Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-02 / 1. szám
ROSSZ LELKIISMERET - Egész évben igazságtalanul osztottam el a prémiumot. SZILVESZTER Jenő, még mindig nem vagy kész? Indulnunk kellene! Pesti kirakatok MODERN BABÁK Nézem a játéküzlet kirakatát, nem különösebb céllal (a családban már felnőttek a gyerekek), csak úgy pesti szokás szerint: sokan nézik, hát én is nézem. Egyszer csak megbizsereg a szívem: lám, ezen a téren sem maradtunk le, a fejlődés itt is kérlelhetetlenül bekövetkezett. Más babák néznek szembe velem, mint még nem is olyan régen. Nem azok a polgári, giccses, szabályos babapofikájú babák, hanem maiak, modernek, valóságszerűek és sokszínűek, mint maga az élet. Van itt kancsal, ferdeképű, mopszliarcú, hajzatuk — zöldtől a liláig — száz árnyalatban, frizurájuk semmitől a kazalig, szoknyájuk minitől a minibbig, áruk maxitól a maxibbig változik. A lényeg egy: a sablonos babaszerű baba már a múlté. Ámde elismerésemmel egyidejűleg meg kell mondanom, én félnék egy ilyen mai babával kettesben maradni az ágyikóban. Remélem azonban, hogy a mi mai kislányaink bátrabbak és rettenthetetlenebbek, mint háborúgyötörte szerencsétlenségem. Különben is a babákat nem nekik készítik, ők a kukorica csutkájával épp olyan jól el tudnak játszani, mint a babaipar legrafináltabb teremtményével. Apropó, teremtmény! Elvégre az isten is saját képmására teremtette az embert. KABÁTOK Nézem a férfiruhaüzlet kirakatát. Mind telis-tele kabáttal. Tél van, tehát télikabáttal. A választék bőséges, van mindenféle: svájci ballon műszőrmével, hazai orkán kínai teddyvel, téliesített ciklon, irhás jersey, hagyományos szövet, egyszóval mindaz, mi férfiszívnek vágya. Lehet urak, lehet, folyvást, csak folyvást, szabad a bemenet, szabad a vásár — csupán egy feltétel van, legalábbis a kirakati árcédulák felirata szerint. Autótulajdonosnak kell lenni. Ezek a szép kabátok ugyanis mind autóskabátok, kocsikabátok. Információim szerint az üzletek eladói eltekintenek az autótulajdon okiratszerű igazolásától, elég, ha a kedves vevő becsületszavát adja, vagy azt mondja, ő előbb megveszi a kabátot és akkor már csak a kocsi kell hozzá. A kereskedelem fölmérése szerint azonban — sajnos — sok férfiú, akiknek eszük ágában sincs autót vásárolni, az utóbbi trükkel hozzájutott ilyen kabáthoz. KALAP ÉS CIPŐ Kalapot és cipőt kell vásárolnom. A kirakatokban mindkét holmiból annyi, hogy nem győzöm kapkodni a fejemet. Hosszas fürkészés után betérek egy kalapot áruló üzletbe. Kérek egy spriccelt szürkét, amit kiszemeltem magamnak. A kisasszony ráim néz és tagadóan rázza a fejét. — önnek sajnos, nagy a feje, az csak ötvenkettesben van. — Akkor jó lesz az a sima szürke. — önnek sajnos, kicsi a feje, az csak ötvennyolcasban van. Mit részleteztem? Idők során megtudtam, hogy az én ötvenhatos fejemre csak kockás tekfént kaphatok. Azután kinéztem magamnak egy olyan barna bőrrel szegett sárga antilopszerű cipőt, vagy esetleg azt a sötétzöldet feketével, vagy... Mit részleteztem? Hol kicsi volt a lábam, hol nagy. Bevallom, néhány napi üzletjárás után kezdtem bosszankodni, de nem soká. Beláttam ugyanis, hogy nagyon célszerű ez az áruellátás. Ezután a rendőrség, ha egy körözött egyénről olyan személyleírást kap, hogy az — mondjuk — barna spriccelt kalapban volt és fekete muluk cipőben, akkor rögtön tudni fogják, hogy az illetőnek ötvenhetes feje és negyvenes lába van. Éljen a közbiztonság! Sólyom László BONNI ÓLOMÖNTÉS ! Hegedűs István rajza Az amerikai szállodákban a vendég az éjjeliszekrényen bibliát talál. Az egyik hotelban a szent könyv mellett cédula áll: „Ha magányos és szomorú, olvassa el a 23. és a 27. zsoltárt!” A bibliában a 27. zsoltár szövegénél újabb cédula: „Ha még mindig magányos és szomorú, a zsoltárok számait rakja össze, tárcsázza fel a 2327-et és kérje Kittyt!” ÁLLANDÓ KÖZLEKEDÉSTECHNIKAI BEMUTATÓ