Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-11 / 37. szám
EMLÉKEZÉS KÉNYES TÉMA GYAKORLATLAN MENYECSKE - Azt mondják, hogy amíg élv, nagyon kellemeten ember volt! — Első dolgozatunk címe: „Legszebb nyári élményem.” — Szivecském, az az érzésem, nem vetted figyelembe, hogy a szakácskönyv ezt a mennyiséget harminchatszemélyes díszvacsorára írja elől... Irigylem őt, s Okikat, olyan állást foglal, hogy tudja előre, nem lesz baj belőle, ha állást foglal. Helyzete tip-tap, mindegy, hogy imát mond, a garast leteszi és bátran felveszi érte a forintot.. . Böcz Sándor TEUTONOK - Magának is csak szabóantennnája van? 1969. aug. 5. Erzsiként! Ígéretemhez híven, sietek beszámolni neked, üdülési élményeimről. Üdülés? Élmények? Megmondhatod a tisztelt Bakos elvtársnak, hogy máskor boldogítsa a kedves nagynénikéjét. Mert lehet, hogy ebbe a híres mátrai „Sugárözön”-be azelőtt csak a kiváltságos osztály nászutasai jutottak el, és a magamfajta munkáslány nem is álmodhatott ilyesmiről, de azok a kiváltságos lányok az imádott férjükkel laktak egy szobában, nem pedig Cseneki Antóniával, aki harmincöt éves öreglány és szörnyen horkol, aminek következtében én álmatlanul forgolódom a rekamiémon. Igaz, hogy hideg-meleg komfort van meg puha szőnyeg a padlón, de tegnap egész délután esett, éjjel meg fújt a szél, rázta a redőnyt. Különben a vidék csakugyan oltári szép. Messziről! De az erdőben közelről szúnyogok vannak meg csalán, és a hegyek fölfelé meredekek, lefelé pedig lejtősek. A társaság viszont unalmas. A koszt — nem mondom — megjárja, habár a rósejbin túl zsíros volt és a csokoládés torta émelyítő. Az a fontos, hogy már csak tizenegyet kell aludnom. Válaszolj sürgősen a te bánatos Annusodnak. Csók! Er zsókám! 1969. aug. 8. Köszönöm a jó tanácsokat. Ezennel megfogadom, hogy nem törődöm semmivel, csak pihenek, már amennyire hagynak. Tegnap ugyanis két ifjonc pingpongozni hívott. Hiába mondtam, hogy nem tudok, vállalkoztak rá, hogy megtanítanak. Pingpong után egyikükkel, bizonyos Mahorka Ödönnel sétálni mentem. Vacsora után meg táncoltunk. Sajnos, tizenegykor záróra van. A koszt mintha javulna. Ma szalontüdő volt, utána káposztás kocka. Egyébként add át üdvözletemet Bakos elvtársnak. Már nem haragszom rá, ő igazán nem tudhatta előre, hogy Antónia horkol. Csókol Annád Zsókám, édes. Aug. 11. Igazán, te olyan vagy! Esküszöm, amire csak akarod, hogy Ödönt illetően tévedsz. Annyi az egész, hogy elszórakoztat, mert olyan jópofa és művelt, és a hangja kellemes, és a nézésében van valami és az alakja sem rossz, de főképp azt bízom benne, hogy jól ismeri a környéket, még a legkisebb ösvényeket is. Az ő segítségével jobban élvezem az erdőt, amely telisteli van fákkal meg madarakkal, amelyek dalolnak, és azok az alkonyatok ...! Sajnos, hétkor már vacsorázni kell, és utána sem pihenhetek, mert mindig táncolunk. Képzeld, ez a bolondos Dönci olyan féltékeny, hogy mindenkitől visszakér. Kisajátított magának a pimaszkám. A koszt pompás. Ma paradicsomleves volt, utána pedig makaróni pörkölttel. Tudod, én utálom a makarónit, de ahogy itt csinálják, olyan lukasán, az csuda fincsi. Az őszi barackadagjainkat összedobtuk, mivel kicsit kemény volt, s Toncsika (tudod, a szobatársnőm) megfőzte kompótnak. Sajnos, már csak egy hét van hátra... Csókdos Ninka (így szólít ő: Ugye édes?) Zsozsókám! Aug. 14. Mindenekelőtt közöld avval az angyali Bakos elvtárssal, hogy javasolni fogom számára a kiváló üdülési felelős címet. Csak most tudom értékelni — az ő jóvoltából —, mit jelent a szocializmus nekünk, egyszerű dolgozóknak. Döncikémről kérdezel. Semmi új. Bolondos egy fiúka. Habár már túl van a gyerekkoron. Tegnap bevallotta, hogy harminc múlt, de húsznak sem látszik, különösen, amikor a vállára kap, és vágtat velem hegynek fölfelé. Persze, te mindjárt fantáziálsz. Megnyugtatlak, nincs köztünk semmi különös, de erről inkább személyesen... Különben, ami a kosztot illeti, kalapot lő. Ma például burgonyaleves volt, utána krumplifőzelék, s befejezésül burgonyás pogácsa. De zárom soraimat, mert ez a huncut Döncike mindig bele akar lesni a levélbe, pedig már megmutattam a féltékeny kobakjának, hogy a barátnőmnek írom. Millió csók Ninkád Aug. 17., éjfél. Erzsikém! Nem tudok aludni, mert Antónia őnagysága fúrt horkol, és különben is szeretném, ha figyelmeztetnéd azt a drága jó Bakos elvtársat, hogy ne kerüljön a szemem elé, mert abból minimálisan súlyos testi sértés lesz a részemről. Ami Mahorka Ödönt illeti, már régen nem érdekel. Egy unalmas, nyamvadt, öreg fej, akit megszántam, mert olyan hülye jó szívem van, de én se vagyok jótékonysági intézmény a végletekig. Erzsikém, ne higgyél a férfiaknak ! Mind szélhámos, meg nős, a többi pedig nem ér semmit. És a nőket is jól meg kell nézni! Nekem nagy a gyanúm, hogy az én kedves szobatársnőm, Cseneki kartársnő, civilben kerítőnő. Különben, miért hagyott volna kettesben avval az utolsóval? Az vigasztal, hogy holnapután otthon leszek, és majd jól kibőgöm magam a te barátnői válladon. Addig is csókol Anna Sólyom László