Ludas Matyi, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-02 / 18. szám
A bizalmatlanság teteje Szűr-Szabó József rajza Kezdődik a balatoni szezon Mivel a világ figyelme egyre inkább az irodalom felé fordul, egyre gyakoribbak az irodalmi hamisítások. Nemcsak arról van szó, hogy egyesek halhatatlan regényalakoknak adják ki magukat, ahogyan például a minap a Karamazov-fivérek kértek iparengedélyt a XXXIII. kerületi tanácstól, nemcsak arról van szó, hogy egyesek minden alap nélkül költőnek, regényírónak, színpadi szerzőnek adják ki magukat, hanem arról is, hogy világhíres irodalmi kellékeket is hoznak forgalomba, teljesen jogtalanul. Nemrégiben bírói ítélet állapította meg, hogy egy ál-Nemecsek a gittegylet bélyegzőjét hamisította. Sajnos, egyre több bejelentés érkezik másfajta hamisításokról is. Szolnokon hamis szamárbőrt akartak áruba bocsátani, azt állítva, hogy tulajdonosának minden kívánsága teljesül, csak egy kicsit össze kell húznia magát, mármint a szamárbőrnek. A hamisítót hamar leleplezték, kiderült, hogy borjúbőrről van szó, semmiféle kívánság teljesítésével nincs összefüggésben, igaz, viszont, hogy nem is megy öszsze. Több faluban Aladdin csodalámpáját próbálták eladni, de az egyik faluban, ahol220 Voltos áram volt, leleplezték a csalást. Amikor megdörzsölték a lámpa üvegét, megjelent a rendőrség és elvezette a szélhámost. Egy többszörösen büntetett képügynök Dorian Gray arcképét akarta eladni egy hiszékeny műpártolónak, de a képről hiányzott a Képzőművészeti Alap pecsétje, s különben is összevissza volt hasogatva, gyűrve, piszkítva, a képügynök viszont ártatlan képű fiatalember volt, s ezt enyhítő körülménynek is vették. Abádszalókon elfogtak egy szélhámost, aki a piacon Bozse Mári libáját árulta, de a keresztkérdések súlya alatt megtört. Egy másik svihák egy állatkereskedésbe állított be egy kalitkával, s azt állította, hogy a kalitkában levő kék madár az anyagilag megszorult Maeterlincktól származik. Hamarosan kiderült, hogy kékre festett verébről van szó. Egy suhanc Jack London éneklő kutyájával próbált üzletet csinálni, s körmönfont módon azt állította, hogy a kutya most éppen azért nem énekel, mert berekedt és emiatt indiszponált. Természetesen kóbor kutyáról volt szó. Egy tájékozatlan zenerajongó megvásárolta Mozart varázsfuvoláját, s csak később világosították fel, hogy egy rozsdás szakszofont sóztak rá. Egy bútorügynök Karinthy bűvös székét akarta eladni, de amikor az egyik vevő beleült, őszintén megmondta, hogy nagyon ócska és nem ér annyit, amennyit az illető kér érte. Se szeri, se száma a hamisításoknak. Jázon aranygyapjúját pamuttal keverték, Illés szekerének hiányzott egy kereke, Szent Péter esernyője állott nylonból készült, Lohengrin hattyújáról kiderült, hogy kacsa, a legtöbb varázsital bambinak bizonyult. Wells állítólagos időgépét csak a vasgyűjtő hónap alatt tudta értékesíteni, kárvallott. Penelope vászna csupa folt volt, és így sorolhatnánk tovább az irodalmi szélhámosságokat. A hiszékenység határtalan. Vajon mit mondjunk például arról a költőről, akinek egy szikrainduktort adtak el azzal, hogy ez a készülék szolgáltatja az isteni szikrát. Feleki László - Tényleg gömbölyű! Várnai György rajza