Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-24 / 4. szám

vcs írta: Jerzy Jesionowski — Kartársak, — lépett be iroda­helyiségünkbe távirattal a kezében a tanácselnök — mi az a VCS? — VCS? VCS? — Vonogattjuk a vállunkat. Egyikünk se tudta. — Miről van tulajdon­képpen szó? — kérdeztem. — Táviratot kaptam a kerületből: „Van-e a városban VCS? Ha nincs, máért nincs?“ Ési most találjátok ki, hogy mi ez? ördög vigye az ösz­­szes rövidítéseket, az ember már nem ismeri ki magát köztük. — Nincs itt semmi baj, — mondta Chor­ewinszki — megkér­dezzük a kerülettől. — Mit képzelsz! — kiáltott fel a tanácselnök. — Hogy szégyenbe kerüljünk! Jót nevetnének rajtunk. Mintha azt kérdezném, hogy mit je­lent az SOS. Ki kell találnunk. A tanácselnök újabb cigarettacso­magért küldött, elfüstöltük azt is, de a talányt nem oldottuk meg. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy ez is egy olyan rövidítés, mint az OB­A Üzemi Bizottság, vagy mint a TT — Természetbará­tok Társasága, vagy hasonlók, de hogy micsoda, arra senki nem jött rá. — Idefigyeljen, tanácselnök, — mondta Cholewinszki — városunk­ban semmi olyan nincs, aminek VCS lenne a rövidítése. Egysze­­­rűen azt válaszoljuk, hogy nálunk nincs és kész. — Igen ám, édes öregem, csak­hogy te megfeledkeztél a második kérdésről! — vetette ellen a tanács­elnök. — „Ha nincs, miért nincs?“ Én, mint a város feje, nem enged­hetem még föltételezni sem, hogy valami, egy vállalat, vagy egyesü­lés, mely mindenütt másutt van, a mi városunkban nincs. — Hát akkor alapítsuk meg a VCS-t! — szólalt meg Polednik, aki mindezideig hallgatott. A tanácselnök rápislogott. — Hogyan alapítsunk meg vala­mit, ha azt sem tudjuk, hogy mi az? — Az nem számít, — védte ötle­tét Polednik, — mi nem tudjuk, de tudják mások. Megalapítani azért lehet. —­ És hogyan? — Egészen egyszerűen. Összehí­vunk egy gyűlést, felkérjük váro­sunk néhány emberét, akikről felté­telezhető, hogy tudják, mi az a VCS, hogy mondjanak beszédet, vé­gül megválasztjuk az elnökséget és kész. A tanácselnök néhány pillanatig gondolkodott. — Tudjátok, ez nem­ is rossz gondolat, — mondta végül. — De hát ki van a városban, akiről felté­telezhető, hogy tudja mit jelent az az átkozott VCS? — Kabátek dodcsor bizonyára tud róla valamit, — mondta Polednik. — Fia­lka szintén, — tetteim hozzá. — És Karolin iskolaigazgató is — ajánlotta Cholewinszk­i. — Ez tehát három, — mormogta, a tanácselnök. — Ennyi elég is lenne. És ki nyitja meg a gyűlést? — Maga, — felelte Polednik. — Én? Néhány pillanatnyi gondolkodás után a tanácselnök beleegyezett. A gyűlés időpontját vasárnap délelőtt tíz órára tűztük ki az iskola torna­termében. Cholewinszki vállalta ma­gára az egész megszervezést. Meg­hívta a választmány tagjait, felhí­vásokat tett közzé a lapokban és plakátokat nyomatott: „Mindany­­nyian a VCS-be!