Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-08-11 / 33. szám
A pápai címer ■ — részletes felvilágosítással szabadság előtt — Jaj, hogy milyen soká lesz ma reggel. Ha a hajótörött bürokrata Náluk — sajnos — nincs modellhiány.6 Bacillush az USA tervei között Egy bacillus: Megy a fene harcolni értük! Inkább belebújok a Családunk férfitagjainak feje felett ősi tradícióként lebeg a hosszú hajviselet. Én, mint e tradíciók huszonegynéhány év óta fennálló ápolója, mondhatom, hogy ezen ápolás sok bosszúságot, még több fésűt és nem kevesebb energiát vett igénybe. Minden süldő ember többékevésbbé büszke valamire: van, aki az eszére, más a nagybácsija huszonötkilós pofonjaira, ismét más pedig arra, hogy egy slukra öblöget le hat liter barna sört. Én például jobb híjján, a hajamra voltam büszke... Iszonyú kínokat álltam ki e miatt. Mert ugyebár nyáron úgy izzadtam a harmincötcentis hajtakaró alatt, mint egy szódásló, az őszi szelek idején orromba és számba Trumanba... csüngő fürtjeimmel olyan voltam, mint a neandervölgyi ősember idegbeteg, nagykörúti kiadása, az áldott tavaszi esőzések korszakában pedig csöpögő, csapzott tincsek csurgatták az esőlevet a gallérom alá és ázott kutyaszőrrel vegyes lópokróc-szagot árasztottam magam körül. Aránylag télen úsztam meg a legsimábban, mert az első komolyabb havazás után, amikor lankás sítereppé változott boltozatos koponyám, díszó nélkül influenzába festem és legalább két hétig nem volt gondom a hajamra. Mert azt mondanom sem kell, hogy halálos íveteknek tartottam volna egyetlen ékességemet holmi kalappal vagy egyéb tökfödővel elzárni a külvilág bámuló szemei elől. Elárulhatom, hogy egyszer fél évig tüzesen udvaroltam egy csúnyás, kövér és buta nőnek, mert az első nap ezt susogta: „Jé, milyen szépen csillog a haja!” Viszont ismertem egy ennivalóan bú- ,jós kislányt akibe halálosan szerelmes voltam és úgy féltem tőle, mint a tűztől, mert az volt a szokása, hogy elefáncsontszínű újjal- jóval időnként idegesen beletúrt a hajamba. Egy alkalommal az Emke-sarokról át akartam menni a Nemzetihez, de kedvezőtlen széljárásom volt (értsd: hátulról fütyült a szél, amelyet jobban utálok, mint a ricinusz) és kénytelen voltam félórát csatangolva taktikázni a mellékutcákban, míg sikerült úgy megközelítenem a színházat, hogy közben csak szemből kapjam a szelet Aztán egy napon eljött a vég. Valaki így szólt hozzám: „Ember, te kopaszodsz!” Egy másik nyomorult rákontrázott: „Na nézd csak, tényleg!” Összeomlottam, darabokra törtem, megsemmisültem, átlényegültem szintetikus kétségbeeséssé. A Dunába akartam magam vetni, de aztán eszembe jutott, hogy vizes lesz a hajam és ezértinkább elrohantam tanácsokat kérni. Pedig inkább ugrottam volna a Dunába! Mert a bőrgyógyász azt tanácsolta, hogy mosni, forró vízzel, sűrűn, hámlottam, mint a vöröshagyma, a sok forróvíztől. Jött Frigyes: „Te őrült, minél ritkábban mosni és csak langyos vízben, kevés ecettel!" „Petróleumot rá, öcsém” — írta Kázmér bácsi Kaposvárról. A körúti fodrászmester megesküdött a borbélytányérra, hogy semmit, csak tiszta alkoholt, pár szem káliumhipermanganáttal. „Látod fiam, mondtam, hogy járj kalapban“, — így az anyám. „Azt a kalap puhítja el a fejbőrt“ — harsogta Surrbele Berci tornatanár barátom. Én pedig hol mostam, hol Q 110QU nem, hol kalapban jártam a négy- 33venfokos esőben, hol meg anélkül a jégesőben. Egyszer olyan petróleumbűzt árasztottam magamból, hogy kidobtak a földalattiból, máskor pedig két hétig lila volt a homlokom a káliumsatöbbitől. Reggelenként pedig félőrülten számlálgattam a fésűmben egyre szaporodó hajszálakat. Aztán egyszer belefáradtam és abbhagytam az egészet. Akkor megszűnt a hajhullásom. Hát persze, ez régen volt. Azóta megkomolyodtam és megvetem az ilyen komolytalan gondokat. No meg — valljuk be férfiasan, — meggyérült sörényemmel vajmi kevés okom lenne büszkélkedni. De azért a Rudolf-téren még ma sem szívesen megyek keresztül. Ugyanis ott míntor hátulról fúj a szél. Németh Zoltán: Előrelátó ember _ Szent ég! Rablótámadás? _ Dehogy, csak túlerős a ventilátorom. Ebadta őskölyke karikaturisták is résztvesznek augusztusi képzőművészeti kiállításon — Nézd apu, milyen klassz gyíkot fogtam! KASSO