Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-15 / 15. szám
agyon érdekes hírt olvastam a minap: a statisztikák azt bizonyítják, hogy a moziba járó közönség évről évre fiatalodik. Ez világjelenség. A világon mindenütt főleg a fiatalok járnak moziba, az idősebbek inkább tévét néznek. Ha ez így megy tovább, akkor egy-két évtized múlva nem lesz szükség napközi otthonokra. A szülők moziba íratják be a gyermekeiket, ahol gondos jegyszedők vigyáznak majd a csöppségekre. Tízórait, ebédet, uzsonnát is a filmszínházban kapnak, két film között kitotyognak a büfébe és gyorsan bekapnak valamit. Reggel a papa elviszi a gyereket, mondjuk, az Urániába, és délután öt óra után a mama érte megy. A ruhatárban, ahol felöltözteti a srácot, megkérdi a jegyszedőt vagy a moziigazgatót: — Jól viselte magát a gyerek ? — Ó, Gézuka nagyon jó kisfiú. Délelőtt megnézett egy norvég filmet, délután pedig, amikor egy kétrészes venezuelai lélektani filmet vetítettünk, úgy aludt, mint a tej ... — Ugye majd elmeséled nekem, mit láttál? — kérdi a mama Gézukától, aki lelkendezve, hadarva mesélni kezd: — Egyszer volt, hol nem volt egy nagyon szép néni, aki szeretett egy csúnya, rossz bácsit, és olyan lusták voltak, hogy még nappal is ágyba bújtak ... — A többit majd otthon, kisfiam, most fújd ki a nózid, aztán gyerünk! A mozi előtt két mama beszélget: — Miért nem az Ugocsába íratta be a gyereket? Az közelebb van magukhoz. — Nem volt hely. — Szörnyű, hogy milyen kevés filmszínház van Pesten. — A maga kislánya szívesen jár moziba? — Eleinte szívesen ment, de most az utóbbi hetekben csak akkor hajlandó moziba menni, ha előbb megpofozom. A legutóbb, amikor azt a magyar filmsorozatot vetítették,, hisztérikus jelenetet rendezett. Érdekes, hogy amikor a Körúton laktunk és reggelenként a Vörös Csillag moziba vittem, nem nyafogott ennyit. Lehet, hogy ott többet törődtek a gyerekekkel ... Néha még Nemeskürty István is előadást tartott nekik a modern filmművészet útjairól... Részlet egy nyilatkozatból: „Évről évre több filmszínházra lenne szükség, hogy elhelyezhessük a dolgozó szülők gyermekeit. Sajnos, kevés a mozi, és a filmellátás sem kielégítő. A gyerekek kénytelenek többször is megnézni ugyanazt a filmalkotást, és ez hátráltatja szellemi fejlődésüket. Nagy problémát jelent az is, hogy kevés a gyerekszerető, szakképzett jegyszedő. A statisztikák azt mutatják, hogy a moziba járók átlagéletkora évről évre csökken, éppen ezért a Lenin körúti Szikra mozit már most bölcsődévé alakítottuk át.” Jelenet a Szikra moziban: Az előcsarnok zsúfolásig megtelt mamákkal, karjukban pufók csecsemők. Az egyik pólyás átszól a másik pólyásnak: — Szevasz, hapsikám! Hova szól a jegyed? — Tizedik sor, ötödik bölcső. — Izgalmas a film? — Hogy izgalmas-e? Meghiszem azt. Két óra alatt háromszor raktak tisztába. Mikes György IRANYJELZO LAOSZBAN MUNKAEROCSABITAS TAVASZI FÁRADTSÁG IFTCON REGGel. ___________ — Látom, te is ástál tegnap a telkeden ... Már a napi selejtadagját sem tudja megtermelni!..