Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
H - Horváth Kató - Horváth Pál - Hubai János - Hugenották - Hugo, Victor Marie
Hugo 283 Franciaországban, a mindenkori hadihelyzet szerint. Irodalmi hajlandóságai korán jelentkeztek. Rengeteget olvasott és 14 éves korában már színdarabokat írt. 15 éves, mikor akadémiai dicséretet nyer és egy év múlva a toulousi világünnepélyen tüntették ki royalista ódáiért. XVIII. Lajostól egy ódájáért 500 frankot, később pedig 1000, majd'1000 frank rendszeres évjáradékot kapott. X. Károly a becsületrend lovagjává tette, 20 és féléves korában megnősül és elveszi gyerekkori barátnőjét. Mint legitimista gyűlölte Napóleont és dühvel írt a forradalom bűneiről, de később híve lett a korzikai világhódítónak. Első komolyértékű munkája, A halálraítélt utolsó napja 1828-ban jelent meg. Ebben napló formájában egy elítélt ad számot testi és lelki gyötrelmeiről. A mű tendenciája a halálbüntetés ellen irányul és vádirat a társadalom kegyetlensége ellen. Cromwell című könyvdrámájának előszava bibliája lett a harcos, lelkes seregnek, akikkel a valósággal istenített Hugo megvívta csatáit a romantikus dráma sikeréért. Első színdarabja első és utolsó előadásán híveit megverték. Marion de Lorme című darabját, XIII. Lajos kigúnyolása miatt, betiltották. Hernani című drámájából (1800) is sokat törölt a cenzúra. Ez a darab, amely már a társadalomról való véleményét is magába foglalta, óriási tiltakozás a fönnálló rend ellen és mint ilyen, kifejezője volt kora hangulatának. A klasszikus drámák után ennek a darabnak verselése, nyelve és stílusbeli merészségei megrémítették a filisztereket és az Hugóért lelkesedő ifjúság 40 előadást verekedett át a sikerért. A király mulat című színművének előadása két év múlva ismét nagy botrányt okozott. Ruy Bias, a lakájból lett miniszterelnök, aki a spanyol grandok társaságában dühöngi el demokratikus fájdalmait, elbukásában a népet, a jövendőt jelenti. A Notre- Dame de Paris című munkája volt az első nagy regénysikere, bár nem a legjobb, csak legismertebb munkája. Quasimodo, a szörnyeteg harangozó ideális, önfeláldozó szerelme, a testi és lelki rútság fölmagasztalása egy érzelem hatása alatt. Ebben már támadja a régi királyokat. Az izgalmas helyzetek halmozása, a képlátó fantázia, a képet láttató stílus, a párbeszédek drámai menete, a drasztikusságig növekvő realizmus, a gigászi fantazmagóriák azonban már Hugo sajátos értékeit mutatják. Az 1830-iki forradalom után lényegben királyságot, névleg köztársaságot követel, a papság ellen fordul és helyesel Saint Simonnak. Az újságok gúnyolódására 1832-ben lemond a Bourbonoktól kapott évjáradékról. 1840-ben, mikor Napóleont Párisban eltemették, ódát is ír hozzá. Fényes anyagi helyzetbe jut, 1837-től fölveszi a vicomte címet, harcot indít akadémiai tagságáért és sok bukás után 1841-ben bejut a halhatatlanok közé. Versei a politikai ingadozások sorozatában is mindig megtalálják a szabadság eszméjének témáját. Ő az első francia költő, aki az egyéni érzések egész skáláján játszott. Céltudatos politikai tevékenység után Franciaország pairje lett. Többször tartott beszédet nagy eszméjéről, az Európai Egyesült Államokról, amelyről azt tartotta, hogyha az egész világ civilizált lesz, beteljesülhet, hogy hazánk legyen a világ és nemzetünk az emberiség. Ez volt első megtestesülése a világbéke eszméjének. Az 1848-as forradalom után határozott republikánus lett és a társadalmat minden ízében rossznak tartja. Nyílt harcot hirdet a klerikalizmus és reakció ellen. Mint képviselő többször tart beszédet a demokráciáért. A világ minden elnyomott népének védelmezője, sokszor megemlékezik Magyarországról is. Támadja az egyház iskolapolitikáját, küzd a tanítás szabadságáért, a halálbüntetés eltörléséért, az általános választójogért, a sajtószabadságért. Megjósolta az államcsínyt. A köztársaságot a leglogikusabb, a legtökéletesebb kormányformának tartja, amely mondhatni, természetes joga az embernek. A császárság kikiáltása után plakátokon kel ki az alkotmánysértés ellen. Kiadja Kis Napóleon című röpiratát, amelyben az utcai harcokban lemészárolt 600 emberért gyilkossággal vádolja a császárt. Munkásruhában Brüsszelbe menekül, a következő évben hivatalosan is száműzik. Itt megismerkedik a munkásmozgalommal, megtelik szociális eszmékkel és a magányos száműzött harcot indít a császár ellen. A belga hatóságok kellemetlenkedésére az angol Jersey-szigetre, majd 1855-ben a normand Guernesey-szigetre költözik. Az elsőn megírja Korbácsütések címen újabb vádjait a császár ellen. Amikor Saint Hélier-be érkezik, szocialista beszédet mond és a vörös zászló hívének vallja magát. Támadja IX. Piust, mert világi uralmának 3 éve 644 kivégzésbe került. A demokráciát tartja annak, amely a holnapot fogja jelenteni. 1855-ben, amikor Bonaparte a krimi háború után Londonban járt, tiltakozó plakátot írt ezzel a fölírással: Mi szociáldemokraták. III. Napóleon amnesztiáját nyilatkozatban utasítja vissza: Mikor a szabadság visszatér, én is visszatérek. Száműzetése éveiben nem volt a világon igaznak vélt ügy, amely mellett ne emelte volna föl a szavát. Szedán után, mint 68 éves ember, aki 19 évet, töltött száműzetésben, hazatér és proklamációt intéz a németekhez, amelyben azt magyarázza, hogy Franciaország ártatlan a háborúért, amelyet az eltörölt császárság a nép ellenére indított meg és jöjjenek a németek mint barátok és a franciák testvéreiket tisztelik bennük. Ezer balsiker után tovább hitt a szavakba öntött eszmék sikerében. 1871-ben a seinei kerület 214.169 szavazattal küldte a németgyűlölettel telt assemblée-be és ott is a német nemzettel való testvériességről mert beszélni. Amikor látta, hogy a gyűlölködés nem szűnik, lemondott és újból Brüsszelbe ment. Amikor a belga kormány kijelentette, hogy a kommünárdokat nem politikai menekülteknek, hanem közönséges gonosztevőknek tekinti, nagy nyilatkozat- és plakátháborút indít, mire a belga kormány kijelenti, hogy minden esetet különkülön fognak elbírálni. Közben a túlzó reakciósok tüntetést rendeznek szállása előtt. Végre másodszor is elűzik Belgiumból, mire Luxemburgba megy. Híveit bebörtönzik és a választásokon kétszer is megbukik. Fiait, akik elméletileg képzettebb szocialisták voltak, a francia munkásság nagy tüntetések között temeti el. 1876-ban bejut a szenátusba és tovább küzd ideáljaiért, különösen a kommiinárdok amnesztiájáért. 80 éves korában levett kalappal szem Victor Hugo Hugo