Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)

B - Brantford - Branting Karl Hjalmar - Brantôme - Branyicska (Brănisca) - Branyiszkói csata - Branyiszkói hegység - Branzino - Brasenia - Braseu - Brasidas - Brasini Armando - Brasov - Brassai Sámuel - Brasserie

írta meg tein fi­vét is, a Narren­schiff c. nagyhatású verses szatírát; ez 1494-ben je­lent meg Bázelben, a saját rajzai után ké­szült kitűnő fametszetekkel és hamarosan latin, angol, francia, alnémet és holland nyelvre is lefordították. Kora társadalmá­nak visszaéléseit ostorozta s mint fiatalabb kortársa, Erasmus, ő is az egyház meg­újhodását sürgette, de a reformációhoz már nem csatlakozott Latin művei közül neve­zetesebbek: Liber facetiarum, (szatírák, 1496) és Varia carmina (versek, 1498). Brantford Slrentford], iparos és kereskedő város Canadában, Ontario tartományban, a Grand River mellett. (1931) 29.440 lak. Granting Karl Hjalmar, svéd államférfi, •1860, 1­925. A svéd szociáldemokrata párt megalapítója és legképzettebb vezére. 1920- ban miniszterelnök és külügyminiszter lett. Ellensége volt a forradalmi törekvéseknek, eszméit békés eszközökkel, parlamentáris úton akarta megvalósítani. Brantôme [brantom], igazi neve Pierre de Bourdeille [burn­es], *1534 körül, 1­614. III. Henrik francia király ceremóniamestere volt, számos hadjáratban is részt vett. Egyszer oly szerencsétlenül esett le lová­ról, hogy élete hátralevő éveire nyomo­rékká vált. Ekkor kezdte írni hírhedté vált emlékiratait (Vie des hommes illustres, Vie des dames illustres, Vie des dames ga­­lantes). Ezekben a francia főúri és társa­dalmi pletykákat, botrányokat mondja el minden erkölcsi tartózkodás nélkül. Branyicska (Branisca), hunyadmegyei község, Tr­­ója Romániához tartozik, (1930) 770 lak. Márványipar és mészgyártás. Jó­­sika-kastélya a XVI. sz.-ban épült. Branyiszkói csata, a szabadságharc di­csőséges hadi ténye. 1849 telén a honvéd­sereg, Görgey vezetése alatt, visszavonuló­ban volt a bányavárosokon keresztül. Schlick tábornok, hogy az utat elzárja, a Deym-féle dandárral megszállta a Bra­­nyiszkó-hágót. Guyon Richárd 1849 febr. 5-én áttörte a zárat és így összeköttetést teremtett Görgey és a felsőtiszai csapatok közt. B­anyiszkói hegység, az ÉNY.-i Kárpá­tok külső V. fő kristályos vonulatának leg­keletibb tagja a Szepesi medence, a Tarca és a Hernád völgye között. Kristályos kő­zetekből felépített, ú. n. maghegység, amely üledékes kőzetekből (mészkő) álló, enyhén meggyűrt takarót visel. Szelídformájú, feny­veserdőkkel borított középhegység; a B.-i hágó (758 m­ magas) két részre osztja. A hágón forgalmas országút vezet át a Sze­pesi medencéből a Tarca medencéjébe. Leg­magasabb pontjára kápolnát és a bra­­nyiszkói csata (1. o.) emlékére emlékoszlo­pot emeltek. A hágóról és a hegység leg­magasabb pontjáról (Smrekovica 1193 m) gyönyörű kilátás nyílik a Magas Tátrára és a környező vidékre. Branzino, a tengeri süllő (Labrax lu­pus) adriai neve. Kiválóan finom húsú, 0-5— Brasserie 1 m hosszúságú,, 10 kg-ig terjedő súlyú tengeri hal. Már a régi görögök és rómaiak­is nagyon kedvelték. Ma is a legjobb húsú, legnemesebb tengeri halnak tartják. Roston v. olajban sütve kedvelik. Brasenia, a tündérrózsafélék családjába tartozó növénynemzetség. Egyetlen, ma élő faja a B. purpurea, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália vizeiben él. Braseu, 1. Brassó (Románia), Brasidas, spártai hadvezér a Kr. e. V. sz.­­ban. A peloponnesosi háború első szakaszá­ban (431—421) harcolt a spártaiak élén Athén ellen. Elfoglalta Amphipolist, majd később ugyanott elesett. Brasini [braz.] Armando, olasz építész, *1880. A világháború utáni olasz építészet jelentős képviselője, ő alakította a tripolii Volpi-sétányt, tervezte XV. Benedek pápa megbízásából a római Parioli-negyed nagy plébániatemplomát. Brasov, 1. Brassó (Románia). Brassai Sámuel (családi neve Welmes), polihisztor, *1800, +1897. Atyja unitárius lel­kész volt. Erdélyben végezte iskoláit, majd házitanító lett a gr. Bethlen-családnál. 1834- ben a kolozsvári Vasárnapi Újságot alapí­totta meg. 1837-ben az unitárius gimnázium tanára lett. 1850-től 59-ig Pesten tanított, majd ismét Kolozsvárott. 1872-ben tanár lett a kolozsvári egyetemen. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia is ebben az időben válasz­totta tagjává. A tudományok majd minden ágában sikeresen dolgozott. Nyelvészeti és irodalmi elveiért kíméletlen polémiákat folytatott. Mint kritikus Jósika Miklóst, Eötvös Józsefet, sőt Vörösmartyt is tá­madta. Liszt Ferenc ellen irányult Magyar vagy cigányzenei c. vitairata (1886), ebben a magyar zene eredetisége mellett tört lánd­zsát. Foglalkozott teológiával, logikai és esztétikai kérdésekkel, botanikai és mate­matikai problémákkal s a világnyelvek mel­lett beszélt oroszul, törökül, héberül és szanszkritul. Fordított Gogolytól és Sollo­­gubtól. Szerkesztette a Critikai Lapokat (1855) és az Összehasonlító Irodalomtörté­neti Lapokat. Fontosabb munkái: Az Aka­démia igazsága (1862); A módszerről 1867— 69); A magyar bővített mondat (1870); A néo- és palaeológia ügyében (1875); A jövő vallása (1886); Jézus Istensége (1887); Szó­rend és accentus (1888). Érdekes, gazdag egyéniség volt; életrajzát Fitz József írta meg (1912). Brasserie [braszrí], francia szó, a. m. sör­főzde, söröző. Branzino, Uj Idők Lexikona, V. 1073­68

Next