Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
jajnalban, amikor még kemény is fagyot lehelnek a nógrádi hegyek, s a szürke felhőkből hópelyhek csapódnak a gépkocsi szélvédőjére, különös látványban van része az embernek. Szélfúttán lobogó, vöröses lángnyelvek csapnak fel az útmenti portákon, mint a messze látszó, hortobágyi pásztortüzek, és kucsmás, bekecses emberek hordják vasvillán a szalmát a tűzhöz. A disznóölések ideje ez, amolyan házi zárszámadás, amikor a gondos gazda szakértő szemmel felméri, mi lesz jövőre: menynyi szalonna, zsír, kolbász jut a családnak. Különben is a számadások, mérlegelések, jövő évi tervek megvitatásának időszakát éljük. Üzemekben, termelőszövetkezetekben értékelik a végzett munkát, s természetesen, számot vet végzett munkájával az MHSZ is. Nemrégiben Palócföld fővárosában, hogy a balassagyarmatiak se sértődjenek meg az újba, Salgótarjánba — látogattunk el, hogy magunk is tanúi lehessünk az évzárás ünnepélyes perceinek. Van valamilyen jólesően ünnepélyes hangulata ezeknek a beszámolóknak. Persze, csak akkor, ha eredményekről, elért sikerekről hallhatunk. Salgótarjánban így volt. „Itt termékeny talaj van, majdúgy, mint a hegyek között húzódó völgyekben.” Így fogalmazott Kádár Mihály, az MHSZ megyei titkára, amikor múlt évi munkájukra terelődött a szó. A szimbólum sok mindent takar, de főképp az érződik ki belőle: volt mit tenni, volt miért és kivel. „Sok új, értékes ember kapcsolódott a munkánkba, majdhogynem mindannyian fiatalok. Van közöttük hadmérnök, sokan főiskolát végeztek, csupa értelmes, munkaszerető ember. Nyugodtan merek rájuk alapozni, számítani. Nagyon sokan cserélődtek a klubvezetőségekben is. Mint mindenütt, nálunk is sor került a megye közigazgatási átszervezésére, új vezető községek jönnek létre a központosítás során, s nem biztos, hogy éppen azokban van klubunk. Százharminckilenc helyett a jövőben már csak ötvenöt ilyen helységgel kell számolnunk. Igaz, másfélszáz klubbal rendelkezünk, de ezek a problémák és főleg a tartalékoskluboknál tapasztalható kiöregedés, költözködések rendszeresen újabb feladatok elé állítanak bennünket.” A titkár a lényegről beszélt, hiszen minden munka eredményességének alapfeltétele pontosan ez: az alap, a klubmunka. Ha ez jó, minden rendben van. Ha nem ... Márpedig Nógrád hatalmasat lépett előre az utóbbi időben, s ez minden boncolgatásnál ékesebb példa az előbbiekre. Illetve: még egy fontos dolgot kihagytunk. A bázisokat. „Ezen a területen is sikerült eredményeket elérni, másfél év alatt nagy összeget kaptunk külső támogatásként újak létrehozására, s ez mindenképpen jónak számít. Egyébként még tizenhárom bázis létrehozása szerepel terveinkben.” Ennyit mondott a titkár: „Ne én beszéljek, hallgassuk meg a járási titkárok beszámolóját! ” Tizenöten ültünk a megyei vezetőség tanácstermében: járási titkárok, politikai munkások, a gépjárműiskola vezetője, a megyei titkár, helyetteseivel és dr. Csonka Tibor ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese. Sorban egymás után hangzottak el a beszámolók. A megyei titkár fokozott figyelemmel kísérte az elhangzottakat és gondosan jegyzetelt. Amire részletesen kíváncsi volt, rákérdezett. Telt az idő, és a részvevők előtt mind jobban kialakult a nógrádi MHSZ- munka képe. Öt járása van a megyének: a salgótarjáni, a pásztói, a rétsági, a szécsényi és a balassagyarmati. Százhatvanhét klubban folyik a munka, amint a titkári beszámolókból is kitűnt, több-kevesebb eredménnyel. Mert a fejlődés mellett, természetesen, vannak még gondok. Sokan említették az átszervezéssel járó nehézségeket, s az ebből adódó, helyenként személyi, vezetésmódszertani problémákat. Több helyen nem sikerült a klubok élére megfelelő titkárokat választani, s ez nehezíti a munkavégzést. A járási titkárok panaszkodtak a sajtó- és propagandamunka elégtelensége miatt, bár a megyében nagy fejlődésről számoltak be: „Régebben másfél év alatt nyolcvanhatszor írtak a lapok a megyéről, az idén sokkalta többször. Együttműködési szerződést kötöttünk a helyi lappal, a NÓGRÁD-dal.” Ez tehát megoldódott, de van még más. Czita József, a balassagyarmati járási titkár, de mások is, részletesen foglalkoztak a tartalékos utóképzés nehézségeivel. Köztudott: Nógrádot érzékenyen érintette a bányászat visszafejlesztése, sok embernek kellett máshová elmennie dolgozni. A mezőgazdaság helyett többségük inkább az ipart választotta, s munkahelyük általában távol esik községüktől. Nehéz a szervezésük, s igaz, hogy a kiképzési tervet teljesítették, de a foglalkozásokon való részvétellel baj volt. Nagy, de lassan megoldódó gond a klubok helyiséghiánya, ami nemcsak a képzést hátráltatja, de megoldatlanná teszi az anyagok, eszközök tárolását is. Kanyó Pál, a pásztói járási titkár igen kritikusan szólt a klubtanácsokról: „Hetven százalékuk csak névlegesen működik, nem aktívak, gyakran változnak a benne dolgozó személyek.” Az év végi számadáson nagyon kritikusan, mindenre kiterjedően vallottak magukról és klubjaik munkájáról a titkárok. Nem az eredményekkel büszkélkedtek: folyamatában, hibáival együtt értékelték éves tevékenységüket. Különösen jelentős volt az a megállapítás, ami a fiatalokról hangzott el: „Szabad idejük nagy részét már nemcsak a tánc, a szórakozás tölti ki, hanem a szövetségi munka, s ezzel is segítjük a párt ifjúságpolitikai irányelveinek megvalósítását.” Felületesek lennénk, ha így fogalmaznánk: jó úton haladnak, már nincs baj Nógrádban. A helyes meghatározást a megyei titkár mondta: „Még nem vagyunk jók. Csak jobbak, mint két évvel ezelőtt!” Este már nem lobognak a disznót perzselő lángok. Terített asztalnál ülnek az emberek, s elégedetten kanalazzák az aranykarikás húslevest, örülnek, jó munkát végeztek, s már tudják, melyek a következő tennivalók. Valahogy mi is ilyen hangulattal léptünk ki a beszámoló után, az MHSZ-székházból, a csikorgó télbe... Kádár Mihály megyei titkár Pillantás a jövőbe: ezeket kell még megoldani néhány év alatt... Írta: KARÁCSONY GYÖRGY Fotók: PERCZE LAJOS Klubélet: a salgótarjáni klubok kiállításának megnyitása