Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
J - Johannes Saresberiensis - Johannsen, Hermann - Johnson, Samuel - Jókai mint nevelő. J. Mór
1009 Johannes Saresberiensis val szemben azonban szigorúan hangsúlyozza az erkölcsös jellem elsőbbségét. A vallásoktatásra néhány tanmenetet hagyott hátra, a gyakorlati erkölcsi nevelésre pedig negistvodollac. címen adott útmutatást. (Kiadta Migne, PG. 47—64. kt.), Irod. Haidacher S.: Des hl. J. Ch. Büchlein über Hoffart u. Kindererziehung (a szöveget is megadja, 1907) és Sitz.-Bericht d. k. Akad. d. W. in Wien (144. IV. kt. 1902). Baur Ch.: S. J. Ch. et ses oeuvres dans rhistoire littéraire (1907). Hülster A. : J. Ch. Seine päd. Grundsätze . . . (műveiből szerkesztett ped. kresztomatia, 1906) és Theol. u. Glaube (III. évf. 1911. 203. 1. f.). Bardenhewer : Gesch. d. altkirchl. Lit. (III. kt. 1912. 324—65. 1. f.). Bernhard : Aranyszájú ezt. J. beszéde (1928). B. B. Johannes Saresberiensis (J. Severianus, Petit, Parvus). 1110—20 között született az angliai Salisburyben. Neveltetése, iskolázása, amelyet francia földön korának legkiválóbb mestereitől (Abaelard, reimsi Alberik, meluni Róbert, Gilbertus Porretanus, Guil. de Conchis) nyert, páratlan műveltsége és nagy irodalmi hagyatéka jellegzetes világot vetnek e kor pedagógiai törekvéseire. A skolasztikus tudományok mellett u. i. a klasszikusoknak is alapos ismerője és elszánt védelmezője J. S., aki erélyesen mutatott rá a korabeli dialektika túlhajtásaira. Az angol egyházpolitikai zavarok idején az egyház jogaiért és szabadságáért szállt síkra és ezért kellett Becket Tamással egyetemben francia földre menekülnie. Itt is lett püspök 1176. a klasszikus stúdiumai miatt iskolájáról neves Chartresben halt meg 1180. Munkái közül a pedagógiatörténet szemszögéből a Metalogicus című fontos forrás e kor iskolai viszonyaira vonatkozólag. Policraticus c. műve az első nagy középkori államelmélet, az Entheticus (Nutheticus) című pedig az antik bölcselet első kritikus története. Kiadta Migne, PL. 199. kt. és Giles. Irod. Monográfusai Reuter H. (1842): Schaarschmidt (1862). Hist. Litt. de la France (XIV. kt.). Théry : Étude sur J. petit de S. (1867). Clerval: Les écoles de Chartres. Schrader K. : Zu den klass. Studien d. J. v. S. (Rhein. Museum, 67. kt. 1912). Findezy N. B. B. Johannsen, Hermann (1889—) német filozófus és pedagógus, jénai egyet. mtv. A kultúrfilozófiai iskola híve, főleg B. Bauch hatása alatt áll. M. : Die philosophische Propädeutik im Lehrerseminar (1919). Der Logos der Erziehung (1924). Kulturbegriff u. Erziehungswissenschaft (1925). Philosophie (Handb. d. Arbeitsunterr. 3., 1925); Die Grundlagen d. Denkpsychologie (19282). P. Johnson, Samuel (1709—84) angol tudós, műbíráló és költő. Pedagógiai nézeteiben erősen konzervatív, szigorúan bírálja Locke és Milton rendszerét és mindent, ami az ő és kortársai szemében liberális és modern. Híve a testi fenyítésnek, amelynek — úgymond — maga is köszönheti, hogy ember lett belőle. Jókai mint nevelő. J. Mór (1825—1904) kettős viszonylatban kapcsolódott be a magy. ifjúság és nemzet művelődésébe: azzal, hogy megörökítette saját iskolázásának élményeit és tanulságait és azzal, hogy műveivel egy hosszú emberöltőn át méltóan elégítette ki a közönség olvasási és tudásszomját. J. mint cserefiú német szóra került egy pékmesterhez Pozsonyba, ahol az evang.líceumot látogatta. Itteni élményei sűrűn visszatérnek „Mire megvénülünk“ c. regényében. Ezek a közvetlen tapasztalatokon alapuló feljegyzések megerősítik azt a súlyos bírálatot, amelyet egyik tanára, Schroer, tett közzé az akkori gimnázium tanítási anyagáról és modoráról. Ugyanebben a művében J. remekül jellemzi a priváta-rendszer fonákságait és imígy magasztalja a gyermekcserét : „Kedves, gyöngéd asszonyszívszülte gondolat. . . Ezt az intézményt csak asszonyok gondolhatták ki, ellentétben azzal a rideg rendszerrel, amelyet a férfiak találtak fel és amely a fogékony ifjú szívek számára zárdákat, konviktusokat, zárt kollégiumokat alapított, ahol korán letörölte róluk az élet minden emlékét a családi létnek . . .“ Műveinek értékéről és hatásáról Fináczy E. így nyilatkozik: „Alig van még oly magyar író, akitől a magyar ifjúság immár hét évtizeden át annyi lángoló hazaszeretetet, annyi nemzeti érzést, annyi magyar történetet, földrajzot és néprajzot, annyi magyar életismeretet tanult volna, mint őtőle . . . ő mutatta meg nekünk azt a nagy politikai erőt, amely az elnyomatás korszakaiban passzív ellenállásunk virtuóz gyakorlásából fakadt és oly sokszor nemzetmentőnek bizonyult . . . Mennyi honismertetés, menynyi hazafias tanulság ! Valóban leginkább Jókai regényeiből merítette egész újabbkori középosztályunk nemzeti ideáljait s az ifjúságnak ilyen közvetett nevelése által mérhetetlen szolgálatot tett hazájának“ (M. P. 1921, 129). Mesemondó hangja, egyéni humorú stílusa, gazdagon magyaros nyelve és tisztult erkölcsi felfogása folytán művei a magyar ifjúság között ma is megérdemlik egyedülálló népszerűségüket. J. több ízben sürgeti a leánynevelés reformját : „Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer, minél hamarább férjhez adandó lényekké.“ Az 1848-i forradalom szabadságmámorában a nőemancipáció mellett foglalt állást : a tőle szerkesztett Életképek címét Népszavára változtatja és „Nőszabadság“ címen vezércikkezik „polgártársnői“ feladatairól. Amikor a múlt század közepén megszületik az 1844 : II. t. o., amely a magyart rendeli a közoktatás nyelvéül és ezzel a már amúgy is elavult deákos műveltséget a frissen feltörő nemzeti kultúra elhantolja, J. érzelmesen vesz búcsút a latin nyelvtől és imígy magasztalja: „A világnyelv, Jókai mint nevelő 1010