“ felírással. A tornaterem zsúfolásig megtelt. A tűzoltózenekar eljátszotta a him­nuszt és a tanácselnök fellépett a pódiumra, hogy elmondja meg­nyitóját. — Polgártársak! Fölösleges bár­kinek is megmagyarázni, milyen nagy jelentősége van a VCS-nek, kü­lönösen a mai világban. Ez elől a jelentőség elől, mely, hogy úgy mondjam, szimbolikus is, nem lehet kitérni és nem térhetünk ki mi sem... Ebben a szellemben beszélt né­hány percig, majd hatalmas taps közepette felkérte doktor Kabáteket, Fialkát és Karolin iskolaigazgatót, hogy foglalják el helyüket az előké­szítő bizottságban az asztalnál. Először Kabátek doktor szólalt fel. Megköszönte a tanácselnök részletes megnyitóját, majd csak­nem egy negyedórát beszélt. A VCS-ről nem mondott egy szót sem. Én és Polednik némileg nyugtalan­kodni kezdtünk. Fialka hosszan beszélt azokról a szükségszerűségekről, melyek létre­hívták a VCS-t, de kitért, annak részletesebb tárgyalása elől, vala­mint az elől is, hogy teljes néven nevezze ezt a társulatot, melyet a mai napon megalapítottunk. Mikor nagy taps közben leült, már bizto­sak voltunk abban, hogy ő sem tud semmit a VCS-ről. Izgatottan vár­tuk hát, mit mond Karolin. ő volt az utolsó reményünk. Sajnos azonban berne is csalód­nunk kellett. Néhány köhintés után többé-kevésbbé ugyanazt mondta el, mint az előtte szólók, csak ő job­­­ban gesztikulált. Minket kivert a hi­deg verejték. Egyetlen kérdés a kö­zönség soraiból olyan botrányt okozhatott, amilyen még nem volt. A helyzetet a tanácselnök men­tette meg, aki az iskolaigazgató beszéde után nyomban azt aján­lotta, hogy válasszák meg az elnök­séget. A jelöltlistát általános lelke­sedéssel elfogadták. Utána a tűz­­oltózenekar rázendített a himnuszra és a gyűlés véget ért. Másnap reggel táviratoztunk a kerületnek: „VCS van és működik. Tegnap nagygyűlést tartott. Rész­letes tudósítás levélben.“ Nyomban ezután megírtuk a rész­letes tudósítást, öt gépelt oldalt tett ki. Már éppen fel akartuk adni, mi­kor vörösen, mint egy dühös bika, berontott a szobánkba a tanács­elnök. — Ostobák! Ostobák! — kia­bálta. — Ilyen botrányt! — Mi történt? — kérdezte Po­­ledni. — Még van bátorságotok meg­kérdezni, hogy mi történt? — mondta szemrehányó hangon. — Egy perccel ezelőtt kaptam távira­tot a kerülettől. Tudjátok mit jelent a VCS, ti szamarak? Izgatottan vártuk a választ — Vízvezeték és csatornázás. A kerületből megkérdezték tőlünk, hogy van-e a városunkban vízveze­ték és csatornázás. És mi alapítot­tunk egy egyesületet! Attól féltünk, hogy kinevetnek, ha megkérdezzük hogy mi az a VCS, de most aztán alaposan nevetségessé tettük ma­gunkat! Ezt a botrányt! (Lengyelből fordította Hosszú Ferenc) Négynapos diktálási verseny Washingtonban a Truman—Churchill találkozó alkalmával A viszontbiztosító LÓGÓS LALI GÉPE oo Későn jövők rapportja Osztályvezető: Miután kitárgyaltuk a béralap túllépésének súlyos követ­kezményeit, kérem mindenki külön véleményét, majd adják írásba. írják alá és két példányban juttassák el hozzám, egy hét múlva meg­kapják a vonatkozó utasításaimat. A minisztériumnak küldendő levelet pedig mindnyájan szignálják le ... ------­___ tt0­sTs eseté —l kifo6^££íJ4------­kilukadt SÓGOROM kölcsön­kérte A ELGÁZOLT EGY ROUEr-ORVOSOM eltiltott az IZGALMAKTÓL, NE fAGGASAMAK. VIRÁGOT KÍSLEIVENNFM ASMMÜfüRÖZW HÁZAUÁOI évfORDUlÓJÁ»! - Na és most mondják el, barátaim, miért is késtek el? A helytelen kooperációról Alkatrész: De fáradt vagyok gyerekek, nyolc gyáron futottam keresztül, amíg kész lettem..

Next