Lobogó, 1964. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-01 / 1. szám
ÖT ESZTENDEJE a Sierre Maestra erdeje „meglátogatta” Havannát. Ezen a napon vonult be Castro forradalmár-serege a Batista rabsága alól felszabadított városba , s a diktátor repülőgépe a bevonulás órájában már valahol az óceán felett száguldott. Keletnek, Spanyolország felé. A forradalmi hadsereg, amely néhány esztendővel korábban pontosan tizenkét emberből állott, — akik a ,,Gramma” nevű szétlőtt halászhajó fedélzetéről a Batistahatárőrség kereszttüzében úsztak a tengerpart felé —, ekkorra már az egész népet magával sodorta. Az egész népet, amely ama bizonyos öt évvel ezelőtti napon ujjongva öntötte el Havanna utcáit. A bevonulás pillanatában már világos volt az egész világ szemében, hogy Kuba történelmében új fejezet kezdődött. Azt azonban akkor még nem lehetett felmérni, hogy a „barbárok”, a szakállasok megjelenése a kubai főváros utcáin új fejezetet nyit a latin-amerikai világrész és az Amerikai Egyesült Államok társadalmi és katonai történetében is! A bevonulás után gyors ütemben bontakozott ki a kubai forradalom, amelyet egyik vezetője méltán nevezett „a sárkány szájában végrehajtott forradalomnak". A sárkány szájában — hiszen Latin-Amerika első szocialista forradalmának színterét alig 150 kilométer választotta el a floridai Key West amerikai haditámaszponttól. A sárkány szájának másik „állkapcsa” pedig, az 1903 óta amerikai kézen levő Guantanamo hadibárz is — ott terpeszkedik magának a forradalmi szigetnek területén, annak is stratégiai szempontból legfontosabb keleti sarkában ... Ilyen stratégai feltételek mellett nőtt a kubai nemzeti felszabadító mozgalom szocialista forradalommá. S a győzelem mai, ötödik évfordulóját már a szocializmus útján járó Kuba népe ünnepli Havanna utcáin. Hruscsov a kubai forradalmat egy ízben egyenesen Prométheusz hőstettéhez hasonlította. A görög mondahős az Olymposzról hozta le a tüzet az emberek számára . Kuba Latiin-Amerikában, a forradalom tűzcsóváját gyújtotta meg, amely azóta bevilágítja az egész világrészt. ENNEK A FORRADA LOMNAK megvan a maga katonapolitikai vetülete, amely mélységesen megváltoztatta az egész amerikai földrész stratégiai helyzetét. Amerika két nagy kontinentális tömbjét, Észak- és Dél-Amerikát a keskeny közép-amerikai földcsík választja el egymástól, amelynek hajlata körülöleli a Karibtenger medencéjét. A Közép- Amerika és a Karib-térség feletti abszolút katonai uralom az egyik katonapolitikai feltétele annak, hogy az Egyesült Államok szilárdnak és tartósnak mondhassa dél-amerikai politikai uralmát. Ez a magyarázata annak, hogy az Egyesült Államok, amely Dél-Amerikában sohasem nyúlt a nyílt katonai intervenció eszközéhez , Közép-Amerikában mindig gátlás nélkül használta ezt az eszközt. Az Egyesült Államok és a közép-amerikai országok viszonyának története — voltaképpen sorozatos amerikai katonai intervenciók láncolata. A kubai forradalom legáltalánosabb katonapolitikai következménye ily módon az volt, hogy egy rendkívül érzékeny ponton megingott Washington abszolút katonai uralma Közép-Amerikában: a Karib-tenger nem az Egyesült Államok „beltengere” többé. A PENTANGONBAN természetesen világosan látják ezt , s ez az oka annak, hogy jóformán a kubai forradalom kiteljesedése óta a sziget állandóan az amerikai katonai invázió árnyékában élt. Ez a fenyegetés előbb a „Disznók öblében” zátonyra futott kalóztámadásban öltött testet. Később pedig — éppen a győzelem negyedik évfordulójának küszöbén — az emlékezetes, nagy karib-tengeri válságban csúcsosodott ki. E sorozatos próbálkozások rugója a Pentagon részéről az volt, hogy éppen a kis távolság miatt katonailag végrehajthatnak tartották az agressziót Úgy gondolták, hogy viszonylag kis kockázattal óriási stratégiai előnyökhöz juthatnak. Az utóbbi másfél esztendő legfőbb katonapolitikai tanulsága ebből a szempontból éppen az volt, hogy a „közelség" napjainkban nem egyszerűen földrajzi, hanem hatalmi tényező! Az amerikai hadigépezet, mindenekelőtt a flotta erejének általános nyomása persze jobban érezhető a Karib-tenger vizein, mint — mondjuk — a Dél-Vietnam körüli vizeken. Ez azonban nem változtat azon, hogy ha mint agressziós kísérletről van szó, akkor a Pentagon számára Kuba még „messzebb van", mint Dél- Vietnam! A tavalyi kubai válság rendkívül élesen, szintó kínos világossággal tárta fel a Pentagon számára a valóságos erőviszonyokat: azt, hogy a rakétakorszakban a Szovjetunió védelme abszolút katonai garanciát jelent még egy olyan kicsiny sziget számára is, amely egyenesen „a sárkány torkában" fekszik. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a kubai forradalom győzelmével bekövetkezett katonapolitikai és stratégiai változások maradandó állandó tényezőt alkotnak, s azt is, hogy ahavannai utcákra özönlő százezrek forradalmi készültségben, de a politikai és katonai szilárdság nyugodt biztonságával ünnepelhetik a „barbárok” győzelmének ötödik évfordulóját. FIDEL CASTRO A KUBAI TELEVÍZIÓ MIKROFONJA ELŐTT LÉGVÉDELMI RAKÉTÁK FELVONULÁSA A FORRADALOM EMLÉKÜNNEPÉN A NAGY KUBAI SZABADSÁGHŐS, JOSÉ MARTI HAVANNAI EMLÉKMŰVE ELŐTT EZ GUANTANAMO-TÁMASZPONT EGYIK BEJÁRATA — AZ AMERIKAI OLDALRÓL NÉZVE. ELŐTÉRBEN AZ AMERIKAI TENGERÉSZGYALOGSÁG EGYIK KFISŐ ŐRJÁRATA FIGYELI A KAPUT