Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-24 / 4. szám
vcs írta: Jerzy Jesionowski — Kartársak, — lépett be irodahelyiségünkbe távirattal a kezében a tanácselnök — mi az a VCS? — VCS? VCS? — Vonogattjuk a vállunkat. Egyikünk se tudta. — Miről van tulajdonképpen szó? — kérdeztem. — Táviratot kaptam a kerületből: „Van-e a városban VCS? Ha nincs, máért nincs?“ Ési most találjátok ki, hogy mi ez? ördög vigye az öszszes rövidítéseket, az ember már nem ismeri ki magát köztük. — Nincs itt semmi baj, — mondta Chorewinszki — megkérdezzük a kerülettől. — Mit képzelsz! — kiáltott fel a tanácselnök. — Hogy szégyenbe kerüljünk! Jót nevetnének rajtunk. Mintha azt kérdezném, hogy mit jelent az SOS. Ki kell találnunk. A tanácselnök újabb cigarettacsomagért küldött, elfüstöltük azt is, de a talányt nem oldottuk meg. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy ez is egy olyan rövidítés, mint az OBA Üzemi Bizottság, vagy mint a TT — Természetbarátok Társasága, vagy hasonlók, de hogy micsoda, arra senki nem jött rá. — Idefigyeljen, tanácselnök, — mondta Cholewinszki — városunkban semmi olyan nincs, aminek VCS lenne a rövidítése. Egyszerűen azt válaszoljuk, hogy nálunk nincs és kész. — Igen ám, édes öregem, csakhogy te megfeledkeztél a második kérdésről! — vetette ellen a tanácselnök. — „Ha nincs, miért nincs?“ Én, mint a város feje, nem engedhetem még föltételezni sem, hogy valami, egy vállalat, vagy egyesülés, mely mindenütt másutt van, a mi városunkban nincs. — Hát akkor alapítsuk meg a VCS-t! — szólalt meg Polednik, aki mindezideig hallgatott. A tanácselnök rápislogott. — Hogyan alapítsunk meg valamit, ha azt sem tudjuk, hogy mi az? — Az nem számít, — védte ötletét Polednik, — mi nem tudjuk, de tudják mások. Megalapítani azért lehet. — És hogyan? — Egészen egyszerűen. Összehívunk egy gyűlést, felkérjük városunk néhány emberét, akikről feltételezhető, hogy tudják, mi az a VCS, hogy mondjanak beszédet, végül megválasztjuk az elnökséget és kész. A tanácselnök néhány pillanatig gondolkodott. — Tudjátok, ez nem is rossz gondolat, — mondta végül. — De hát ki van a városban, akiről feltételezhető, hogy tudja mit jelent az az átkozott VCS? — Kabátek dodcsor bizonyára tud róla valamit, — mondta Polednik. — Fialka szintén, — tetteim hozzá. — És Karolin iskolaigazgató is — ajánlotta Cholewinszki. — Ez tehát három, — mormogta, a tanácselnök. — Ennyi elég is lenne. És ki nyitja meg a gyűlést? — Maga, — felelte Polednik. — Én? Néhány pillanatnyi gondolkodás után a tanácselnök beleegyezett. A gyűlés időpontját vasárnap délelőtt tíz órára tűztük ki az iskola tornatermében. Cholewinszki vállalta magára az egész megszervezést. Meghívta a választmány tagjait, felhívásokat tett közzé a lapokban és plakátokat nyomatott: „Mindanynyian a VCS-be!