Tolnai Új Világlexikona 1. Pótkötet A-H (Budapest)
A - Allenby, Edmond Henry - Allen, Henry - Allentown - Aller - Allergitás betegségek
Allergiás betegségek Nemsokára köhögés áll be. A köhögés mintegy feloldja a rohamot, a beteg ismét álomba merül és reggel csak a teljes kimerültség érzése emlékezteti arra, hogy mit élt át az éjszaka folyamán. Ha most vizsgálja meg az orvos a beteget, akkor már semmit sem talál az előbbi tünetekből. Ezeken a látszólag minden közvetlen ok nélkül, éjnek idején fellépő rohamokon kívül vannak olyanok, amelyeknél a kiváltó ok azonnal szembeötlő. Egyik kiváló francia orvos mondta, hogy az asztma „olyan szeszélyes, mint egy báró”. A legkülönbözőbb alkalmakkor kedve támadhat megkínozni a beteget. Meghűlés, por, túlságosan száraz v. nedves levegő, meleg, hideg, bizonyos szagok, megrázkódtatások, lelki izgalmak mind-mind előcsalhatják az asztmás rohamot. Illetőleg ma már tudjuk, hogy a valódi ok minden egyes esetben valamilyen allergiás behatás és a többi körülmény legfeljebb csak növeli az erre a behatásra való allergiás reagálási készséget. Trousseau professzor, aki anyjával együtt asztmában szenvedett, leírja, hogy rendkívül heves roham fogta el egyszer, amikor bement az istállóba, hogy meggyőződjön róla, elegendő zabot adott-e a kocsisa a lovának. Hosszasan latolgatja Trousseau, hogy vájjon a megbízhatatlan kocsis felett érzett bosszúság v. a takarmányból felszálló por okozta-e a rohamot. Az allergiás tények ismeretében kétségünk sem lehet efelől. Az állati v. növényi fehérje, amely az istálló porához kötve terjeng a levegőben, okozta a túlérzékeny szervezet heves reakcióját. A por egyáltalában nagyon gyakran szerepel mint asztmát kiváltó tényező. De itt is mindig csak egy bizonyos fajta, tehát csakis egy bizonyos fehérjefajtát tartalmazó por. Egyeseknél lisztpor, másoknál közönséges szobai por, ismét másoknál dohánypor stb. Az asztma nincs sem bizonyos korhoz, sem nemhez kötve. Legtöbbnyire azonban a 20—40 életév között veszi kezdetét. Ha már fellépett, akkor évtizedeken keresztül is elhúzódhat anélkül, hogy a beteg életét veszélyeztetné. Néha magától is elmúlik és sajátságos tapasztalat, hogy éppen az asztmatikus egyének igen magas életkort szoktak elérni. A régi francia orvosok egyenesen a kései halál biztosítékának tekintették az asztmát. Ők hívták fel a figyelmet arra, hogy asztmások nem szenvednek tüdőbajban, hacsak asztmájuk előtt nem voltak már tüdőbetegek. A betegség, úgy látszik, nem öröklődik. Felismerését megkönnyíti a kiköhögött váladék mikroszkopikus vizsgálata, amely jellegzetes spirális alakú, fonalas képződményeket és apró, színtelen kristályokat mutat. A betegség okvetlenül orvosi kezelésre szorul. Szerencsére az orvostudomány számos szerrel rendelkezik, amely a rohamot egy-két perc leforgása alatt meg tudja szüntetni. Egyes szereket úgy alkalmaznak, hogy meggyújtják őket és a füstjüket szívja be a beteg. Vannak „asztma-cigaretták”, amelyeket állandóan magánál hord a páciens s ha érzi, hogy a roham közeledik, akkor egykettőt elszív belőlük. Hatásuk gyakran valósággal csodát művel. Olyan asztmások számára, akik a város levegőjében szállongó klímás allergénekkel szemben olyan érzékenyek, hogy valósággal képtelenek lennének lakóhelyükön tovább élni, a város levegőjétől elrekesztett kamrákat építettek nappali és éjszakai pihenőhelyül. Ezek az „asztma-kamrák” magas kürtőkön keresztül kapják a levegőt a magas és allergént