Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-30 / 52. szám

NINCS MENEKVÉS Sajdik Ferenc rajzai A fiam­ sikeresen elvé­gezte a felsőfokú kereske­delmi és vendéglátóipari szakiskolát. Három évig tanult sokadmagával a fő­iskolában, ahol a tanárok így biztatták a növendé­keket: „Ne törődjetek vele, hogy a többiek, akikkel együtt jártatok techni­kumba, már három-négy­ezer forintokat keresnek, mint első osztályú ét­termek pincérei. Ve­letek, ha végeztek, maga a miniszter elvtárs fog ke­zet fogni, és ő adja majd át a diplomátokat!” Nemcsak a növendék, a szülő életében is ünnepé­lyes pillanat egy ilyen ak­tus — felkészültem hát rá magam is: vettem egy va­donatúj nyakkendőt. De, sajnos, nem volt alkal­mam rá, hogy fel is kös­sem . . . Június elején azt mond­ták a növendékeknek: ér­tesítést kapnak majd az ünnepélyes diplomaosztás időpontjáról. Szeptember közepén néhány türelmet­len ifjú újból érdeklődött: ekkor már azt a felvilágo­sítást kapták, hogy majd postán kiküldik a diplo­mát, az ünnepély és a kéz­fogás pedig elmarad . . . (Nyilván takarékossági okokból!?) De a diploma postán sem érkezett meg. Csak a postás jött, egy sokszorosí­tott értesítéssel, miszerint a növendék — amikor ide­je engedi — átveheti diplo­máját és személyi iratait a titkárság irodájában. Ebből nyilvánvaló, hogy a főiskolának még a posta­­költséggel is takarékoskod­nia kell, hiszen egy diplo­mát legalábbis ajánlott le­vélben kellett volna kikül­deni ... Azt azért mindig sajnál­ni fogom, hogy egy ünne­pélyes pillanatot „kitaka­rékoskodtak" az életem­ből! Egy bánatos atya, aki hiába vásárolt nyakkendőt. A Ludas 49. számában megrajzolt „abszolút gitár” — abszolút rossz. Az igazi gitárnak ugyanis hat húrja van — a rajzon láthatónak viszont csak négy. Több olvasó Hallottam egy viccet, le­írom, hátha van, aki nem ismeri: — Miért rázta meg Krisztus a vargát? — ? — Mert nem volt leföl­delve! F. J., Bp., Vili., Kerepesi út Az Élet és Tudomány „Genova, a büszke" című cikkében olvastam: ,,A személy­haj­ó-állomás­nál, ahol évente mintegy 1y6 000 utas fordul meg, páratlan közlekedési köz­pontot alakítottak ki. Közvetlen közelében van a vasúti pályaudvar, nem messzire a milánó— torinói autósztráda és a venti­­migliai műút kezdete, azonfelül itt van a repülő­tér is. Hajó, vasút, autó és repülőgép ad így egymás­nak találkát a kikötő tér­ségében.” Hm, nem túlzás ez? Évi 11z ezer utasért! Ez azt je­lenti, hogy naponta 411, óránként 17 utas jön. Há­rom és fél percenként egy utas! Ehhez kell ekkora cécó? Fogadok, hogy ezt a „páratlan közlekedési központot" a mi jó öreg földalattink bármelyik ál­lomása kenterben veri! u. P., Bp., I., Várfok u. Nagy érdeklődéssel ol­vastam a Népszava „Jelzé­sek — az anyák érdeké­ben" című cikkét. Ebben találkoztam a következő félmondattal: „ ... ezeken a telepeken igen sok a fiatal házas, akik, remél­jük, minél több gyereket hoznak a világra.” Szerintem csak az asz­­szonyok feladata, hogy a gyermekeket világra hoz­zák — immár ősidők óta. A férfiaknak egészen más szerep jut e nemes koope­rációban! Nagykőrös Bizonytalan egzisztencia Az év utolsó napján­­ Nyugodtan bezárhatunk, ki akar ilyen­kor kijózanodni? Kismadár: Mit vág fel, maga már rég nem lesz hóember, amikor ő még mindig madárijesztő lesz . . . Köszönöm, hogy nem gázolt el mégse. Köszönöm, hogy életben hagyott. Ha tehetném, emelnék most érte egy valódi nyúlszőr-kalapot. Ámde mégse tehetem, mert ön míg Megkímélte ugró alakom, Elgázolta, szétnyomta helyettem Földrepuffant puhakalapom. Darázs Endre pr-

Next