Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-19 / 12. szám

­yil­ÁK'. NEHÉZ HELYZET VASZIL SZTANILOV: A férfi, elnyűtt kalap­jával a kezében, meg­állt a főnök mahagóni íróasztala előtt, és így szólt: — Jó napot... Én fel­fedeztem Amerikát!... — Mii­i? Micsoda?! — Mondom, hogy fel­fedeztem Amerikát..­. — Mondja, maga nor­mális? — kérdezte a fő­nök, némi aggodalom­mal a hangjában. A felfedező izgatottan elmesélte, hogyan sze­relt fel saját költségén egy hajót, milyen nehéz­ségei voltak az élelmi­szerek beszerzésénél, és milyen veszélyes volt az út. De az a pillanat, amikor meglátta Ame­rikát, az új földrészt, az a pillanat csodálatos, fe­lejthetetlen volt . Hoztam néhány pél­dányt mutatóba az ottani flórából és faunából, to­vábbá közlöm önnel, hogy kapcsolatba léptem a bennszülött lakossággal, és ma már mindenki a mi szakszervezetünk tagja, sőt, hat hónapra előre be­szedtem­­a tagdíjat is — újságolta büszkén, izgatot­tan a világjáró. — Rendben van — felel­te a főnök. — Tudomásul vettem, hogy ön felfedez­te Amerikát. Azonnal ösz­­szehívok ebben az ügyben egy értekezletet... Addig, legyen szíves, várjon kinn a folyosón. Az értekezlet hamaro­san megkezdődött. A fő­nök bejelentette, hogy az a pacák, aki odakint vár az ajtó előtt, felfedezte Amerikát. — Most mit csináljunk? — kérdezték ijedten az ér­tekezlet részvevői. — Javaslom — mondta a főnök helyettese —, hogy adjunk le egy feljegyzést az üzemrészeknek. Ebéjen­ írjuk meg, hogy a mi Ko­­lumbuszunk teljesítette felajánlását, sőt határidő előtt teljesítette azt... Később behívatták a felfedezőt, megkérdezték tőle, hogy ki bízta meg őt azzal, hogy fedezze fel az új kontinenst. — Senki. — Hogyhogy senki? — Csak. — Ezek szerint magát senki sem utasította arra, hogy... — Senki! — Hihetetlen! — kiáltott fel a főnök.­­ Még csak célzást sem tettek magá­nak arra, hogy jó lenne felfedezni egy új föld­részt? — Nem, még csak cél­zást sem tettek... — Nem kért engedélyt? — Nem. — És volt képe felfedez­ni Amerikát, anélkül, hogy ezt valaki megen­gedte volna magának? — De hiszen én ... — motyogta zavartan a fel­fedező —, de hiszen én nem tudtam, hogy mi lesz az utazás eredménye . . . — Tudja, hogy mit csi­nált? — rivallt rá a főnök. — És mi lesz, ha most ki­derül, hogy egyesek fent­­ről nem értenek egyet Amerika felfedezésével? Akkor mi lesz? Akkor az­tán megnézheti magát! Az új Kolumbusz sze­rencsésen megúszta a dol­got. Nem kapott fegyel­mit, csak főnöki megro­vásban részesítették. (Bolgárból fordította: Boikijev E.) A BOLGÁR KOLUMBUSZ ■SÁP - Ejnye! Pedig éppen most akartam kitüntetni! CSÁBÍTÁS SZOLGALÉLEK Határidő - Március 1-re kellett volna beköltöznünk! - Na és?! Láthatják, hogy már felvonultunk! Házibuli után - Bocsánat a zavarásért! . . .15

Next