Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-17 / 33. szám

A belvárost) Sajnos, fiacskám, nem értek olaszul . Amíg a fürdőszobát megjavítják... □ □□ □ □□ □ □□ □ □0­­ A balatonalsófelsői Holdsugár üdülő beutaltja, Hudák Jakab, üdü­lésének ötödik napján névtelen fe­nyegető levelet kapott. A levelet tá­vollétében csempészték a szobájába, mialatt ő a parton feküdt, kiszol­gáltatva magát a napsugarak ké­­nye-kedvére. A fenyegető levél tö­mör megfogalmazásban így hang­zott: „Ha kedves az élete, déli 12 és 3 óra között nem mozdul ki az üdülő épületéből!” Hudák meghökkenve feküdt ha­nyatt ágyán és tépelődni kezdett. Egy dolog látszott valószínűnek: az elmúlt két napon erős érdeklődést tanúsított egy fiatalasszony iránt, aki férje nélkül tartózkodik az üdü­lőben. A férj minden bizonnyal tu­domást szerzett a dologról, vad fél­tékenység kerítette hatalmába. Erre figyelmezteti őt az ismeretlen levél­író. Valójában tehát a levél nem fe­nyegető levél, inkább figyelmeztető. Elhatározta, nyíltan felfedi a dolgot Lujzácska előtt, elvégre kettejükre tartozik. Lujzácska azonban nem jött le ebéd után a szobájából, noha meg­beszélték, hogy mindjárt mennek vissza a partra, a pirító napsugarak édes kevébe. Lujzácska csak késő délután került elő, viselkedése za­vart és tétova volt, mint aki egy ti­toktól szeretne megszabadulni. Hu­dák érezte, hogy rövidesen közelebb kerül a névtelen levél titkához. És valóban: amint első mondatá­ba belekezdett, Lujzika megrezzent, táskájához nyúlt és egy kis levelet vett ki abból. A levél szóról szóra megegyezett azzal a levéllel, melyet Hudák kapott, írása is azonos volt. — Érthetetlen — suttogta később a fiatalasszony. — Hiszen semmi sem volt közöttünk. A napon­ feküd­tünk, ennyi az egész. Ki voltam pi­rulva, de csak a naptól! Persze, a féltékenységben Dávidra ismerek, rettenetes természete van. El tudom képzelni, hogy titokban lejött, hogy utánam kémleljen. Az azonban megfejthetetlen ma­radt, ki lehet a jótékony figyelmez­tető, s miért a déli órák jelentik a veszélyt. Hudák ekkor elhatározta, hogy a titokba beavatja szobatársát, Bar­nát, aki idősebb ember lévén sokat tapasztalt és miután több detektív­­regénnyel jelent m­eg az üdülőben, bizonyára a b­űnüldözéshez is ért valamit. Sűrű, cigarettafüstbe burkolózva hallgatta­­meg Barna Hudák beszá­molóját, és elégedetten bólogatott. —­ Átlátszó eset — állapította meg fölényesen. — Ne is keressék a jó­ságos levélírót, mivelhogy nem más az, mint maga a férj. A déli órák terminusával pedig éppen hogy el akarja terelni a figyelmet a nap többi órájára, amelyben a bűntény­re készül. De kezembe veszem az ügyet, úgyis reggeltől hajnalig hor­gászom, majd azalatt kissé szemmel tartom a környék bokrait és a többi rejtekhelynek alkalmas helyet. Huszonnégy órával később Barna is névtelen levelet talált az éjjeli szekrényén. Az összehasonlítás vilá­gosan mutatta, ugyanaz a kéz írta, amely Hudák és Lujzácska levelét. A levélben ez állt: „Ne horgásszon hajnaltól estig és estétől hajnalig, mert megjárja!” — Az ön férje valószínűleg meg­sejtette, hogy velem került szembe — mondta Barna Lujzácskának —, s most engem is el akar tenni láb alól. Az eset nem ismeretlen, a fél­tékenység már gyakran borította el emberek elméjét A fiatalasszony összetörve vonult vissza szobájába, önvád marcan­golta. Végeredményben szereti Dá­vidot, s lám, a szegény férfit meny­nyire felzaklatta. Lakótársnője, Ma­nyák néni éppen a szemüvegét ke­resgélte. — Olvasd csak el, kedveském. Valami írást találtam az éjjeli szek­rényemen, nem látom szemüveg nélkül. Lujzácska lába remegett, amikor kezébe vette a kézírásos sorokat és felolvasta Manyák néninek. „Holnap csípős halászlé lesz va­csorára. Nem ajánlom!” Rogyadozó lábakkal sietett vissza a társalgóba. Hudák komor arccal tárgyalt még Barnával. — Világos — mondta Barna —, az asztalnál négyen ülünk Manyák nénivel. A mi asztalunkra feltálalt hah­é mérgezett lesz. Az öregasz­­szonyt meg akarja kímélni az ön őrült férje, Hudák idegcsillapítóért ment az üdülőorvoshoz. A recepttel már a patika felé tartott, midőn szórako­zottan az orvos kezeírására pillan­tott, és a lélegzete is elakadt. A receptet ugyanaz a kéz írta, amely a fenyegető leveleket! Az orvos a keresztkérdések során összeroppant. Bevallotta, ez volt az egyetlen kétségbeesett lépés annak érdekében, hogy a beutaltak, akik­nek egészségéért felelős, komolyan vegyék tanácsait. Így próbálta elér­ni, hogy Hudák és Lujzácska a déli órákban ne kapjanak napszúrást és Manyák néninek ne újuljon ki a gyomorfekélye... Somogyi Pál

Next