Uj Lexikon 3. FER-IRA (Budapest, 1936)

H - Habánok - Habares - Habberton, John - Habeas corpus - Haber, Fritz - Habib Ullah, Afganisztán emírje - Habitus - Habkő - Háború

bíróság ítéletét, illetve a Tanács jelen­tését elfogadta. A H. színhelyére, eszközeire, a támadás tárgyára nézve megkülönböztethető szá­razföldi, tengeri és légi H. A N­. alanyi és tárgyi joga A Nemzetek Szövetségének fennállása óta az államok a H. indítása tekintetében teljes függetlenséggel ugyan nem járhat­nak el, de a H. alanyi jogának — tehát a H. indítása és folytatása jogának — ma is megvan a maga jelentősége, amennyiben ez csak szuverén államokat illet meg. Tehát pl. szövetséges államok tagjai között felmerült ellenségeskedés : polgár­it. jellegű. A H. tárgyi joga az ellenségek között felmerülő összes viszonyok, tény­kedések szabályozása. A H. a régebbi időkben szabályozást alig nyert, lefolyásában rendszerint ke­gyetlen és önkényes volt. A keresztény­ség igyekezett borzalmain enyhíteni. Az állami hatalom megerősödésével — mikor a magánharcok megszűntek — a XV. és XVI. sz.-ban, majd az állandó hadseregek keletkezésével a H. tárgyi joga is kifejlődött. E fejlődés eleinte általános elveknek a békeegyezményekbe való beiktatása útján történt, majd egyes kérdéseket konferenciákon vitattak meg, végül a XIX. sz. végén a H. tárgyi jogát általános békekonferenciákon tárgyalták meg (1856. párisi tengerjogi nyilatkozat, 1864. genfi konvenció a sebesültek hely­zetéről, 1868. pétervári konvenció a robbanó lövedékek legkisebb súlyára nézve). Az 1874. brüsszeli konferencia nemzetközi megállapodást létesített a szárazföldi H. törvényei és szokásai tekin­tetében. Ez alapon dolgozta ki az Institut du droit international, a szárazföldi H. kézikönyvét (Manuel des droits de la guerre sur terre), melyet az összes kor­mányok figyelmébe ajánltak. Az 1899. I. hágai konferencia sokkal messzebb ment és részletes szabályzatot alkotott (Lois et coutumes de la guerre sur terre), melyet 26 állam fogadott el. A meg­egyezést három nyilatkozat egészítette ki, mely a légi bombázás, fojtó és mérges gázok, dum-dum lövedékek alkalmazásá­nak tilalmára vonatkozott. Az 1907. II. hágai konferencia az első konferencia határozatait kiegészítette és megtartá­sukat azzal is szankcionálta, hogy az álla­mokat az alájuk tartozó személyek által e szabályok megsértéséért is felelőssé tette. E megegyezéseket kiegészítik az 1922. washingtoni és az 1925. genfi kon­ferenciának határozványai. A washing­toni konferencia kimondotta a mérges, hódító és hasonló hatású gázoknak tilal­mát, intézkedett tengeralattjáró hajók­nak kereskedelmi hajókkal szembeni magatartásáról. Az 1925. genfi konferen­cia a kémiai és bacillus­ H.-ra nézve hozott határozatokat. A hadijog megsértésének következ­ményei ugyanazok, mint bármely más jogsértés következményei. Jogos védelem és végszükség a hadijog megsértője bün­tetlenségét biztosíthatják és ugyanezen eset áll fenn oly ténykedésekre, melyek mint represszáriák alkalmaztatnak. Hadüzenet A békés állapotról a hadiállapotra való áttérés időpontjának megállapítását min­den időben fontosnak tartották. Ez az ókorban vallásos jellegű alakban történt és különösen igazságos H.-ban kívánták meg annak megüzenését. A görögöknél hír­nök, a rómaiaknál a fratres fetiales voltak e működéssel megbízva. A H.-nak hadilevél útján való megüzenése a XVI. sz.-ig szokás volt, ezután a hadüzenetet általá­ban mellőzték. Az 1907. hágai egyezmény kimondta, hogy az ellenségeskedések csak akkor kezdődhetnek meg, ha egy elő­zetes kétséget kizáró értesítés — mely lehet akár megokolt hadüzenet, akár ultimátumban foglalt feltételes hadüze­net — már megtörtént. A hadüzenet hatása a hadviselő felek között nem szünteti meg a jogviszonyo­kat, csak a békés jogviszony helyébe a hadijogviszonyok lépnek. A H.-ban szereplő személyek a­ Kombattánsok. A hágai II. értekezlet meghatározza, hogy a hadviselő felek ereje harcoló és nem harcoló egyénekből állhat. Ebből kifolyólag a H.-ra vonat­kozó jogok és kötelességek nemcsak a hadseregre, hanem a néphadseregre (milí­ciára) és önkéntes csapatokra is vonat­koznak, ha az utóbbiak a szervezettség jellegét viselik és a H. törvényeihez alkal­mazkodnak. De jogilag hadviselő félnek tekintik, ha a megtámadott terület lakos­sága saját védelmében önként ragad fegy­vert. Bűntevők azonban, ha mint francti­­zeur-ök, komitácsik lesből harcolnak. A H.­­ban szerepelnek még : hadifutárok, béke­követek. b) Hadifoglyok, azok a hadviselő szemé­lyek, akik az ellenség hatalmába kerültek. Az ókorban legyilkolták v. rabszolgává tették őket. Először az 1785. porosz-amer. szerződés szegezett le emberiesebb elveket

Next