Lobogó, 1964. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-30 / 40. szám
CIVILNEK igazság szerint csak lassú, „szoktató" edzésekkel szabadna belépni harci repülősök és gépek közé. A földi ember, akit manapság már az utca autóforgalma és zaja is idegesít, úgy érzi, sutárt járkel ott a reptéren. Nyakát behúzva, minden pillanatban elugrásra készen, legszívesebben megfogná az öreg harci pilóta overálját, hogy legalább valami biztonságot érezzen maga körül. Gépek hosszú sora áll várakozva. Mögöttük felperzselt fűfoltok. Valamennyi „harcra készen”. Gépágyúk, gyorstüzelő fegyverek fenyegetnek a gépek rejtett hajlataiból. Katonák futkosnak, gépkocsik rohangásznak üzemanyagot szállítva. Parancsszavak harsogják túl az indulni készülő vadászgépek körüli zsivajt. Valamiféle nyugodtságot csak az kölcsönzött, hogy szemmel láthatóan mindenki tudja, mi a feladata. Órákra volt szükség, ameddig megszoktam a félelmetes vijjogást, a motor kavarta porfelhőket. Közben minduntalan felteszem magamban a kérdést, hogy mernek egyáltalán emberek beleülni ezekbe az életveszélyes ezüstös fergetegekbe. Hogy van bátorságuk ezernél több kilométeres sebességgel belefúródni a felhőbe? Milyen érzés lehet egy szempillantás alatt a jámbor földdel — a rádió kivételével — megszakítani minden kapcsolatot? Hogy merik rábízni életüket több száz idegesen rángatózó műszerre? Amikor végre fedél alatt érzem magam, a pár négyzetméternyi leszállást irányító üvegtoronyban, kérdezés nélkül is választ kapok az imént magamban feltett kérdésekre. Csak ülök a sarokban szótlanul, s figyelem az irányító tiszt rádióhangját. Nem látom őt, amint ahogy láthatatlanok azok is, akikhez az éteren keresztül szól, akiket kilométeres távolságból utasít. — A 407-es forduljon balra! — Értettem — jön vissza a hang több ezer méter magasságból. — A 602-es leszáll, 505-ös indít, gurul. A második század kötelékrepülésre felkészül. RÖVID, PATTOGÓ SZAVAK, amelyek nyomán mint olajozott gépezet, működésbe lépnek pilóták, szerelők, mechanikusok, rádiósok, gépek... és idegrendszerek. Még mindig ott ülök a sarokban és meg sem merek mukkanni. Figyelem a lent maradottak izgatott tekintetét. Hallgatom rövid szurkolásszerű megjegyzéseiket, amelyeket társaik gyakorlatához fűznek. A gépek feltűnnek a reptér * Rendben van-e a rádió? K. György főtörzsőrmester gondosan ellenőrzi a gép lelkét Utolsó pillanatok a földön. Gyorsan időt, térképet egyeztetni, aztán felbúghatnak a motorok Azért jó a földön is. Nyugodtabb a beszélgetés, sőt kézzel is lehet magyarázni Indulás előtt... Mindennek precízen kell működnie!