Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-23 / 25. szám
Gyanakvó feleség - Mi történhetett? Az én fényképem van a pénztárcájában . . . Ujjongott a Zebra utca 86/b. számú ház népes gyermekhada, amikor megtudta, hogy Szemenyák viceházmester munkaviszonyát megszüntették, azaz magyarul, az öreget kirúgták. Ez a férfiú ugyanis a ráruházott hatalom birtokának tudatában gorombán bánt a gyerekekkel, szidalmazta őket, sőt meg is tépázott egy-két nebulót a külvárosi bérkaszárnyában. Az új vice Pintyek bácsi néven mutatkozott be mindenkinek, aki eléje került. Hogyan bánik majd a gyerekekkel? — csak ez érdekelte a ház lakóit. Csakhamar kiderült, hogy az új vice, ellentétben elődjével, a gyermekek igaz barátja és patrónusa. Ennek már az első napon tanújelét adta. Otromba kézikocsival parádézott végig az udvaron, magára vonta a játszadozó gyermekek figyelmét és nagylelkűen így szólt: — Na, lelkeim! Aki jól viselte magát, jöhet velem kocsikázni! Egyszerre mindenki jól viselte magát, és Pintyek elindult az önkéntesen jelentkező gyermeksereg élén a Tisztviselő telepre, hogy elhozza szegényes holmiját. A kölykök boldogan, sőt büszkén húzták végig a kocsit a három kilométeres úton, és a végén illedelmesen meg is köszönték a ritka élvezetet. Alkonyatkor seprűvel jelent meg Pintyek az udvaron. Lekötelezettjei, az apróságok csakhamar körülvették. — Aki jól viselte magát, az sepregethet ezzel a gyönyörű új seprűvel —, mondta és meglobogtatta a tisztaság fegyverét. Dulakodás, majdnem verekedés támadt, mindenki egyszerre akart sepregetni. Pintyek ismerte a gyermekek lelkét. Nincs nagyobb öröme a gyereknek, mint amikor olyan feladatot kap, amit általában felnőttek szoktak elvégezni, így aztán ne csodálkozzunk, hogy Pintyek egyre több kegyben részesítette a gyerekeket. Ők hozták fel a szenet a pincéből, ők seperték a járdát, és hogy a kislányokat se érje sérelem, jogukban volt a lépcsőházat felsorolni. A kis Béla a második emelet hatból semmiféle megbízást nem kapott. Síró hangon fellebbezett: — Pintyek bácsi, hát engem semmivel sem tetszik megbízni?! Az új vice megsimogatta a gyermek kócos kis fejét és atyai jósággal mondotta: — Nemsokára leesik a hó, kisfiam, és te vezeted majd a hóeltakarítási munkálatokat, seperhetsz a járdán. Béla boldogan mesélte mindenfelé a kilátásba helyezett magas kitüntetést, és hozzátette nagy lelkesen: — Milyen jó ember a Pintyek bácsi! A vicc csakhamar a környék legnépszerűbb embere lett. Stella Adorján A gyermekek barátja (EMLÉK) Nyugdíjas agglegény - Tudja, fiatal koromban ilyesmire nem jutott időm . . . Fő a látszat! - Úgy élnek, mint a galambok . . . Formális megoldás YUTKS 11