Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936)
Cs - Csipkerek - Csipkerózsa - Csipőcsont (os ilii) - Csipőizület (articulatio coxae) - Csippevé indián
801 begiit látszik. Ez a hálóalap továbbfinomodva a túli Cs.-hez vezet A Cs. legnagyobb fellendítője a XVIII. sz.-i ruhadivat. Míg a XVII. sz.-ban varrott és vert Cs. inkább egyházi darabokon , albákon és pompás antependiumokon éli ki magát, addig XV. Lajos korától kezdve a Cs. elborítja az egész ruhát (Mária Terézia és Pompadour Cs.ruhája). Németalföld a XVI. és XVII. sz.-ban a vert Cs. hazája. Eleinte teljesen olasz ízlésben dolgozik, a XVIII. sz. folyamán azonban francia befolyás alá kerül. Világi darabokon kívül a híres voiles de bénédiction elnevezésű monumentális egyházi darabokat alkotja. Brüsszelen kívül Brabant, Malines és Valenciennes voltak a Cs.-készítés fő helyei. Németország sohasem volt jó talaj a Cs. számára. Rövid ideig és jelentéktelen szerepet játszik e téren. A XIX. sz.-ban már férfiruhán Cs.-t nem alkalmaznak, a női viseletben még tartja magát, de sajnos, a technika fejlődése, mely a gép Cs.-t feltalálta, megöli lassan a művészi Cs.-ipart és bár a régi központok őrzik tradícióikat, azért sem a szükséglet, sem a luxus nem olyan nagy többé, hogy a Cs.-ipar a kor lelkével egybeforrott, fejlődő, művészi iparágat képviseljen. A gyáripari Cs.-készítés fontosabb területei: Franciaország, Belgium, Anglia és Írország, Svájc (St. Gallen), Ausztria (Voralberg), Németország (Érchegység, Berlin, Felső-Pfalz), Olaszország (Lombardia), Jugoszlávia, Lengyelország, Spanyolország, Portugália és az É. Egy. All. (New-York és New-Jersey államok.) Paymt A Cs.-verés Magy.-on már a korai középkorban általánosan elterjedt. A magy. Cs. ornamentikában és technikális Lexikon II ban sokkal közelebb áll az egyes korszakok Ny.-i ízléséhez és divatjához, mint a magy. hímzés. A népi Cs. vidékek szerint különféle technikákat alkalmaz. Rece-Cs.-munkákat főként a Dunántúl Ny.-i és DNy.-i vidékein készítenek ízléses kivitelben. A lyukacsos csipkeszerű hímzést különösen a pestmegyei boldogiak és a rábaközi falvak népe alkalmazza nagy művészettel. A varrott, tű Cs.-t ugyancsak a rábaköziek kedvelik. A filet munkák nálunk valószínűleg olasz hatás alatt terjedtek el. Jfe A vert Cs. elterjesztői valószínűleg a Magy.-i németek. A XVII—XVIII. századbeli nemesi udvarházak kedvelt technikája. Igen szép horgolt Cs.-ket készítenek a mezőkövesdiek, újabban pedig különösen a halasiak. Csipkerek, kir., Vas vm., vasvári j. (1930) 1202 lak. Vasúti állomás Oszkó. Csipkerózsa, mesealak. A haragos tündér a népmesében Cs.-ra halálos átkot mond, a jó tündér százéves álomra enyhíti az átkot. A csipkebokorral körülnőtt kastélyban várja Cs. a királyfi ébresztő csókját. A magyar népmese nem ismeri. Az irodalomban először Basile olasz, majd Perrault francia XVII. sz.-i és Grimm német XIX. sz.-i meseíróknál, ill. gyűjtőknél szerepel, de sokkal régibb eredetű, mert forrása volt az alvó Brünhilderől szóló germán hősmondának, amelyet Wagner Walkür-jéből is ismerünk. Monti J■ Csípő csont (os ilii), az alsó végtagövet alkotó csontok egyike, mely a 18—22. életév körül a szemérem- és ülőcsonttal medencecsonttá forr össze. Széles, lapos felső része (csipőlapát) férfinél meredekebb és keskenyebb, mint nőnél. (L. még: Csontok). Csipőizület (articulatio coxae), a combcsont feje és a medencecsont (acetabulum) mély ízületi árka közötti korlátozott szabadízület, mely a comb hajlításit, feszítését, közelítését, távolítását és forgatását engedi. Aránylag gyakran székhelye kóros folyamatoknak, pl. veleszületett Cs.-i ficamnak és ízületi gümőkórnak. (L. még: Csontok). Csippevé indián, 1. Amerikai népei és emberfajtái. 51 Brüsszeli csipkék Csippevő indián