Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)

K - Kossuth (Udvardi és Kossuthi) család - Kossuth Ferenc - Kossuth Lajos

3965 — Kossuth — K alatt fel nem vett címszők­e alatt található ki — rotta első szerelme téves címen ismert las­sú­ magyar (1794), melynek dallamára Cso­konai A reményhez c. versét írta. Kossuth (Udvardi és Kossuthi), Túróc vm.-i ősnemes család. Hiteles őse: Math, akinek fia Kossuth, a család névadója, IV. Béla királytól a Túróc folyó jobbpartján földbirtokot kapott adományba, melyről a király 1263-ban új adománylevelet állított ki. Pál a velenceiek ellen vitézül harcolt, ezért 1374-ben kir. adománylevelet nyert. Miklós a XV. sz. elején túróci alkapitány. Miklós Mátyás királytól 1479-ben címeres­levelet kapott, melyben a főcímeralak a család nevére utaló kos. Tamás 1489-ben ismét új kir. adománylevélben részesült. Miklós (*1595, f 1661), 1649—1650-ben az Ér­sekújvárra küldött Túróc vm.-i huszárok hadnagya, a perbetei ütközetben sebesül­ten török fogságba esett, onnan 1800 tal­lér váltságdíj fejében szabadult, később tú­ró és alkapitány. Sándor, huszárkapitány, a spanyol örökösödési háború alkalmával 1705 őszén Strassburg környékén francia golyótól fejlövést kapott. László (*1763, 1­839), ügyvéd; gyermekei: Lajos, Magyar­­ország kormányzója; Karolina, Breznay Istvánná; Emilia, Zulawski Zsigmondné; Lujza, Ruttkay Józsefné és Zsuzsánna, Meszleny Rudolfné. Lajosnak Meszleny Te­réziával kötött házasságából három gyer­meke született: Ferenc, Vilma (*1843, fl862) és Lajos Tivadar. K. Lajos utódai közül ma már senki sem él; oldalági rokonai tart­ják életben a család nevét. Kossuth Ferenc, mérnök és politikus, K. Lajos fia, *1841, fl914. A szabadságharc bu­kása után követte atyját az emigrációba. A párizsi politechnikumon mérnöki tanulmá­nyokat folytatott s Angliában és Olaszor­szágban mint jeles vasúti mérnök, majd nagyobb vasútépítkezések vezetője tűnt ki. 1873-ban a cesenai bányatársaság vezérigaz­gatója, 1877-ben mint az Impresa Indu­striali Italia vezérigazgatója nagy vas- és acélhidak építését irányította. Különösen jelentős mérnöki műve: az egyiptomi acél­hidak építése a Níluson. Atyja halála után visszatért Magyarországba. Bekapcsolódott a magyar politikai életbe s egyik vezére lett a 48-as és függetlenségi pártnak. Wekerle Sándor koalíciós kormányában kereskedelmi miniszter volt (1906—1910). Mikor 1910-ben az országgyűlési választások nemzeti munka­párti többséget eredményeztek, ismét ellen­zékbe ment s mint a függetlenségi párt el­nöke vett részt a politikai életben. Kossuth Lajos, Magyarország kormány­zója, az új Magyarország egyik megte­remtője.­­Monok 1802. szept. 19., t Torino 1894. márc. 20. Iskoláit Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Sárospatakon végezte. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett és néhány esz­tendeig tartó itteni gyakorlat után Sátor­aljaújhelyen ügyvédtársa lett atyjának, K. Lászlónak. 1841-ben vette feleségül Meszleny Teréziát, ki, 1865-ben bekövetkezett haláláig küzdelmeiben hűséges társa volt. 1827-ben Zemplén megye táblabírája lett. Az országos kolera idején részbizottsági elnök volt. A országgyűlésen először mint br. Vécsey Miklós „absentium ablegatus*‘-a jelent meg 1832-ben. Az alsó tábla ebben az időben már szabadelvű többségű s a 32-iki viharos üléseken egymásután kerül­tek szóba a nagy reformkérdések: a ma­gyar nyelv ügye, az örök váltság és gon­dolatszabadság. K. mint a „távollevő kö­vete", sem a tanácskozásokon, sem a sza­vazásban nem vehetett részt. Az alsóház szabadelvű többsége, amely a­­sajtósza­badságot követelte, őt bízta meg a kéz­iratos Országgyűlési Tudósítások szerkesz­tésével, ez nevét egyszerre országosan is­mertté tette. A kéziratos lapot a szabad­elvű ifjúság sokszorosította, s az egyes számokat főleg a vm.-ek vezetőinek küld­ték meg, bár a kormány ez elé különböző akadályokat gördített S minthogy K. az Országgyűlés bezárása után, a kormány tilalma ellenére, vállalkozását, mint Tör­vényhatósági Tudósításokat folytatta, 1837. máj. 4.-én zugligeti lakásán letartóztat­ták­. A kormány perbe fogatta és a bíró­ság négyesztendei börtönre ítélte. Bünte­téséből három esztendőt töltött ki (Budán, ma Werbőczy­ utca 9. sz. ház emléktáblával). Fogságát tanulással töltötte el (ekkor tanult meg angolul is). Kiszabadulása után Landerer pesti nyomdász felszólítására el­vállalta a Pesti Hírlap szerkesztését. A lap sikere szinte páratlan volt. K. hangja nem volt lazító — a cenzúra miatt nem is lehe­tett —, mégis felkeltette Széchenyi rosszu­­lását, aki a Kelet Népe c. röpiratában ki­fejtette, hogy K. összes reformtörekvéseit helyesli, de elítéli „taktikáját és modo­rát", mert azok forradalomra vezetnek. A könyv nyomán támadt nagy perben a kor­társak, köztük Eötvös, Wesselényi és Vörösmarty K. mellé álltak. A Pesti Hírlaptól a kormánykörök ál­landó intrikái és zaklatásai következtében 1844 június végén megvált. Ezután egy nagy társadalmi mozgalom élére állt, mely­nek az volt a célja, hogy az ország piacát belföldi iparcikkek fogyasztásával a hazai ipar számára biztosítsák. 1844. októberében megalapította a Védegyletek 1847. őszén Pest vm. K.-ot jelölte követé­nek. A központi hatalom a kormányterror minden eszközét megmozgatta ellene, de az október 18-án lezajlott pesti választá­son fölényes többséggel győzött. Az 1847. országgyűlés, a rendi Magyarország utolsó országgyűlése, a királyi előterjesztés fe­letti vitával kezdődött, 1848. márc. 3.-án mondotta el Kossuth egyik leghatásosabb beszédét, melyben a királyhoz intézett nyi­latkozatot indokolta. Kifejtette, hogy Ma­gyarország és a császári birodalom kö­zött a szövetség csak a közös alkotmányos­ság alapján képzelhető el, mert a bürok-

Next