“ felírással. A tornaterem zsúfolásig megtelt. A tűzoltózenekar eljátszotta a himnuszt és a tanácselnök fellépett a pódiumra, hogy elmondja megnyitóját. — Polgártársak! Fölösleges bárkinek is megmagyarázni, milyen nagy jelentősége van a VCS-nek, különösen a mai világban. Ez elől a jelentőség elől, mely, hogy úgy mondjam, szimbolikus is, nem lehet kitérni és nem térhetünk ki mi sem... Ebben a szellemben beszélt néhány percig, majd hatalmas taps közepette felkérte doktor Kabáteket, Fialkát és Karolin iskolaigazgatót, hogy foglalják el helyüket az előkészítő bizottságban az asztalnál. Először Kabátek doktor szólalt fel. Megköszönte a tanácselnök részletes megnyitóját, majd csaknem egy negyedórát beszélt. A VCS-ről nem mondott egy szót sem. Én és Polednik némileg nyugtalankodni kezdtünk. Fialka hosszan beszélt azokról a szükségszerűségekről, melyek létrehívták a VCS-t, de kitért, annak részletesebb tárgyalása elől, valamint az elől is, hogy teljes néven nevezze ezt a társulatot, melyet a mai napon megalapítottunk. Mikor nagy taps közben leült, már biztosak voltunk abban, hogy ő sem tud semmit a VCS-ről. Izgatottan vártuk hát, mit mond Karolin. ő volt az utolsó reményünk. Sajnos azonban berne is csalódnunk kellett. Néhány köhintés után többé-kevésbbé ugyanazt mondta el, mint az előtte szólók, csak ő jobban gesztikulált. Minket kivert a hideg verejték. Egyetlen kérdés a közönség soraiból olyan botrányt okozhatott, amilyen még nem volt. A helyzetet a tanácselnök mentette meg, aki az iskolaigazgató beszéde után nyomban azt ajánlotta, hogy válasszák meg az elnökséget. A jelöltlistát általános lelkesedéssel elfogadták. Utána a tűzoltózenekar rázendített a himnuszra és a gyűlés véget ért. Másnap reggel táviratoztunk a kerületnek: „VCS van és működik. Tegnap nagygyűlést tartott. Részletes tudósítás levélben.“ Nyomban ezután megírtuk a részletes tudósítást, öt gépelt oldalt tett ki. Már éppen fel akartuk adni, mikor vörösen, mint egy dühös bika, berontott a szobánkba a tanácselnök. — Ostobák! Ostobák! — kiabálta. — Ilyen botrányt! — Mi történt? — kérdezte Poledni. — Még van bátorságotok megkérdezni, hogy mi történt? — mondta szemrehányó hangon. — Egy perccel ezelőtt kaptam táviratot a kerülettől. Tudjátok mit jelent a VCS, ti szamarak? Izgatottan vártuk a választ — Vízvezeték és csatornázás. A kerületből megkérdezték tőlünk, hogy van-e a városunkban vízvezeték és csatornázás. És mi alapítottunk egy egyesületet! Attól féltünk, hogy kinevetnek, ha megkérdezzük hogy mi az a VCS, de most aztán alaposan nevetségessé tettük magunkat! Ezt a botrányt! (Lengyelből fordította Hosszú Ferenc) Négynapos diktálási verseny Washingtonban a Truman—Churchill találkozó alkalmával A viszontbiztosító LÓGÓS LALI GÉPE oo Későn jövők rapportja Osztályvezető: Miután kitárgyaltuk a béralap túllépésének súlyos következményeit, kérem mindenki külön véleményét, majd adják írásba. írják alá és két példányban juttassák el hozzám, egy hét múlva megkapják a vonatkozó utasításaimat. A minisztériumnak küldendő levelet pedig mindnyájan szignálják le ... ------___ tt0sTs eseté —l kifo6^££íJ4------kilukadt SÓGOROM kölcsönkérte A ELGÁZOLT EGY ROUEr-ORVOSOM eltiltott az IZGALMAKTÓL, NE fAGGASAMAK. VIRÁGOT KÍSLEIVENNFM ASMMÜfüRÖZW HÁZAUÁOI évfORDUlÓJÁ»! - Na és most mondják el, barátaim, miért is késtek el? A helytelen kooperációról Alkatrész: De fáradt vagyok gyerekek, nyolc gyáron futottam keresztül, amíg kész lettem..