immár nem tartalmazó légrétegekből. Szénaláz az asztmának sajátságos formája. Itt a túlérzékenység speciálisan növények — többnyire gabonafélék— hímporával szemben áll fenn. Nevét is innen kapta. Bizonyos évszakokra — az esetek túlnyomó többségében tavaszra szorítkozik a fellépése. A szénaláz az asztma nagyon heves és kínzó formái közé tartozik. Erős náthával és a szem kötőhártyagyulladásával kötődik össze a nehéz légzés. Néha semmi más nem segít, mint hogy a beteg egy időre elhagyja azt a környezetet, amelyben rohamai újból meg újból kiváltódnak. Különböző kenőcsöket is ajánlanak a szem és az orr nyálkahártyájának védelmére, de ezek nem sok segítséget nyújtanak. A. közé sorolják még a krónikusan visszatérő légcső- és hörghurutot, a kötőhártyagyulladás bizonyos formáit, a csalánkiütést és a szív- meg érgörcsöknek egyes fajtáit. Vannak szerzők, akik ennél még sokkal tovább mennek és az allergia betegségokozó fogalmát olyan kórképekre is kiterjesztik, amelyeknél az allergiás hatás csak nagyon nehezen látható át. Ez a felfogás különösen a táplálkozási (nutritiv) allergének szenzibilizáló hatására helyezi a súlyt. Ilyen nutritiv allergiás betegség lenne pl. az epilepsia is. Ez a betegség öntudatlansággal járó görcsrohamokban nyilvánul. A görcsös rohamok közeledését a betegek sajátságos módon gyakran már előre érzik. Röviddel a roham kitörése előtt szorongó érzés, izzadás, szemkáprázás, csuklás stb. fogja el őket. A görcs alatt a test megmerevedik, a kéz ökölbe szorul, az arc szederjessé válik, a légzés akadozó és az egész test rángatózni kezd. A test izmai sűrű egymásután összehúzódnak és a szájból véres hab bukkan elő. Jellemző az epilepsiás rohamra ugyanis, hogy a betegek eszméletüket vesztve igen gyakran megharapják a nyelvüket. Sokszor évente csak 1—2 roham van, más esetekben naponta több is. Az is előfordulhat, hogy a beteg még magához sem tért az egyik rohamból, amikor már a következő kezdődik. Az ilyen súlyos esetek többnyire halállal végződnek. Akik az igazi epilepsia nutritiv allergiás elméletének a hívei, elsősorban a diétára helyezik a súlyt. Az elsősorban nutritiv A. közé tartozik pl. újabb vizsgálatok szerint az arthritismusnak nevezett kóros állapot, amely különböző fájdalmas ízületi folyamatok fellépésében nyilvánul meg. Az A.-hez való tartozóságát árulja el az arthritismus egyebek között azzal a tünettel (amely általában jellemző az A.-re), hogy t. i. a vér bizonyos sejtjei az eosinophil sejtek, nagyobb számban vannak jelen, mint normálisan („eosinophilia”). A nutritiv A.-k a háború alatt állítólag sokkal nagyobb számban voltak konstatálhatók, ami természetesen arra lenne visszavezethető, hogy a szervezetet a legkülönbözőbb pótszerekkel terhelték túl minden válogatás nélkül. 1920. voltak az A. a leggyakoribbak ; 1921. már csökkent a számuk. Gyakran éhezőkúrával sikerül a betegségeket gyógyítani. Említettük már, hogy az allergia leggyakoribb és egyúttal legbehatóbban tanulmányozott formája az anaphylaxia. Itt az anaphylaxiás állapotot előidéző anyagot anaphylactogénnek nevezik. Jobban mondva, az anaphylactogén csupán előstádiuma az anaphylatoxinnak nevezett méregnek, mely a rohamot kiváltja. A súlyos anaphylaxiás rohamot anaphylaxiás sokknak hívják. Bizonyos fehérjeanyagok injekciójával sikerült kísérletileg az anaphylaxiás sokkhoz hasonló állapotot előidézni. Minthogy allergiás állapotok, amint láttuk, táplálkozási allergének útján állhatnak elő a