Elekfi László: Tagmondatok szubjektív igazságértéke kételemű tételkapcsolatokban. Kísérleti mondatjelentéstani tanulmány 1976.-1984.-1990. - Linguistica, Series A. Studia et Dissertationes 20. (1997)
1. A mondat jelentése
1. A mondat jelentése Ha nem állítjuk is Fregével és Carnappal, hogy a kijelentő mondat jelentése azonos az igazságértékével (hiszen ha így volna, akkor minden igaz mondatnak azonos volna a jelentése), annyit megállapíthatunk, hogy a kijelentő mondat kommunikatív jelentésének — ha a mondatot megnyilatkozásnak fogjuk fel — lényeges eleme az, hogy igaz-e vagy téves. Ezt azonban eleve csak teljes kijelentésekről mondhatjuk ki — amelyek ugyanis önmagukban megnyilatkozások, nyilatkozatok („megvalósult mondatok”, vö. Telegdi 1977. 18, 24) —, és ezek közül is csak a valóságábrázoló mondatokra, mégpedig akár a reális, akár valamely képzeletben lehetséges világba tartozik ez a „valóság”. Tagmondatok igazságértékére nézve bonyolultabb a helyzet; ennek vizsgálata lesz e dolgozat fő tárgya. Megvilágításra szorul az is, hogy mi a különbség objektív (logikai) és szubjektív (nyelvi, közléselméleti) igazságérték közt. Az objektív igazságérték vizsgálata (hogy ti. kijelentések igazsága milyen más kijelentésektől hogyan függ) a logika körébe tartozik, nyelven felüli, ezért egyik nyelvről a másikra fordítható. A szubjektív igazságérték a nyelvi kommunikációval és a mondatok nyelvi megformáltságával függ össze, feltételeinek vizsgálata jórészt nyelvhez kötött (bár vannak jócskán olyan feltételei, melyek sok nyelvre érvényesek). A nyelvi igazságérték vizsgálata abból indul ki, hogy a beszélő eleve igaz állításnak tartja-e, amit mond, és másodsorban arra is kitér, hogy a hallgató hogyan reagál erre: ugyanúgy azt tartja-e igaznak, amit a beszélő annak állít, vagy bizonyos részleteket félreérthet-e. Hetzron is (1971. 38) szól arról, hogy az igazságérték fogalma a nyelvben nem ugyanaz, mint a logikában. Még teljes kijelentések is beágyazódhatnak olyan szövegbe, hogy önmagukban külön igazaknak látszanak, pedig a szövegből kiderül, hogy nem azok, mert igazságértékük módosul. Sokféle szövegnek meg lehet hamisítani a mondanivalóját azzal, ha kiragadunk belőle egy-egy mondatot. Ennek a régesrégi szöveghamisítási eljárásnak (és hamisított igazságértékű mondatokkal való érvelésnek) korszerű változata a hangos szöveg (pl. magnetofonszalag) megcsonkítása. Lehet úgy rövidíteni (akár igen nagy mértékben is) egy szöveget, hogy a mondanivaló lényege megmarad, és úgy is, hogy megváltozik. Erre célzott egyszer egy tekintélyes nyelvészprofesszor (a riporter írása szerint), amikor mikrofonfelvétel után így búcsúzott: „Aztán nehogy úgy vágja meg, hogy az ellenkezője derüljön ki belőle” (Nagy Piroska: Az olló és a tapintat. Rádió- és Televízióújság 1982. szept. 13. 3). A függő kijelentések önállóként való értelmezése még inkább vezethet hamis állítások terjesztésére. E könyv egyáltalán nem foglalkozik az igaz kijelentések elfogadásának módozataival, mégis ide kívánkozik még egy írás idézése a napi sajtóból. Zelei Miklós (Pletyka, Magyar Hírlap 1982. okt. 21. 3) szerint szeretünk okosak lenni, mindig valami újat hallani és mondani. "