Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-04-07 / 13. szám

Jó eledel a sárgaborsófőzelék! Bocsássunk meg a háborús bűnösöknek! Meg lehet állítani az inflációt! (Ludas Matyi közvélemény kutatása) A közvélemény kutató amerikai találmány, de már ha­zánkban is homos. A magyar közvéleménykutató intézet a minden­napi élet problémáiban jelentős szerepet visz. Hogy munkáját megkönnyítsük, mi is közvéleménykutatást rendez­tünk. Ennek eredményéről az alábbiakban számolunk be. Jó eledel-e a sárgaborsófőzelék? Erre vonat­kozólag megkérdeznünk 1000 jóllakott magyar állampolgárt. A feleletek százalékszerű megoszlása a követ­kező volt: 8% azt felelte, hogy a ságasborsófőzelék pocsék egy eledőli. 13% úgy vélekedett, hogy jó, de a tudomány dolga felderí­teni, hogy mire jó. 32% azt válaszolta, hogy a sárgaborsófőzelék ugyanolyan jó, mint a­­babfőzelék. 47% kijelentette, hogy jó főzelék, de csakis fegyencek szá­mára. összegezve tehát: 8% szerint a sárgaborsó pocsék eledel, 92% szerint jó eledel. Bocsássunk meg a háborús bűnösöknek? 12% azt­ felelte, hogy nem szabad megbocsájtani. 20% úgy vélekedett, hogy meg kell bocsájtani nekik, de csak kivégzésük után. 18% azt válaszolta, hogy meg kell bocsájtani nekik, ha össze-vissza hazudoznak, mert hisz az életüket mentik. 22% azt felelte, hogy meg kell bocsájtani nekik, ha már 1930-ban kiléptek a nyilaskeresztes pártból. 28% kijelentette, hogy meg kell bocsájtani nekik, ha tettü­ket 1862­ és 1906 között követték el, összegezve tehát 12% azt felelte, hogy nem szabad meg­­bocsájtani, 88% úgy vélekedett, hogy meg kell bocsájtani a háborús bűnösöknek. Meg lehet-e állítani az inflációt? Arra a kérdésre, hogy meg lehet-e állítani az inflációt, a következőképpen oszlottak meg a válaszok : 16% azt feledte, hogy nem lehet megállítani. 21% azt válaszolta, hogy meg lehet állítani, de csak úgy, ha visszatérünk az 1936-os árakhoz. 28% úgy vélekedett, hogy meg lehet állítani, de nem érde­mes, mert úgysem sikerül megállítani. 32% meg oda nyilatkozott, hogy meg lehet állítani, de nem szabad megállítani, mert nagyon, szórakoztató. 3% kijelentette, hogy meg lehet állítani, de legfeljebb egy félórára. összegezve tehát 16% azt feledte, hogy nem lehet megállí­tani az inflációt, 84% azt felelte, hogy meg lehet állítani. A 7 LEGÉDESEBB VICCE Pregovácz találkozik Kucserával: — Hallom, hogy családoddal együtt kivándorolsz Amerikába.­­ * — Igen, úgy volt. A néném New­ Yorkban él. De most írt, hogy ne menjünk. — Miért? — Mert mostanában, sokszor elmegy otthonról s nem szeretné, ha hiába mennénk... GYOMORÉGÉS? „SHIP“ SZÓDA SHIP SHIP HURRÁ!!! Gyártja: PANTOCHEMIA K. F. T. VI. EÖTVÖS­ UTCA S8 Az élet már nem nyomasztó, Az élet már olyan édes, Másfél éve szabad a nép, S a Szabad Nép már egyéves. Egyéves ?, Szabad Szó is, Véletlen s logikus mégis: Amióta van szabad szó,­­ Azóta van szabad nép is. Ingyenk­imfor A villamosban látható ez a plakát*. Manikik­öztessen Pedikík­öztessen Kovács Gyulánál MÍRIIROK-ŰIJI30 E HETI SZÁMUNKAT