Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)
C - Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai jellegű üzem foglalkozott cukorka- és C.gyártással. 1935-ben 38 cukorka- és C.-gyártó ipartelep működött. Ezek évi átlagban 3244 munkást foglalkoztattak, amiből 8 rész férfi, 3/1 rész női munkaerő volt. Az előállított áruk értéke 22 millió P-t tett ki, az összes gyáripari termelés 1%-át. 1936- ban külföldre 1130 a O.-t 184.000 P értékben szállítottak ki, ebből Nagybritanniára 435 q jutott, Olaszországra 201 q, Franciaországra 165 q, É. Egy. Áll.-ra 123 q, Hollandiára 101 q. A cukorkakivitel 17.000 P-t tett ki és Nagybritannia, Olaszország és az É. Egy. All. között oszlott meg. 1903- ban az Országos Iparegyesület cukorkagyártási osztályából alakult a Magyar Csokoládé- és Cukorkagyárak Szövetsége, mint az Országos Iparegyesület szakosztálya. Tagja az 1930. évi antwerpeni kongresszuson létesített Office International des Fabricants de Chocolat et de Cacao-nak. A földmívelésügyi minisztérium 51.000/1934. és a kereskedelemügyi minisztérium 13.000/1934. sz. rendeletei szabályozzák a C. és a C.jellegű készítmények gyártását és forgalmát s egyúttal rendelkeznek a hamisítás meggátlására is. A C.-t a cukrászat, a kávés- és a tésztakonyha egyaránt és szívesen használja. Mint hideg v. meleg italt, kávé v. tea helyett, tejszínhabbal élvezik, sűrűbbre elkészítve — mint mártás, gyakran rummal v. pálinkával ízesítve — parfaitk, krémek, tejszínes rizs, rántott fánkfélék, felfújtak kísérője. A tésztakonyha töltelékül is használja rétes, palacsinta, rakott palacsinta töltésére, de mint felfújtak (soufflée) és kocok alapanyagát is. A diétás konyha tejbefőtt dara, rizs, szága kísérőjeként adja reszelt állapotban. A cukrászatban alkalmazása csaknem minden készítménynél lehetséges. Különösen apró sütemények és torták bevonására, de ezek alapanyagául is használják. Mint fagylalt, parfait és krém is kiváló. Jóízű likőrt is készítenek belőle. Csokonai Vitéz Mihály, költő, "Debrecen, 1773. nov. 17., iu. o. 1805. jan. 28. Ref. vallású iparos-családból származott, a debreceni kollégiumban a lelkipásztori pályára készült, de fiatalos kihágásai összeütközésbe hozták a főiskola törvényeivel. Ezután egy évig Sárospatakon jogot tanult, majd 1796-ban Pozsonyban az országgyűlésre egybegyült főurak közt keresett pártfogókat és Diétái Magyar Múzsa c. füzetkékben adta közzé írásait. Mint vándorköltő bejárta az ország egy részét. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, egy jómódú kereskedő leányával; hozzá írta a Lilla-dalokat. Egy ideig a csurgói latin iskola tanára volt. A dunántúli tájakról betegen tért haza Debrecenbe, özvegy édesanyjához. Itt gondokkal, betegséggel küzdött haláláig. Mikor meghalt, nevét már az egész országban ismerték. Közvetlen hangja, nemesi hevülete, érzelmes tépelődései varázsos hangulatba ringatták olvasóit. Líráját különféle irodalmi áramlatok termékenyítették meg, német, francia, angol, olasz, latin és görög olvasmányai erősen hatottak költői fejlődésére, de azért verseiből már korán tükröződött eredeti magyar szelleme. Szerelmi vallomásai, bordalai, bölcselő énekei, leíró költeményei a nagy tehetség remek alkotásai (A reményhez, A rózsabimbóhoz, Új esztendei gondolatok, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Miért ne innánk, A magánossághoz, A tihanyi echóhoz, Tüdőgyulladásomról, A lélek halhatatlansága, stb.). Anakreoni dalai új műfajt hoztak irodalmunkba. Még az alkalipi költészetet is fel tudta emelni köznapiasságából a komoly líra birodalmába, ő írta az első magyar komikus eposzt, a Dorottyát. Hőse, az elkeseredett öreg leány, az egyik farsangi mulatságon harcba szólítja a dunántúli hajadonokat a házasságtól idegenkedő férfiak ellen s a hajnalig tartó küzdelemnek csak a szerelem istenasszonya vet véget azzal, hogy az öregebb nemzedéket megfiatalítja és Dorottyát összeházasítja a legszebb fiatalemberrel. Az eposzban megvan mind az egyéni nevetségességből, mind a társadalommal való meghasonlásból eredő komikum. Megfigyeléseit C. pompás realizmussal adja elő, mesemondása mulatságos, leírásai szemléletesek, verssorai könnyedén ömlők. Verses munkáin kívül néhány színművet is írt (Tempefői, Gerson du Malheureux, Az özvegy Karnyóné, Cultura), de a drámaíráshoz nem volt meg a kellő színpadi gyakorlata. Debrecenben 1871-ben szobrot emeltek neki (Izsó Miklós műve), ugyancsak ott van a ref. kollégiumban Ferenczy István által faragott márvány-mellszobra. A Dérimúzeum sok érdekes C.-relikviát őriz. C. költeményeiből életében aránylag kevés jelent meg (Lilla, 1805; Ódák, 1805); nem volt pénze a kinyomtatásra. 1813-ban Márton József négy csinos kis kötetben kiadta munkáit. 1844-ben Schedel (Toldy) Ferenc rendezte sajtó alá műveit. A legjobb új 6.kiadás Harsányi Istvántól és Gulyás Józseftől származik: C. összes művei (5 kötet, 1922). Életrajzát Haraszti Gy. (1880), majd Ferenczi Z. írta meg (1907). Csathó Kálmán regényt írt róla. (L. a 138. sz. képtáblát.) Kortársaihoz, Verseghyhez és P. Horváth Ádámhoz hasonlóan. C. elméletben és gyakorlatban sokat foglalkozott a zene és a költészet összefüggéseivel. Maga is zongorázott, mint az a Cultura c. színdarab kéziratának szerzői utasításaiból kitűnik. Szerzett dalokat népi diákos szellemben (Cultura és Karnyóné betétei). Számos szöveget írt kész zenére, ezek közül leghíresebb a Reményhez c. költemény, Kossovits Józsefnek „Lavotta szerelme" címen ismert lassú magyarjára. Idegenből is fordított zeneszövegeket, többek közt Mozart Varázsfuvolájának Schikaneder-féle szövegét. Zenei-költői elveit a Lilta-kötetben írt előszavában és Az anakreoni dalokról c. tanulmányában fejtette ki.