Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)
B - Borchardt Rudolf - Borchers-fém - Borcht művészcsalád - Borcibere, borleves - Borčice - Borcová - Borcsa (Borča) - Borcsány (Borčany) - Borcsic (Borčice) - Borcut - Bord - Borda Jean Charles - Borda (Burda) - Borda - Borda-Carnot-féle veszteség - Bordacsonkolás
Borchardt Különösen a templomokra és piramisokra vonatkozó művei jelentősek. Borchardt Rudolf, német író, *1877. Mint epikus (Die halbgerettete Seele, Der Durant) és drámaíró (Palpstin Jutta, Krippenspiel), valamint kitűnő műfordításaiban (Platon, Tacitus, Dante, Swinburne) főkép nagy formakészség jellemzi. Borchers-fém, 65—60% nikkelből, 30—35% krómból, 2—5% molibdénből és 0 2—1% ezüstből álló ötvözet. Savakkal, különösen oxidáló savakkal szemben nagyon ellenálló, ezért sok esetben alkalmas a platina pótlására, így pl. elektrolizáló hálók készülnek belőle. Borcit művészcsalád, brüsszeli gobelinszövő család; tagjai a XVII. és XVIII. sz.ban működtek. Az egyes gobelineket teljes nevükkel v. monogrammjukkal jelezték. A család legutolsó tagja Jean Francois van der B. (1772): Borcibere, borleves. Szőlőtermő vidékeken reggelire eszik. Fele bor, fele víz. Vászoncsuporban főzik. Közben kenyeret pirítanak s mikor a cibere felfőtt, a pirított kenyeret belehányják. Borcice, 1. Borcsic (Csehszlovákia). Borcová, 1. Borcfálu (Csehszlovákia). Borcsa (Borda), torontálmegyei község, Tr. óta Jugoszláviához tartozik, (1930) 1465 lak. Borcsány (Bordany), trencsénmegyei község, Tr. óta Csehszlovákiához tartozik, (1930) 269 lak. Borcsic (Bordice), trencsénmegyei község, Tr. óta Csehszlovákiához tartozik, (1930) 271 lak. Borcut, 1. Borkút (Románia). Bord, kis-küküllő megyei község, Trója Romániához tartozik, (1930) 677 lak. Borda Jean Charles, francia matematikus és fizikus, *1733, fl779. A francia tengerészeti minisztériumban tudományos működést folytatott. Tőle származik legnagyobbrészt az új francia mértékrendszer (méter), ő találta fel a csillagászati szögmérőt a délvonal meghatározására. A B.-féle mérlegelési mód a mérleg azon hibájának kiküszöbölésére szolgál, melyet a mérleg karjainak egyenlőtlen volta okozhat. Abban áll, hogy a megmérendő tárgyat a mérleg egyik serpenyőjébe téve, a másik serpenyőbe tárát teszünk s azután a tárgy helyébe addig teszünk ismert súlyokat, míg azok a tárával ugyanazt az egyensúlyi helyzetet állítjuk elő, mint előbb maga a tárgy. Borda (Burda), biharmegyei község, Trója Romániához tartozik, (1930) 477 lak. Borda. 1. Latinul costa, gerincesekben karcsú, abroncsszerű csontok, amelyek a mellcsigolyákkal izületi, ill. a szegycsonttal porcos összeköttetésben vannak s a mellkas csontos vázát alkotják. 12 pár borda van, a 7 felsőt, amelyek közvetlenül a szegycsonttal izesülnek, valódi bordáknak, az 5 alsót pedig, mivel csak közvetett úton érintkeznek a szegycsonttal, álbordának nevezzük. A 11. és 12. borda a szegycsonttal össze sem függ, hanem a hasizmok közt szabadon végződik. Mindegyik bordán a csigolyákkal ízesülő fejecset (capitulum), előről-hátra lelapított nyakat (collum) és testet (corpus) különböztetnek meg, utóbbinak szögletszerű megtörését angulus cosme-nak nevezik. 2. Mint konyhában használatos kifejezés, a gerincről levágott bordacsont a rajtalevő húsrésszel, mely az egész állatnak legtöbbre becsült pecsenyéje (kotlett). A borjú-, ürü-, bárány-, sertés- és őz-B., hirtelen sütve, rántva v. különböző módokon párolva dísze minden ételsornak. 3. Népies konyhaeszköz, a csigatészta-csinálónak ősi faja. Két farámába náddarabokat fektetnek, ezt madzaggal a rámához kötik, a parányi tésztalapot rajta végigpenderítik és kész a csiga. 4. Az építészetben, a boltozat kiálló, erősítő tagozata, melyet különösen a gót stílus alkalmazott. Feladata v. a teherhordás s ekkor a B.-k közötti boltsüvegek súlyát viseli v. csak díszíti a boltozatot. A vasbetonépítésben a lemezt erősítő, lecsüngő, v. felfelé álló gerendát nevezik B.-nak és az egész mennyezetet alulbordás, ill. felülbordás födémnek. 5. Sík lemezes tartószerkezetek teherbírásának v. a lemezborítások merevségének növelésére használt szerkezeti elem, mely a lemezre merőleges irányban van kiképezve és azt mintegy alátámasztja, kimerevíti. Irányuk és erőtani szerepük szerint megkülönböztetnek hossz- és kereszt-B.-kat, melyek a teherhordó lemezt mint tartók alátámasztják és arról a terhelést átveszik, továbbá merevítő B.-kat, melyek a lemezzel mereven össze vannak kötve és magának a lemeznek adnak nagyobb teherbírást. B.-nak nevezik ezenkívül a vasbetonszerkezetek főtartóit is (1. Bordás lemez). G. L. Bakony: Borda-Carnot-féle veszteség [—karno], a folyadékok áramlásánál fellépő energiaveszteség. Akkor lép fel, ha a cső keresztmetszete szűkebb vs tágabb lesz (kontrakciós-, ill. örvénylési veszteség). A B. a nyomás hirtelen csökkenésében nyilvánul meg. Elkerülésére kerülni kell az ugrásszerű keresztmetszet-változtatásokat, ehelyett az átmérő öt-hatszorosával egyenlő hosszúságú közvetítő darabokat kell beiktatni. Bordacsonkolás, egy v. több borda kisebb-nagyobb darabjának, v. az egész bordának kiirtása. Szükségessé teszik a borda megbetegedései: a) szilánkos törése, amikor a hegyes törésvégek sérthetik a mellhártyát, a tüdőt; b) a borda genyedése; c) bordagümősödés; d) a borda jó- v. rossz indulatú daganata. B.-t végez a sebész továbbá akkor, amikor a mellkas üregét meg akarja nyitni a mellhártya v. a