Ludas Matyi, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-10 / 2. szám
OKOS MESE A napokban az esti mesét hallgattam a televízióban. Valami királyleányról szólt, világszép fejedelmi sarjról, kinek bájainál csak kegyetlensége és kevélysége volt híresebb. Nem is adta kezét senkinek oda, ellenkezőleg, ő vette fejét a messzi földről érkezett kérőknek. Mégis jött egy királyfi, okos, mint a kígyó, vakmerő, mint a sas, erős, mint az oroszlán, s a királykisasszony belészeretett, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. Hallgattam a mesét, de nem tudtam szabadulni bizonyos aggasztó gondolatoktól. — Már megint a szokott história, a királykisasszonynyal, meg a hős királyfival. Mi lesz a mi ifjúságunk világnézetével — jajdultam fel bensőmben —, ha ilyen feudális történetek emlőin nevelkedik! Nem vezet ez jóra! Gyermekeink elé olyan ideális képet festünk a mesebeli királykisasszonyok világáról, hogy majd csodálkozunk, ha fiaink és leányaink elfordulnak munkás hétköznapjainktól. Más volna a helyzet, ha meséink kritikai álláspontra helyezkedve foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel. Ha teszem azt, nemcsak arról beszélnének, hogy a bergengóc királykisasszonynak szép, hosszú, selymes haja volt, hanem arról is, hogy a létfenntartási költségek Bergengóciában az utóbbi két évben 3,6 százalékkal növekedtek a hivatalos statisztika adatai szerint is. Rendben van, ha elmeséljük, hogy Tündérországban kolbászból volt a kerítés, de rá kellene mutatni arra is, hogy ez a túltermelési válságból fakadt, mert a kolbászgyárosok szabadulni akartak megnövekedett készleteiktől. Ilyen és hasonló gondolatok kergették egymást bennem, és már-már elhatároztam, hogy levelet írok a televízió szerkesztőségének, javasolva, hogy vezessék be a királylány-mesék reformját. De ekkor már a mese a végefelé tartott, és a következő szavak ütötték meg a fülemet: „ ... s a királyfi elvette feleségül a királykisasszonyt, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. De nálunk boldogabbak azért ők sem voltak!" Brávó! — kiáltottam. Van még felelősségérzet az illetékes meseszerkesztőkben. Láttam kisleányom arcán is a megkönnyebbülést. Talán, ha ez az utolsó mondat el nem hangzik, a gyerek egy szál pizsamában nekirohan a világnak, megkeresi azt a boldog meseországot. De így már semmi értelme ... Novobáczky Sándor Áldozatkész udvarló Szegő Gizi rajza - Bocsánat, megengedi, hogy elkísérjem? cs tök eletes helyettes A főosztályvezető ismét valami embertelenséget követett el, — nahát! S mivel ő igen elfoglalt, úgy hallani, helyette helyettese szégyelli magát... A Kresz is előírja Sikeres elvonókúra után Toncz Tibor rajza Kislányom, bukósisak nélkül nem engedünk felülni!... Hegedűs István rajza Falusi téli esték Mészáros András rajza