Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-02 / 9. szám
— Flaszter helyett kötél, lenn helyett fenn. A többi azonos — magyarázta a feleségének a cirkuszból hazafelé menet. — Miről beszélsz? — A kötéltáncról. Semmiség. Flaszter helyett kötél... — Elment az eszed? Miért ment volna el? Nem figyelted? Bal, jobb, bal, jobb. Előbb a bal láb, aztán a jobb, majd ismét a bal láb, rá újfent a jobb. Arra kell vigyázni, hogy össze ne keverje az ember. Hát nálam ez kizárt dolog. Úgy tudok járni, hogy oda se figyelek. Ide nézz! Bal, jobb, bal, jobb... Ösztönösen érzem, melyikkel lépjek ... Kötéltáncos leszek. — De Emil! — Semmi Emil! — Forró izgalom öntötte el. Korábban is sejtette, hogy különös képesség lappang benne, néha figyelte is magát az utcán, bal, jobb, bal, jobb, sosem téveszti el. De hogy a kötéltánchoz is ért, arra most döbbent rá, a férfikor delén. — Flaszter helyett kötél, lenn helyett fenn... Ennyi az egész! Kötéltáncos leszek! — ismételte dacosan. Sejtelmes nyári éjszaka borult a ligetre, az égen biztatóan hunyorogtak a csillagok. És Széphegyi Emil negyvenéves gyalogjáró vállalta a küldetést. A hazai kötéltánc továbbfejlesztésének magasztos ügyét. * Az első lépés könnyen ment. Villámgyorsan leszokott a beszélgetésről, most már csak nyilatkozott. A feleségének, a gyermekeinek, a házmesternének, a sajtónak, a rádiónak. Sokat nyilatkozott és sokszor. A kötéltáncról. „A kötéltánc az kötéltánc. Jóformán, szerintem.” Erről a nyilatkozatáról sokáig tárgyaltak országszerte, őszinte megilletődéssel. A produkció előtt egy héttel szemlét tartott a cirkuszban, felnézett a kötélre, kissé elpirult, majd új nyilatkozatot tett: „Célom, a polgári kötéltánc individuális jellegének, a kor kívánalmai szerinti minőségi demokratizálása.” Amikor felkérték, hogy ezt az eszméjét részletesebben világítsa meg, a következőket adta elő: „A polgári kötélen, a társadalom struktúrájának megfelelően, csak a kiváltságos egyén foglalhatott helyet, míg a tömeg paszszív szemlélődésre kényszerült. A mai kötélen más lesz a helyzet. Fenn táncol majd az aktív közönség, én pedig a nézőtérről instruálom a produkciót.” Amikor a rendőrség ez ellen esztétikai vétót emelt, Széphegyi töprengett néhány napig, majd ismét nyilatkozott. Ez a nyilatkozat, a korábbihoz képest, már határozott letisztulást mutat, a műfaj esztétikai sommázásnak igényével lép fel: „A korszerű kötéltánchoz négy tényező szükséges: a kötél, a magasság, a nyilatkozat és a magyarázat. Az első kettő adva van, a másik kettőt adni kell. A produkció előtti nyilatkozat a kötéltáncos dolga, a mutatvány utáni kommentár a kritikát illeti. Világos, lelkes nyilatkozat egyfelől, kemény és harcos magyarázat másfelől —ezen áll, sőt bukik a hazai kötéltánc ügye.” * A harmadik lépésnél zuhant a hálóba, és béka módjára elterült. A cirkuszban felbomlott a rend, a közönség sikoltozva, szitkozódva tolongott a porond körül. „Szerencsétlen ember, ó, istenem!” „Mit sajnálja? Akinek X- lába van, ne másszon kötélre!” „Utat a mentőknek!” „Pénztár! Kinyitni! Adják vissza a pénzt!” A felbolydult kavargásban, némán és sápadtan álldogált egy kis csoport. A kritikusok. Akikhez most odalépett a mentőfőorvos. — A sebesült folyton azt suttogja: magyarázatot kérek, harcos, kemény magyarázatot. Ez önökre vonatkozik, ha nem tévedek ... — Nem téved —morogta egy köpcös, sápadt férfiú, és felbámult az elárvult kötélre. * Szemelvények a sajtóból. ..Tiszta szándék ez, igaz, becsületes. Olyan szándék, mely önmagában is tiszteletet érdemel. De Széphegyi nem az az ember, aki a szándéknál megáll. Tovább lépett. Nem is egyet, kettőt. De milyen kettőt? Ha észleltünk is eközben némi ingadozást, meg kell mondanunk harcosan és keményen, ez pozitív ingadozás volt. Széphegyi két lépése nagy lépést jelent előre hazai kötéltáncunkban.” „Széphegyi minden mozdulata ízig-vérig kötélszerű. A közönség azzal a szilárd meggyőződéssel távozhatott, hogy Széphegyi testestül-lelkestül kötélre való. És ez fontos. Ezt kell leszögezni erélye- sen és szenvedélyesen. Akadhatott talán az előadásnak olyan apró mozzanata, amikor egyesek úgy vélhették esetleg, ha csak egy pillanatra is, mintha Széphegyi némileg megszakította volna a produkció folyamatát, de ez mit sem változtat azon, hogy egészében Széphegyi egészében maradt .Széphegyi nem ragaszkodott a konvenciókhoz, de hű maradt önmagához. A második hagyományos lépés után olyan újszerű fordulatot alkalmazott, amely frappánsan változtatta meg az adott szituációt. A műfaj elavult szabályaitól eltérően, nem előre lépett, hanem lefelé. És húsz métert lépni lefelé, nem csekély dolog. Széphegyiben volt bátorság, kezdeményező kedv e lépést megtenni. A kritikában pedig legyen harcosság, merészség e lépést értékelni!” * Amikor az ápolónő felolvasta, mit írnak a lapok, Széphegyi dühbe gurult. — Fanyalognak a disznók — ordította a gipszpólyából. — Nővérke, írja! Nyilatkozni fogok: „A hazai kötéltánc fejlesztésében végzett sikeres munkálkodásom arra kötelez, hogy tapasztalataim alapján néhány elavult fogalmat újraértékeljek. 1. A kötél kevésbé alkalmas erre a produkcióra, mint a flaszter. A kötél nem adja meg azt a művészi biztonságot, amely az efféle mutatványhoz szükséges. A kötél megszüntetendő. 2. A magasság arisztokratikus távolságot teremt a művész és a közönség közt. A magasság megszüntetendő. 3. A kritika képtelen rá, hogy olyan harcosan és szenvedélyesen magyarázza meg a látottakat, mint a kötéltáncos maga. A kritika megszüntetendő. 4. Hazai kötéltáncunk továbbfejlődésének zálogát a földön történő bőséges és rendszeres nyilatkozatban látom.” Komlós János KÖTÉLTÁNC Az idény első gólja Várnai György rajza A protekció őskorából - Egy kicsit túlzottnak találom a nagybácsija ajánlólevelét, fiatalember. Vasszorgalomról beszél, holott még csak a kőkorszakban élünk!