Paedagogiai encyclopaedia - Verédy Károly (Töredék, 1886)
P - Petőfi Sándor
754 Péterfy. — Petőfi. helyről 1865-ben a pesti ev. iskolához hivatott s itt működött 1877-ig, amikor a sugárúti tanitónő-képezdéhez neveztetett ki a neveléstan tanárául. Irodalmi működése 1865. körül kezdődik. A lapokban elszórva megjelent számos czikkein kivül, következő művei jelentek meg : Magyarnémet olvasókönyv, (Falvay Antallal). — Képes ABC- és olvasókönyv, (Lakics, Luttenberg és Szervizerrel). — Magyar olvasókönyv a népiskola II. oszt. számára, (Falvay, Luttenberger és Scholtz). — Olvasókönyv a felnőttek oktatására, ismétlő és ipariskolák, népkönyvtárak számára. — Ifjúság öröme, (Závodszkyval). — Természetrajzi olvasókönyv. — Nyelvtani példatár a népisk. III. oszt. számára, (Vajdasyval). — Olvasókönyv ipariskolák számára. A 70-es évek elején a »Népnevelők Lapja«, 1880. óta pedig a »Nemzeti nőnevelés« szerkesztésében vett részt. Az egyleti téren 1868. óta szerepel úgy a fővárosi tanitóegyesületekben, mint az orsz. tanitói gyűléseken, és pedig mondhatni, hogy ezekben vezérszerepet visz. Az »Eötvös-alap« az ő eszméje és alkotása, melyet nemcsak életre hivott, de azt ápoló gonddal erősiti, növeszti folyvást. Ezen érdemének elismeréséül a hazai tanítók körében most van folyamatban a gyűjtés, melynek czélja egy nagyobb összeget alapítani az Eötvös-alap javára »Péterfy Sándor-alapitvány« név alatt. — N. B. Petőfi Sándor a legeredetibb költőnk, ki a nép érzelemvilágát a maga eredeti igazságában juttatta kifejezésre s ez által a nemzeti költészetet diadalra vezette ; a legnagyobb magyar lyrikus s a világirodalom egyik legtehetségesebb szellem-óriása, született az 1822. év utolsó órájában Kis-Kőrösön. Szülei Petrovics István és Hrusz Mária voltak, kikhez gyöngéd fiúi szeretet fűzte. Hiába akarják némelyek az ellenkezőt bizonyítani néhány verséből s atyjának irányában tanúsított nagyon szigorú eljárásából; mert költeményeiből tisztán kiviláglik, hogy szülői iránt érzett szeretete és tisztelete az ő emelkedésével együtt fokozódott; főleg anyját a bálványozásig szerette. Tanulmányait több helyen folytatta. Eleinte kitűnő eredménynyel, de később hanyatlott. Az ifj. önképző körnek mindig szorgalmas tagja volt és költeményeivel nagy hatást keltett. Költői fejlődésére nagy befolyással voltak Csokonai, Gvadányi és Vörösmarty munkái, melyeket figyelemmel tanulmányozott. Az idegen költők közül főleg Beranger és Heine hatottak reá. Iskoláit abbahagyva, eleinte a pesti nemzeti színházhoz szegődött, majd katonának állt be, hogy Tyrol és Svájcz regényes tájait megismerhesse, mit azonban nem ért el, mert az ezred Horvátországba rendeltetett. 1841-ben betegeskedése folytán a katonaság kötelékéből elbocsáttatván, Pápára ment, hol Orlai Petrich Soma (festő) és Jókai Mór voltak benső barátai; itt a Collegium előadásait hallgatta, de csakhamar tovább űzte szenvedélyes színész lett. Hosszas sanyaruságok után Vahot Imre felszólítására a »Pesti Divatlap«-nál segédszerkesztő lett, de színészi ábrándjai most sem hagyták el s 1844-ben még egyszer fellépett Szigligeti »Szökött katonájá«-ban. Ez volt utolsó színészkedése, ezentúl kizáró-