Tolnai Új Világlexikona 8. Jós-Kor (Budapest, 1927)
K - Kémmadarak - Kemmerich, Max - Kempelen Béla - Kempelen Farkas
200 Kémmadarak — Kempelen ralizáit részek egymástól függetlenek, tehát a fölfedezés nehéz. A K. ellen való védekezésre már békében nagy szükség van, de különösen védekezni kell a kémek ellen háború esetén. A hadviselők pl. már a saját kémeiket is csak bekötött szemmel vezetik a magasabb parancsnokságokhoz. Nagyon vigyázni kell az elrejtett rádió- és postagalamb-állomások fölfedezésére. Minden olyan polgári egyént, aki a működő hadsereg körletében mozog, igazolvánnyal kell ellátni. A megszállt területen, ha szükséges, meg kell tiltani a lakosságnak, hogy a helységet elhagyja stb. Az idegen állam kémszervezetének felderítését ellenkémkedés (contrespionnage) útján végzik és gyakran a már megszerzett kémeket más kémek által ellenőriztetik. (Avec double intelligence.) Minden állam törvényeket hozott a békekémkedés megakadályozására. Ezek, különösen, ha az állam saját polgárai követték el a K.-t, nagyon szigorúak. Kémmadarak (Indicatoridae), a rikácsosok közé tartoznak. Erős csőrük rövidebb a fejüknél és csaknem egyenes. Szárnyaik hosszúak és hegyesek. Madagaszkárt kivéve, Afrikában élnek. Vadméhekkel táplálkoznak és ezekre hangos rikoltozással hívják fel a ~ figyelmet. Innen , a nevük. Hívják őket mézkakuknak, mézmutatónak is. A kakuk név azért is illik rájuk, Morok mivel tojásaikat más madarak fészkébe lopják be. Legismertebb fajuk a morok (Indicator Sparmanni), amely Közép- és D-Afrika meleg égövimrészein él. Háta szürkés barna, hasa fehéres. Vállán sárga folt van. Kemmerieh, Max, német művelődéstörténész, szül. 1876. Koblenzben. Katonatiszt volt, de már 1900. otthagyta a katonaságot és művészeti, valamint művelődéstörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Különösen az emberi nem társadalmi ellenmondásait, különös szokásait, a társadalmi hazugságok egyetemesen nyilvánuló törvényszerűségének jelenségeit tette megfigyelés tárgyává, műveiben tehát sokat foglalkozik kultúrkuriózumokkal, babonákkal, jóslatokkal, mindezeket azonban a társadalom és a politika történetével hozza viszonylatba. Komolyabb tartalmú munkája a világtörténet eseményeinek okozatos összefüggését tárgyaló Das Kausalgesetz der Weltgeschichte. Kempelen Béla, író, genealógus és heraldikus, szül. 1874. Budapesten. Jogi tanulmányai végeztével közigazgatási pályára lépett, majd hírlapíró lett ; de már hosszabb idő óta családtörténeti kutatásokkal foglalkozik. Önállóan megjelent művei közül első helyen említendő A magyar nemes családok, amelyből 1927-ig kilenc kötet jelent meg. Kiadja a Nemesi évkönyvet is ; kiadta továbbá a Magyar nemesi családok címeres heraldikai gyűjteményt. Kempelen Farkas, feltaláló, szül. 1734. Pozsonyban, megh. 1804. Bécsben ; atyja, Kempelen Engelbert.. .kamarai tanácsos volt. Győrben, majd Bécsben jógot-ás-Jiiil££jszetet tanult. 'Étána 'Iflária Terézia kinevezte fogalmazóvá az udvari kamarához. E hivatalban majd később a magyar és erdélyi udvari kancelláriánál , Kempelen 43 esztendeig működött és mint kamarai tanácsos ment nyugalomba. Közreműködött a a délmagyarországi telepítéseknél; 1766-tól kezdve a magyarországi sóbányák élén állt. Lelke azonban művészi eszmékkel volt tele, melyeket bámulatos ötletességgel és sokoldalúsággal tudott megvalósítani. Ő tervezte és rendezte be a schönbrunni szökőkutat 1772. és ő vezette 1776. a budai királyi várpalota építkezési munkálatait, szintúgy ő építette a budai várbeli karmelita templomot, amelyet II. József színházzá (Várszínház) alakíttatott át. Konstruált gőzgépeket és más erőművi gépeket. Igyekezett — amint egykorú életírása mondja — az anglus tűz- vagy gőzmasinát is megjobbítani. Fenmaradt két színpadi munkája ,,Perseus und Andromede” és „Die wohltätige Unbekannte” címmel és néhány rézkarca. Beszélt magyarul, németül, franciául, olaszul, angolul, latinul, románul és, szlovákul. Világraszóló hírnevét azonban nem ezek a művei alapították meg, hanem egy pillanatnyi ötlete, egy tréfája, melyet azonban a mögötte cammogó világ százados csodaként tartósan ünnepelt. Talán éppen ezért volt korszerű ez az ötlet, amely kiváltotta a lehető legnagyobb méltánylást, amelyet rejtvény valaha is kiválthatott. Fejedelmek vágyódtak utána , egész könyvtár íródott össze róla. Pillanatnyi ötlete volt Kempelennek a sakkozógép, amellyel meghódította az egész világot. És volt egy másik stúdiuma, amelynek élete javarészét áldozta : a beszélőgép. Ez sziszifuszi munkát kívánt meg s végül sem sikerült. Kempelen kora, a XVIII. sz., még rendkívül gyönyörködött az automatákban s még valamirevaló toronyórát sem tudott elképzelni anélkül, hogy abból masírozó, trombitáló, hajbókoló alakok ne bújjanak ki. Kempelen bizonyára hallott tudatlan előkelőket mesterséges emberről álmodozni. Automaták és mechanikai mutatványok mulattatták Mária Terézia királynőt is, aki egy alkalommal, amikor egy Pelletier nevű francia művelt előtte ilyen produkciókat, a már tudós hírében álló Kempelen véleményét is megkérdezte. Kempelen erre azzal felelt, hogy „ha csak arra kell, ő még mesterségesebb makhinát készít, amely az előadott mutatványoknál csodálatosabb dolgokat fog mutatni”. Ekkor támadt szatirikus ötlete, hogy egy mesterséges ember illúziót készít, amely a kor legkomplikáltabbnak és legnehezebbnek elismert elmebeli tevékenységét fogja bemutatni : a sakkot. Kempelennek nemcsak ötlete volt zseniális, hanem annak kidolgozása, megjelenítése is. Bűvész, mechanikus, költő, színpadi rendező és pszichológus műve volt a sakktörök, amint az az emberek előtt megjelent. — Ez a masina — így szól egykorú leírása — olyan formájú, mint egy íróasztal; négy mozgó lábakon állott, amellyeken ide s oda lehetett tologatni. E masina illegett egy faszéken ült egy férfi fafigura vagy férfi fakép, török köntösbe öltözködve, közép termetű, amelly a saót. Kempelen Farkas önarcképe