűjtemény legkiválóbb darabjainak képei a sokat idézett Dactiliotheca Stoschiana-ban jelentek meg (Nürnberg, 1797—1805). STOSS, (Stooss, Stuoss), Veit, német szobrász. állítólag Nürnberg 1438 körül (?), u. o. 1533. Az abaújvármegyei Stoósz város, a körmöci Stoószberg helynevek s öccsének a magyarországi Harró, Harkow (Görgő) községből Krakkóba való átköltözése kapcsán lengyel műtörténetírók vetették föl magyarországi származásának kérdését, amelyet bányavárosainkban stílusával rokon emlékek s a Lőcsei Pálhoz való viszonya támogatnak. Első nürnbergi szereplése után 1477-ben Krakkóban tűnik föl, ahol nagy tevékenységet fejt ki. 1477—89. készül a Boldogasszony-templom nagyszerű főoltára, szekrényében Mária halálát ábrázoló drámai hatású szoborcsoportozatával. Síremlékeket farag vörös márványból Jagelló Kázmér lengyel király (Krakkó, Wawel) és Olesnicki érsek számára (Gnesen). Krakkói időzését hosszabb utazások szakítják meg. Lehet, hogy Magyarországon is járt. 1496-ban Nürnbergbe költözik, ahol másodszor nősül s csakhamar áldatlan pörbe keveredik, amelynek vége az, hogy tüzes vassal bélyegzik meg. A középkori fafaragó szobrászat legkiválóbb képviselője műhelyében visszavonulva, még ezután is sokat dolgozik. Nürnbergben (Germanisches Museum, Lorenzkirche) számos műve maradt fenn. 1508 körül faragja hatalmas Szent Rókusát (Firenze, Annunziata), amelynek ruharedőzése vonásról-vonásra ismétlődik Lőcsei Pál lőcsei főoltárának Szent Jakab apostolán. S. fiai közül Stanislaus szobrász Krakkóban dolgozott (Szt. Szaniszló oltára az ottani Nemzeti Múzeumban s a Czartoryski-kápolna Flórián-oltára), ifj. Veit S. 1550 körül Brassóban az asztaloscéh tagja, Martin S. és Johann S. Segesvárott dolgoztak, negyedik fia Beregszászon telepedett le. — Veit S.-ról Tarczai György Vitus mester álma c. alatt regényt írt (Budapest, 1918). — Irodalom: Lossnitzer, Veit S. (Leipzig, 1913). Divald K.: Magyarország csúcsíveskori szárnyas oltárai, II. füzet. U. a. Stosstanulmányok, Bp., Szemle, 1912. Divald. STÖCKL Péter, festő a XVII. sz.ban Bártfán, hol a Szent Egyed-templom részére 1665. Rubens után megfestette Krisztust a kereszten ábrázoló tizenöt négyzetméteres oltárképet. Ez az oltárkép 1878-ig volt a szentélyben, mikor is az északi mellékhajó falára került STÖHR Márton, szobrász, * 1819, Brassó 1896. S. készítette egyebek közt a bukaresti kir. palota és a szinaiai kastély szoborműveit. A román királynak művészetekben meghitt tanácsadója volt. STRANG, William, angol festő és grafikus, * Dumbarton 1859, 1921. Legros tanítványa volt Londonban, ahol 1875-ben megtelepedett. S. a jelenkor legkiválóbb grafikusművészei közé sorolható. Bámulatos fantáziája, nagy rajztudása és technikai készsége minden egyes lapján szembeötlő. A rézlemezen az összes technikák feltétlen ura és a legnagyobb változatossággal használja az edzett vonal-, hideg tű-, akvatinta- és mezzotinto-eljárást. Lapjain azonban a virtuozitás sohasem látszik és nagy tudása éppen a nemes egyszerűségben nyilvánul meg. Könyvalakban megjelent sorozatai közül a legkiválóbbak: Death and the ploughmans wife (1888); Bunyan, The Pilgrims progress (1885); Milton, The paradise lost; Kipling: Short stories és Don Quixote (1902). Arcképei közül megemlítjük Tennyson, Stevenson, Kipling, Hans Richter és Goulding, a híres angol réznyomó képmását. L oeuvre-je több mint 700 lap, amely mind kiváló. — Irodalom: W. Str. Catalogue of his etched work, Glasgow, 1912. STRANOVER (Stranovius)-művészcsalád Nagyszebenben a XVII—XVIII. században. Tagjai: Jeremiás, zsolnai származású festő. A segesvári kolostortemplom oltárképét 1689. S. festette. A nagyszebeni Brukenthal-múzeum egy női arcképét őrzi. Fia: Jeremiás, az ifjabb, a XVIII. században Nagyszebenben működött s u. o. 1715. nő-