Állami főgimnázium, Losonc, 1886
désben sokszor a kis hiba meg sem látszik, de ha évrőlévre begyökeredzik, előbb-utóbb mindenesetre nagy nyomokat hagy maga után. Ha most még hozzáveszem azt, hogy van már az országban több hasonló erélú egyesület, mely alakulásakor a mienket választotta mintaképül és van elég iskola, hol segélyző egyesület alakítása nagyon helyén volna, véleményem szerint eléggé meg van okolva, váljon érdemes volt-e először egyáltalán ezen munkára vállalkoznom s másodszor, noha kiválóképen a magunk okulása volt szemem előtt, érdemes-e azt iskolánk évi értesítőjében közzé tennem. Hogy éppen nekem jutott e kedves feladat, ez onnan van, hogy az egyesület azon tagjai közt, kik annak működése óta részint mint tisztviselők, részint mint egyszerű választmányi tagok munkálkodnak, nekem volt leginkább mint pénztárosnak alkalmam megismerkedni az egyesület pénzügyeivel, melyekkel e helyen elsősorban foglalkozni szándékozom. Midőn a helybeli két református egyháztól kormányunk az al-gymnasiumot átvette s annak vezetésével később Kuncz Elek igazgatót bízta meg, ezen derék szakértelmű férfiú mindenre kiterjesztette figyelmét, ami csak egy jó iskolának czélját előmozdíthatja. Nem feledkezett meg tehát az intézetnek szegény, de szorgalmas és jó magaviseletű tanulóiról sem, akiknek szüleik legjobb akaratuk mellett sem képesek mindazon eszközöket rendelkezésükre bocsátani, melyek az iskoláztatásra okvetetlenül szükségesek. Ha valahol, hát városunkban bizonyára igen elkelő a szegény tanulókat segíteni, mert egyrészt a helybeli és vidéki lakosság igen szegény, másrészt alig van vidéki város, melyben az élelmi czikkek és a lakások drágábbak mint Losonczon. Ha tehát tisztán csak a helyi és közel vidéki művelődési érdekeket vesszük figyelembe, már akkor is okadatoltnak látszott az ifjúsági segélyző egyesület létesítése; mennyire okadatoltabbnak fog feltűnni akkor, ha figyelembe vesszük azon czélt, melynek a losonczi állumi főgymnasium is létét köszöni. Nemcsak előtörs ez bizonyos felvidéki áramlatok ellen, melyeknek hatalmas „megállj“-t kiált, hanem egyszersmind vitézül támadó csatasor, mely előtt minden magyar nemzetellenes törekvés szégyenkezve hátrál meg.