ÍRTÁK ÉS RAJZOLTÁK, Aranyos Gusztáv Kaján Tibon Bodó Béla Busaz Róbert Farkas Lujza Gábor Andor Gergely Miklós Gerő Sándor Heves Ferenc Slidverffky Ferenc Tabi László ifj. Hont Ferenc Török János Vasi Kertész Endre Pályi Jenő Pártos Jenő Sándor Károly Schwott Lajos Szegő Gizi Szűr-Szabó József fS P ffSfJ­­ttifM _ JV * Randevú helyett keresse fel BENJAMIN ISTVÁNT • V.. Nádor­ utca 20. Arany, óra, ékszer, vétel, eladás, javítás Legjobb házibarát Soha meg nem csalja, Pompásan működik, Egy kézmozdulatra. íra-ágY VII. Alpár­ u. 10. Mottó: irta : — Legyen egy iránymű ez a kis versem itt. Amelynek Célja, hogy egyet-mást felderit, Nem szabad hagyni a Népet, hogy hevüljön S­emennek-amannak szó nélkül bedüljön! Logikus formába öntsük a dolgokat. Amiről percenként suttognak oly sokat. Szögezzük le — miként teszi a Hatóság — Mi ma az álhír és mi ma a valóság? — Hallottad kérlek, hogy esik a dollár? Ma reggel zugban tizenkettő volt már! — Hallottad, akit Bé-listára raknak.­­ Többé ez életben állást nem kaphat! — Hallottad kérlek, a Kisgazdapártban Jobb­ szárnyon milyen nagy tisztogatás van? — Hallottad, hogy áld ma feketézik, Internálást kaphat ettől 10 évig? — Hallottad, elfogtak egynéhány nyilast, ^ Akik egy Közkórháziban kaptak vigaszt? Ez a kis verskáosz ne hozza zavarba. Fordítsa magának úgy, ahogy akarja. Azt szeretnék tudni szak­társak, mi­­lyen meggondolás alapján követett el öngyilkosságot Hain Péter, az egyik legaljasabb háborús bűnös, amikor úgyis tudta, hogy a Népbíróság halálra ítéli? Majd én megmagyarázom! Az egyetemen egy miniszter fia vizsgázik és természe­tesen nagyon keveset tud. — Kérem — mondotta a professzor —, azt nem tudom megakadályozni, hogy önből is miniszter lehessen, de leg­alább késleltetni fogom. És megbuktatta. — Barátom, látom, hogy elment az eszed, Tudod mit? Adj el, én harmincért veszek! — Kistisztviselőnél esetleg lehet, Magasrangúnál már nem áll az eset! — Barátom látom, hogy nem vagy sportember, Kimegy a jobbszárny? Majd bemegy a center! — Ebben az esetben egy utat látok, Internálni kell az egész országot! — Ezek ott csak egy jó ebédet kértek. Vagdalt húst kaptak és, körül, metéltet! Rettenetes volt. Azt álmodtam, hogy én öltem meg Lencsés Eme­­renciát. Én, aki még egy légynek sem tudok ár­tani! Így történt a dolog: Olvasom a lapokat, s a rendőrség felhívását mindegyikben, hogy, aki lát valahol egy magas, őszhajú, hajlotthátú úri­embert nagy könnyzacs­kókkal, az adja át rend­őrnek, mert ez az alak ölte meg Lencsés Eme­­renciát. Ezt olvasom éppen, s azon tűnődöm, hol láttam én már ezt a pasast? Ekkor — valami balsejtelemtől gyötörve — a tükörbe pillantok, s ereme­imben megdermedt a vér, a­ tükörből egy ősz, haj­lotthátú arc néz rám visz­­sza, nagy könnyzacskók­kal. Szent Ég! — gondo­lom — én öltem meg Lencsés Emerenciát. Most jól nézek ki. Töprengek rajta, hol és mikor történhetett a do­log? Nem tudok rájönni. Napokra visszamenőleg kinyomozom, merre jár­tam, kivel volt dolgom. Sehol semmi gyanús. Miért öltem