Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-17 / 33. szám
A belvárost) Sajnos, fiacskám, nem értek olaszul . Amíg a fürdőszobát megjavítják... □ □□ □ □□ □ □□ □ □0 A balatonalsófelsői Holdsugár üdülő beutaltja, Hudák Jakab, üdülésének ötödik napján névtelen fenyegető levelet kapott. A levelet távollétében csempészték a szobájába, mialatt ő a parton feküdt, kiszolgáltatva magát a napsugarak kénye-kedvére. A fenyegető levél tömör megfogalmazásban így hangzott: „Ha kedves az élete, déli 12 és 3 óra között nem mozdul ki az üdülő épületéből!” Hudák meghökkenve feküdt hanyatt ágyán és tépelődni kezdett. Egy dolog látszott valószínűnek: az elmúlt két napon erős érdeklődést tanúsított egy fiatalasszony iránt, aki férje nélkül tartózkodik az üdülőben. A férj minden bizonnyal tudomást szerzett a dologról, vad féltékenység kerítette hatalmába. Erre figyelmezteti őt az ismeretlen levélíró. Valójában tehát a levél nem fenyegető levél, inkább figyelmeztető. Elhatározta, nyíltan felfedi a dolgot Lujzácska előtt, elvégre kettejükre tartozik. Lujzácska azonban nem jött le ebéd után a szobájából, noha megbeszélték, hogy mindjárt mennek vissza a partra, a pirító napsugarak édes kevébe. Lujzácska csak késő délután került elő, viselkedése zavart és tétova volt, mint aki egy titoktól szeretne megszabadulni. Hudák érezte, hogy rövidesen közelebb kerül a névtelen levél titkához. És valóban: amint első mondatába belekezdett, Lujzika megrezzent, táskájához nyúlt és egy kis levelet vett ki abból. A levél szóról szóra megegyezett azzal a levéllel, melyet Hudák kapott, írása is azonos volt. — Érthetetlen — suttogta később a fiatalasszony. — Hiszen semmi sem volt közöttünk. A napon feküdtünk, ennyi az egész. Ki voltam pirulva, de csak a naptól! Persze, a féltékenységben Dávidra ismerek, rettenetes természete van. El tudom képzelni, hogy titokban lejött, hogy utánam kémleljen. Az azonban megfejthetetlen maradt, ki lehet a jótékony figyelmeztető, s miért a déli órák jelentik a veszélyt. Hudák ekkor elhatározta, hogy a titokba beavatja szobatársát, Barnát, aki idősebb ember lévén sokat tapasztalt és miután több detektívregénnyel jelent meg az üdülőben, bizonyára a bűnüldözéshez is ért valamit. Sűrű, cigarettafüstbe burkolózva hallgattameg Barna Hudák beszámolóját, és elégedetten bólogatott. — Átlátszó eset — állapította meg fölényesen. — Ne is keressék a jóságos levélírót, mivelhogy nem más az, mint maga a férj. A déli órák terminusával pedig éppen hogy el akarja terelni a figyelmet a nap többi órájára, amelyben a bűntényre készül. De kezembe veszem az ügyet, úgyis reggeltől hajnalig horgászom, majd azalatt kissé szemmel tartom a környék bokrait és a többi rejtekhelynek alkalmas helyet. Huszonnégy órával később Barna is névtelen levelet talált az éjjeli szekrényén. Az összehasonlítás világosan mutatta, ugyanaz a kéz írta, amely Hudák és Lujzácska levelét. A levélben ez állt: „Ne horgásszon hajnaltól estig és estétől hajnalig, mert megjárja!” — Az ön férje valószínűleg megsejtette, hogy velem került szembe — mondta Barna Lujzácskának —, s most engem is el akar tenni láb alól. Az eset nem ismeretlen, a féltékenység már gyakran borította el emberek elméjét A fiatalasszony összetörve vonult vissza szobájába, önvád marcangolta. Végeredményben szereti Dávidot, s lám, a szegény férfit menynyire felzaklatta. Lakótársnője, Manyák néni éppen a szemüvegét keresgélte. — Olvasd csak el, kedveském. Valami írást találtam az éjjeli szekrényemen, nem látom szemüveg nélkül. Lujzácska lába remegett, amikor kezébe vette a kézírásos sorokat és felolvasta Manyák néninek. „Holnap csípős halászlé lesz vacsorára. Nem ajánlom!” Rogyadozó lábakkal sietett vissza a társalgóba. Hudák komor arccal tárgyalt még Barnával. — Világos — mondta Barna —, az asztalnál négyen ülünk Manyák nénivel. A mi asztalunkra feltálalt hahé mérgezett lesz. Az öregaszszonyt meg akarja kímélni az ön őrült férje, Hudák idegcsillapítóért ment az üdülőorvoshoz. A recepttel már a patika felé tartott, midőn szórakozottan az orvos kezeírására pillantott, és a lélegzete is elakadt. A receptet ugyanaz a kéz írta, amely a fenyegető leveleket! Az orvos a keresztkérdések során összeroppant. Bevallotta, ez volt az egyetlen kétségbeesett lépés annak érdekében, hogy a beutaltak, akiknek egészségéért felelős, komolyan vegyék tanácsait. Így próbálta elérni, hogy Hudák és Lujzácska a déli órákban ne kapjanak napszúrást és Manyák néninek ne újuljon ki a gyomorfekélye... Somogyi Pál