Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-04 / 32. szám
VI. ÉVFOLYAM Az előfizetési pénz a Megjelenik fn ADÓHIVATALBA in in ti od vasárnap. városháztér 1. sz. Ara fél évre 3, egész évre oszt. alá küldendő. Pest, ipsztes 1872. szám. GYŰJTŐKNEK öt előfizető után tiszteletpéldány jár. Egyes példány ára helyben 10 kr. Szerkesztői iroda : Városház tér 6. sz. ide küldendő mindenféle kézirat, mely »LUDAS M A T Y N A K« van szánva. A két politikai üstökös. — Életkép a lefolyt választási mozgalmakból. — Lakott egyszer két bolond ember egy kis faluban egyik volt az apa, másik meg az apjának a fija. Az apa abban különbözött a fijától, hogy az teljes életében mindig tizenhat markos pecsovics volt; míg a fija volt néha pecsovics is, volt néha baloldali is, úgy a mint a forgó szél, ilyen avagy amolyan emberek közé keverő. Meggyőződésből tehát nem volt semmi, mert meggyőződése nem volt. Történt egyszer, hogy beállott egy nagy marhavásár, a midőn is jól megfizették azt, a ki magát s vele együtt vólumát, a pecsovics jobbpártnak eladá. Gondolták a főkolomposok, hogy az apa különben is pecsovics volt mindig, most is ragaszkodik régi táborához. Ragaszkodik pedig nem pénzért, hanem meggyőződésből. A fija azonban sokkal szeleburdibb ember. Ennek a hitébe nem lehet feltétlenül bízni, mert ez ravasz egy kölyök, s hol a jobboldal, hol a balpárttal kokettroz. De mégis le kell kötelezni a jobbpárt számára, mert gonoszabb nyelve van mint egy debreceni kofának, s zavart idézhetne elő kajlaságával a párt sorai között. Tehát vagy 40 forintot kell neki dobni, hogy ne ugasson. Mindez aztán a maga szokott módja szerint szép csendesen meg is történt, Papecsovits apának a fija, nem is öltögette e vásár után az ő lucskos nyelvét a kormány és párthívei ellen. Megmaradt a maga szolid természetében, mint afféle jó szelíd mameluk polgár. Történt azonban, hogy ennek a fija embernek az ő egyéni hiúsága attól a 40 forintnyi kitüntetéstől szörnyen meghízott, s mindennap már korán reggel kiállt a ház eresz alá, csípőre tett kezekkel, eregetve azokat a bodor füstöket az ő gipsztajték pipájából, épen úgy, annyi gőg és hányavetiséggel, mintha már ő a nagy Kristófnál is nagyobb ember volna a világon. Mindenkinek feltűnt azonban ez a szörnyű hányavetiség és pedig annál is inkább, mert még ezelőtt néhány héttel az a fija ember nagyon is szerény, názaretbeli helyzetben volt, és sokszor megvakarta a földi gondok miatt az ő cinkefogó kupakját ott is, ahol az nem viszketett. Most meg már olyan magasan hordozó pipáját, hogy alig lehetett vele gyalog beszélni. Feltűnt ez a változás az ő édesapjának is. Egyszer aztán az apa oda is állít az ő kevélyen