meg Lencsés Emerenciát? — erre sem tudok válaszolni. Néhány keresztkérdést teszek fel sebtiben magamnak, hát­, ha belezavarodom. Semmi eredmény. Viszont a tü­körben ott a bizonyosság, semmi értelme a tagadás­nak. Mégsem török meg. Erőt veszek magamon és átgondolom a helyze­tet. Ha hurokra kerülök,­­végem van. Vigyáznom kell. El kell rejtőznöm addig, amíg feledésbe nem merül az ügy. Talán rá­jönnek, hogy itt az utóbbi években olyan rengeteg embert öltek meg hiva­talosan, félhivatalosan és magánúton, hogy nem ér­demes ennek az ügynek annyi időt szentelni. (Sze­gény Emerencia! Meg­úszta a háborút és pont velem kellett találkoz­nia!) Node, hol rejtőztem? Ha nem mozdulok ki a lakásomból, gyanússá vál­hatok. 2-3 nap múlva rámtörik az ajtót, ott ta­lálnak hajlott háttal és nagy könnyzacskókkal. — Kész. Végem van. Otthon tehát nem maradhatok. De hova mehetnék? Ha lemegyek az utcára, azonnal rám ismerhetnek. Más is olvas lapokat, nemcsak én. Külföldre szökni? Nincs útlevelem. És nincs pénzem. Csú­nyán rajtavesztettem a dolgon. Jobban elő kellett volna készítenem. De most már mindegy. Órámra pillantok, fél­tizenegy. Késő este, az utcák néptelenek. Veszem a kabátomat és besietek a rendőrségre. Jelentke­zem az ügyeletes őrmes­ternél. Előadom, hogy nyilas voltam, pár ember­nek kitekertem a nyakát. Azt kérdi, mit akarok ez­zel mondani. Mondom, csukjanak le. Azt mondja, ne okvetetlenkedjem, a rendőrség most nem ér rá ilyesmire, a Lencsés Emerencia gyilkosát ke­resi. Mondom, az helyes, de azért hozzám is le­hetne néhány rossz sza­vuk. Azt feleli, ne szekí­­rozzam, mert ez hatóság ellen elkövetett erőszak. Vegyem tudomásul, hogy az egész ország rendőr­sége hajszolja Lencsés Emerencia gyilkosát, ben­ne volt a lapokban is. Mondom erre, kérem ez az Emerencia egy kis rányadt kéjnő volt, én kérem egy orvost meg egy mérnököt, meg egy nyolcéves kislányt fojtot­tam meg, engem nyomoz­zanak ki inkább. Nem érdekes — mondta erre ő —, maga csak azért mondja ezt, mert valami belpolitikai fordulatra szá­mít, menjen a fenébe. Mondom neki, nézd apus, jó okom van rá, hogy a dutyiba kerüljek, na! Azt mondja erre ő — miköz­ben szivarral kínál —, ne reménykedjem abban, hogy munkatáborba kül­denek, pár nap múlva ki­tesznek az utcára, aztán fel is út, le is út. Mon­dom: nincs nekem állam­titkár ismerősöm, aki köz­benjárna. Azt feleli erre, kiteszik azt is, akinek nincs protekciója, mert most demokrácia van. De ha mindenáron akarom, egye fene, reggelre meg­jönnek a rendőrök a haj­szából, akkor majd lefog­nak, üljek le. Majd csi­nál addig egy jó feketét. Leülök és véletlenül belenézek a fali tükörbe. Szentséges Úristen! Hát barna hajam van, sehol egy hajlott hát, semmi könnyzacskó, kis keskeny bajusz, mint rendesen. Nagyot kiáltok örömöm­ben. Erre a kiáltásra ébred­tem fel. Vagy ekkor aludtam el? Bízisten, nem tudom. Szörnyű volt! Irta: TABI LÁSZLÓ HA MEGPUKKAD IS az autógumija, megjavítom, vagy másikat adok HEVESI autógumijavítóVI., Jókai­ u. 34. Tal.: 12-13-7­.

Next