Ludas Matyi, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-10 / 2. szám

OKOS MESE A napokban az esti mesét hallgattam a televízióban. Valami királyleányról szólt, világszép fejedelmi sarjról, kinek bájainál csak kegyet­lensége és kevélysége volt hí­resebb. Nem is adta kezét senkinek oda, ellenkezőleg, ő vette fejét a messzi földről érkezett kérőknek. Mégis jött egy királyfi, okos, mint a kí­gyó, vakmerő, mint a sas, erős, mint az oroszlán, s a királykisasszony belészere­­tett, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. Hallgattam a mesét, de nem tudtam szabadulni bizo­nyos aggasztó gondolatoktól. — Már megint a szokott história, a királykisasszony­­nyal, meg a hős királyfival. Mi lesz a mi ifjúságunk vi­lágnézetével — jajdultam fel bensőmben —, ha ilyen feu­dális történetek emlőin ne­velkedik! Nem vezet ez jóra! Gyermekeink elé olyan ideá­lis képet festünk a mesebeli királykisasszonyok világáról, hogy majd csodálkozunk, ha fiaink és leányaink elfordul­nak munkás hétköznapjaink­tól. Más volna a helyzet, ha meséink kritikai álláspontra helyezkedve foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel. Ha te­szem azt, nemcsak arról be­szélnének, hogy a bergengóc királykisasszonynak szép, hosszú, selymes haja volt, hanem arról is, hogy a lét­fenntartási költségek Bergen­­góciában az utóbbi két év­ben 3,6 százalékkal növeked­tek a hivatalos statisztika adatai szerint is. Rendben van, ha elmeséljük, hogy Tündérországban kolbászból volt a kerítés, de rá kellene mutatni arra is, hogy ez a túltermelési válságból fakadt, mert a kolbászgyárosok sza­badulni akartak megnöveke­dett készleteiktől. Ilyen és hasonló gondola­tok kergették egymást ben­nem, és már-már elhatároz­tam, hogy levelet írok a te­levízió szerkesztőségének, ja­vasolva, hogy vezessék be a királylány-mesék reformját. De ekkor már a mese a végefelé tartott, és a követ­kező szavak ütötték meg a fülemet: „ ... s a királyfi elvette fe­leségül a királykisasszonyt, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. De nálunk bol­dogabbak azért ők sem vol­tak!" Brávó! — kiáltottam. Van még felelősségérzet az illeté­kes meseszerkesztőkben. Lát­tam kisleányom arcán is a megkönnyebbülést. Talán, ha ez az utolsó mondat el nem hangzik, a gyerek egy szál pizsamában nekirohan a vi­lágnak, megkeresi azt a bol­dog meseországot. De így már semmi értelme ... Novobáczky Sándor Áldozatkész udvarló Szegő Gizi rajza - Bocsánat, megengedi, hogy elkísérjem? cs tök e­le­te­s helyette­s A főosztályvezető ismét valami embertelenséget követett el, — nahát! S mivel ő igen elfoglalt, úgy hallani, helyette helyettese szégyelli magát... A Kresz is előírja Sikeres elvonókúra után Toncz Tibor rajza­­ Kislányom, bukósisak nélkül nem engedünk felülni!... Hegedűs István rajza Falusi téli esték Mészáros András rajza

Next